Parászka Boróka: Velünk zuhantok

A forgatókönyv nagyon egyszerű. Egy főszereplőnk van, Orbán Viktor, aki Erdélyt (Románia többi részéről eltekintve) saját birtokának, választókörzetének tekinti. Ennek érdekében megpróbál kiegyezni a birtoklakókkal, a lehető legnagyobb politikai haszon kitermelése érdekében. A tranzakció nem sikerül, a helyiek egyik része (kis részesedésért cserébe) elfogadja az alkut, a másik része ellenáll. Az elfogadókkal (Tőkés Lászlóval, Szász Jenővel és a mögéjük felsorakozókkal) saját zsoldoshadsereget toboroz az ellenállás letörésére. Mindkét megbízott és felfegyverzett hadvezér elbukik. Az egyik előbb (Szász Jenő), a másik utóbb (Tőkés László). Ezért a főhős abban bízik, hogy ki lehet éheztetni, le lehet fegyverezni az ellenállókat, és újabb alkut ajánl (még kisebb részesedés, meg nem támadás).

Ez a soron következő epizód témája, itt tartunk most a hétvégi romániai választások idején. Orbán Viktornak ebben a történetben (is), a történet logikájának megfelelően, el kell buknia. A választások tétje azonban az, hogy vele buknak-e a behódolók és ellenállók is, az erdélyi magyarok. Orbán Viktornak azért kell elbuknia, mert saját hübriszének áldozata: Erdély ugyanis nem Fidesz-belbirtok. Erdélyben, bármennyire is szeretné ennek a történetnek tulajdonképpen minden szereplője, nem lehet magyar „magánvállalkozásokat” létrehozni: hívják ezeket Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek, Erdélyi Magyar Néppártnak, Magyar Polgári Pártnak, vagy bármi másnak, amihez védjegyként hozzá van biggyesztve a magyar jelző.

Az erdélyi folyamatokat a romániai folyamatok határozzák meg. És a nagy (román) történetben a kis (magyar) történetek nem játszanak meghatározó szerepet. Tudom, hogy ezt, az önmaga tengelye körül forgó Magyarországról nehéz elhinni. Mint ahogy azt is: nem minden tanulság és következmény nélküli az sem, mi történik ebben a szomszédos, de a magyarok által – nemzetpolitika ide vagy oda – alig ismert országban. A nagy történet arról szól, hogy Románia (Magyarországgal ellentétben) esélyt adott magának az elmúlt években arra, hogy kilábaljon a válságból. Ehhez az kellett, hogy a román jobboldal beáldozza magát, olyan megszorító intézkedéseket vállaljon, amelyeket korábban nem. Elkövette a megszorító kormányok hibáját: csak a költségcsökkentésre figyelt, a gazdasági tűzoltásra, az állam, a közigazgatás reformja elmaradt. Mint ahogyan elmaradt a megszorító csomag mellé rendelt szociális csomag is: működőképes, de alig élhető hellyé vált az a Románia, amelynek gazdasági fellendülése néhány éve még sok szép reményre adott okot.

A román baloldal ahelyett, hogy élt volna a jobboldal által elért eredményekkel, és korrigálta volna annak hibáit, a rövid távú haszonszerzésre fordította az időt. Májusban megbukott a jobboldali Ungureanu-kormány, azóta van hivatalban a szociáldemokrata-liberális pártszövetség, és azóta dolgozik azon, hogy saját ellenzékét ellehetetlenítse, bebiztosítsa magának a kétharmados többséget december 9-én. Senki sem tudja, hogy mi végre. Azaz – Romániából sokkal jobban látható és érthető Magyarország példája, mint fordított irányból – sejteni lehet, mi jön itt: alkotmányreform, regionális átszervezés következik, nagyon hosszú távon azé lehet a hatalom és az ország itt is, aki most a nagyon sok szavazatot szerez.

Ebből a perspektívából forduljunk vissza Orbán Viktorhoz és kis magyar csapatához, a behódolókhoz és az ellenállóhoz egyaránt. A helyzet most úgy áll, hogy az erdélyi magyar pártokból kettő (azok, amelyeket a Fidesz alapított) tulajdonképpen nem rúg labdába. A Magyar Polgári Párt időben belátta, hogy esélytelen, nem is indul a választásokon. Tőkés Lászlóra nem a belátás jellemző, ezért pártja, az Erdélyi Magyar Néppárt részt vesz, veresége biztos tudatában: a legutóbbi nyilatkozatok szerint a mostani megmérettetést csak „főpróbának” tekintik, a 2016-os romániai (2014-es magyarországi?) választásokhoz.

Az RMDSZ küzd (önmagával, és az Erdélyi Magyar Néppárttal), és úgy tudja, hogy küzdelmének célja az, hogy legyen magyar érdekképviselet a román parlamentben. Rosszul tudja. Nem csak ez a tét. Az RMDSZ az egyetlen olyan romániai erő, amely olyan arányban szerezhet mandátumot, hogy jobb belátásra tudja bírni az egymással élethalálharcot folytató román bal- és jobboldalt egyaránt. Az RMDSZ bejutásának a tétje, hogy Románia megbecsüli saját, nagyon halvány, az elmúlt években elért eredményeit, vagy visszasüllyed a válságba. Az RMDSZ-en múlik, hogy lesz-e kelet-európai válságkezelés, vagy sem. A saját hasznáról alkudozó, erdélyi magyarokat ostorral és ígéretekkel fegyelmező Orbán Viktor, úgy tűnik, nem érti ennek a tétjét. Nem látja, hogyan ránthatja magával a süllyedő Románia Erdélyt, és az Erdélyre rávarrt kis magyar világot.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!