Volt egy cégem Panamában. Tényleg. Egy offshore-bank feltérképezéséhez kellett oknyomozási célból – jó régen (a pénzintézet azóta lelépett Magyarországról). De legalább megtudtam, hogy megy a panamázás, és ez azóta sem változott, legyen az ember oknyomozó újságíró, volt fideszes képviselő, szoci pénztárnok vagy esetleg izlandi miniszterelnök, netán maga Lionel Messi.
Nekem akkor egy Bajcsy-Zsilinszky út közeli ügyvédi irodába kellett befáradnom – ismerős bankár ajánlotta, mint a diszkrét pénzügyek legflottabb budapesti ügyintézőjét – életemben először volt rajtam háromgombos öltöny, konzervatív szabású mellénnyel. Egy offshore vállalkozás? – kérdezte pókerarccal az ügyvéd. Nem volt gond: mondták, lehetek cégtulajdonos Belizén, St. Vincenten meg Panamán. Panamát ismertem, jéghideg, keserű kakaó, meg az a jó kis kalap. Ja, és az is sokat nyomott a latban, hogy nem volt kötelezően előírt alaptőke. Így lett Panama.
Az ügyvédi iroda felvette a kapcsolatot egy adóparadicsomi kollégával, aki megbízott két, általam sem akkor, sem azóta nem látott embert, járna el a cégalapításnál. Kellett három diszkrét igazgató: mivel szerepelnek a nyilvános cégadatbázisban, abban maradtunk, hogy névleges egyének lesznek, strómanok – a panamai ügyvéd „toborozta” őket. Az aláírásuk viszont nagyon is valóságos volt: ők hatalmazták meg azt az embert, aki ügyeiket intézhette.
Voltak a vállalatnak más tisztviselői is, ezeket szintén a helyszínen biztosították. Az adatokat az úgynevezett kereskedelmi irodán vették nyilvántartásba.
Bár vágytam volna rá, mégsem mehettem Panamába céges közgyűlést tartani, ugyanis ez egyrészt organizálható volt telefonon, faxon (azóta monitoron is lehet), illetve bármelyik országban. De a legszebb az, hogyha az igazgatóság/tulajdonosság nem akar közgyűlni, akkor nem is kell.
Ráadásul a jogszabályok senkit nem köteleznek könyvelésre, mérlegkészítésre – egyedül a részvénykönyvet kell vezetni, illetve a határozatok tárát, de a két dokumentum pro forma bármelyik országban tartható. Szóval Panama az offshore-cégek közül is a kevésbé macerásak közé tartozik.
Ráadásul nem is túl borsosak a tarifái sem: mintegy 1500-2000 euróból kijön az alapítás. Ebből kifutja a regisztrációs költség
és az úgynevezett státusfenntartási díj egy évre, ugyanennyi időre biztosítanak egy ügyintézőt, egy pecsétet és cégtanúsítványt, valamint névleges részvényest és igazgatót, illetve egy meghatalmazást. És működött – utána simán alapíthattam egy offshore-bankszámlát. Persze azon pénz – se a magamé, se a másé – nem futott keresztül. Most, látva a világméretű botrányt, már nem is bánom.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
