Parti Nagy Lajos: Hajfodrászunk, a tavasz

Próbálnék ellépni tőle, a reménytől, elengedni, hisz évek alatt olvadt szinte semmivé, de nem nagyon megy. Igaz, magára a választásra, apátia és hisztéria ölelkezésére jóval kevésbé gondolok, mint a baljós orbáni mondatra. Arra, hogy „folytatjuk”.

Sejtem, bár nem tudom, hogy mi lesz utána, például, a maradék szabadsággal, amivel a többség se hétköznap, se ünnepnap nem nagyon tudott, nem is tudhatott mit kezdeni. Többnyire el is vették tőle, jobb helyen van az a hatalmasok kezében, ők tudják, kinek és mennyit szabad újraosztani belőle. Kérdés, mi lesz avval a kevesebbjével, ami még kint van az alattvalóknál. Hogy azt elveszik-e, vagy csupán be kell vinni önként, dalolva.

Nincs kétségem afelől, hogy Orbán pártcsaládi vállalkozása, az eredménytől függetlenül, fényes diadalt fog aratni. S tán itt abba is hagyhatnám, ha nem tudok mást, mint eldalolni a saját károgásomat, nincs rám szükség, tegyem félre a szent fát, írjak inkább a tavasz Pozsonyi úti zöld fodrászatáról. Már csak azért is, mert az élet nem áll meg. Akkor állna meg, akkor torkollna a helyzet zavargásokba – bár kíváncsi lennék, mit foglalnának el a béközépisták –, ha a rezsim veszítene. Ez pedig kizárt, a haza megvéve, államosítva, hogy lehetne ellenzékben? Örüljenek a tuggyukkik, hogy egyáltalán ellenzékben lehetnek.

A választást már jóval korábban, törvényesen és nyilvánosan elcsalták, s elcsalják naponta a gátlástalan kommunikációs erőfölényükkel. Ha szükségük lesz rá, nincsenek illúzióim, fognak csalni a levélszavazással, az urnával, a szervezett szállítással – és semmiféle retorzió nem fogja őket érni. A cél minden eszközt szentesít, a törvények arra valók, hogy jó helyre csusszanjon a fideszmagyar igazság. Ügyesen állítottuk be a csillagokat, mondja híveinek a vezér, és csibészesen mosolyog.

Még jó, hogy a Nemzeti Választási Bizottság a helyén van, elmarasztal egy magánkézben lévő újságot és televíziót amiatt, hogy a közös vitasorozatukra nem hívnak meg egy bizonyos szélsőjobboldali pártot, mert nem tartják demokratikusnak. Hogy közben az ajánlási ívekre, mindenki által tudottan, egy egész csalási üzletág épül, a hivatalt momentán nem érdekli, azzal foglalkozni túl nagy munka lenne.

Április 6-a előtt ez az utolsó tárcám, vagyis Csütörtököm, bár „midőn ezt írom”, már péntek van. Vörösmarty hajfodrászata két fenyegetően pitiáner hírt idéz fel az elmúlt napokból. Az egyik szerint az észak-koreai egyetemisták, kik eddig tíz hajviselet közül választhattak, ezentúl csak a Kim Dzsong Un frizurájával megegyező frizurát hordhatják. Egy forrás viszont – ha élő ember, minden tisztelet neki – e tárgyú fenntartásait hangoztatta a Szabad Ázsia Rádióban, mondván ez a viselet sokakat a nem túl népszerű kínai csempészek hajára emlékeztet, különben sem áll jól mindenkinek, mivel a konkrét embereknek még mindig más az arcberendezése, sőt a fejformája.

A másik hír kicsit közelebbi. Híre ment, hogy a budapesti Kossuth Lajos utcában a 17-es szám előtt rendszeresen tilosban parkolt egy sötét autó. Igen, a legendás miniszterelnöki kisbusz, árvizek és hófúvások legyőzője. A magyarázat egyszerű és mélyen emberi: e házba jár fodrászhoz minden rezsimagyarok vezérlőtábornoka és miniszterelnöke, Orbán Viktor.

Mármost mit tudott volna csinálni, ha egyszer időpontot kapott a rövid hajak specialistájától! Növesztett volna lófarkat? Mért ne állott volna meg ebben az úgynevezett „tilosban”, ha egyszer valakik, természetesen merő véletlenségből, eltüntették a Demszky-karókat (abcug!) a járda széléről. Minek utána továbbra sem szabadott, viszont meg lehetett állni. Ez, a lehet pedig éppen az a férfias fekvés, amiben a Fidesz szabadságharcos Csaba királyfija nagyon otthon van. Nem is érkezett hír konkrét büntetésről, igaz, egy kormányfőnek is lehet szerencséje.

Persze mikor ez az atipikus helyzet kiderült, a BKK igen köszönte az értékes információt, s közölte, azonnal intézkedik a korlátelemek pótlásáról.Megtette, avagy sem, nem tudom, valószínűleg igen, mert a miniszterelnök a napokban aligha járt a rövid hajak specialistájánál, erre enged következtetni a szép és elemzésre érdemes felvétel, egyenesen az elnöki Facebookról.

A kép a 4-es metró avatásán készült, egy metrókocsi vezetőfülkéjében. A szép kis műszerfal előtt ül az avatott Vezető, épp vezetést játszik, fülén adóvevőszerűség, arcán elömlik a bölcs nyugalom feszültsége és fordítva, a mennyei hit, hogy a 4-es metró, mint minden, a kerékig és a robbanómotorig visszamenően, annak az összefogásnak és egységnek köszönhető, mely 2010-ben Magyarországon létrejött és máig fennmaradt.

Meg persze Tarlós másodpilótának, főpolgármester urunknak, ki sajnos nem látszik az ominózus felvételen, s ki újabb, sokadik példáját adva úgy maga, mint a rendszer hétköznapi tahóságnak, nem hívta meg Demszky Gábor előző polgármestert az átadásra. Dafke se, mondván, nem érdemli meg, hogy sütkérezzen a metró befejezésének fényében, sőt „alapos okunk van feltételezni, hogy ok nélkül és gátlástalanul gyalázná a miniszterelnököt és engem, válaszul az udvariasságunkra”.

Kíváncsi lennék egy ilyen száz évre titkosított alapos okra. Sok lehet belőle, ha a metró építőit sem hívták meg.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!