A minap XVI. Benedek egy német újságírónak adott interjújában váratlan kijelentést tett. A pápa azt hangsúlyozta, hogy egyes esetekben indokolt és megengedett lehet, ha egy prostituált óvszert használ. Ez ugyanis – így a pápa – a felelősség vállalásának első lépcsője, s mint ilyen, út az erkölcsössé válás felé. Tudatosodása annak, hogy nem minden megengedett, s az ember nem tehet meg bármit. Ám – tette hozzá a pápa – nem ez az igazi megoldás a HIV-fertőzés elleni küzdelemben. Az igazi megoldás a szexualitás humanizálása.
A gumióvszer használatának tanítóhivatali megítélésében – egyes egyházi és világi elemzők álláspontja szerint – változás érzékelhető, még akkor is, ha a Szentszék sajtóhivatalának vezetője, Federico Lombardi atya sietve igyekezett lehűteni a nagyobb áttörésre számítók reményeit, leszögezvén, hogy a pápának nem állt szándékában átalakítani és megváltoztatni az egyházi tanítást, amely továbbra is tiltja az óvszer és más fogamzásgátló szerek használatát.
Pedig a szentszéki gondolkodásban volna minek megváltoznia. 1993-ban a Tanítóhivatal éles kirohanást intézett az ENSZ-szel szemben, amikor a világszervezet a megerőszakolt boszniai nők számára tette lehetővé a sürgősségi fogamzásgátlást. II. János Pál – nagy megrökönyödést kiváltva – ezzel szemben úgy vélte, hogy a fogamzásgátló használata helyett a brutális erőszakot szenvedett nők inkább alakítsák át az erőszak aktusát a szeretet és a befogadás aktusává. Később ugyancsak a Vatikán próbált eljárni a Nemzetközi Büntetőbíróságnál, hogy levetesse „az emberiség elleni bűncselekmények” listájáról a nemi erőszak következtében beálló terhességet (forced pregnancy), arra hivatkozva, hogy így a bíróság elfogadottá teszi az abortuszt, amelyet – a szentszéki álláspont szerint – még erőszak esetén sem lehet alkalmazni. De éles vatikáni nyilatkozat ítélte el az ENSZ-et, individualizmussal és felelőtlen szexuális örömök bátorításával vádolva a világszervezetet, amikor nemzetközi segély keretei között lehetővé tették az afganisztáni menekülttáborok lakóinak a sürgősségi fogamzásgátlást. Mintha csak – ahogy ezt akkoriban egy, a szentszéki tanítással szembekerülő apáca mondta – a menekülttábor lakóira a hedonizmus lenne a jellemző, s egyetlen gondjuk a testhőmérőzés és a havi ciklust vezető notesz volna. S ugyanígy emlékezetes marad XVI. Benedek 2009-es afrikai útja, amikor a pápa annak adott hangot, hogy az óvszerek osztogatása helyett az AIDS elleni küzdelmet egyfajta „spirituális újjáéledéssel” kell megvívni. Ne feledjük: mindez azon a kontinensen hangzott el, ahol az ENSZ AIDS elleni küzdelemre szakosodott szerve, az UNAIDS, valamint a WHO pontos kimutatásai szerint a gyógyíthatatlan betegség rohamosan átírja az afrikai demográfiai állapotokat: például Zimbabwében 2010 végére az átlagéletkor megfeleződik, 61 évről 39-re süllyed, Dél-Afrikában 2015-re a munkaképes népesség 21%-ra csökken, s mindent összevéve, az elmúlt nem egész húsz év során világméretekben közel 22 millióan, vagyis több mint két magyarországnyian pusztultak el AIDS-ben.
Az Egészségügyi Világszervezet felméréséből tudható, hogy a gumióvszer a leghatékonyabb eszköze a védekezésnek, s mintegy 90%-os biztonságot nyújt akár az AIDS-szel, akár más, nemi úton terjedő fertőző betegségekkel szemben. A szentszéki álláspontnak változnia kell, hiszen – Magyarországon különösképp – így is rendkívül sok az ellenérzés, az előítéletek és tévhitek a gumióvszer használatát illetően, miközben Magyarországon is folyamatosan emelkedik a HIV-betegek száma, s drámaian nő a 25 év alatti fertőzöttek aránya.
Egyházi vezetők, így a Fülöp-szigetek püspöki konferenciájának egyik tagja óvatos árnyaltsággal az alábbi kommentárral látta el XVI. Benedek szavait: „Ha az óvszert fogamzásgátlásra használják, azt az egyház elítéli, ám ha egy betegség elkerülésére, az az egyház számára új álláspont kialakítását teszi szükségessé”. Eközben különféle ellenzéki katolikus közösségek és civil szervezetek egyaránt a „józan ész és értelem diadalának” nevezik a pápai megnyilatkozást.
Csak bízhatunk abban, hogy így is lesz. Mindenesetre, ha Galilei rehabilitációjára közel három és fél évszázadot kellett várni, reménykedjünk, hogy a 19. század végén Hollandiában feltalált modern gumióvszer egyházi elfogadása nem telik majd ugyanennyi időbe.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!