Eset, nem több, az érintetteknek egy rossz, de aligha revelatív éjszaka, az olvasónak egy ismerős képlet, s az abból újólag levont tanulság, ha egyáltalán. Aki itt él, tudja, milyen könnyű kisebbséggé válni, kisköcsöggé, genetikai hulladékká, hazaárulóvá egy szempillantás alatt. S tudja azt is, milyen mákony a béközépség, a macsó többség akolmelege, s hogy hajlít magához jövőtlen, önbizalomhiányos, saját kisebbségüktől rettegő fiatal embereket.
Balesetek, bulvárszörnyűségek között akadok rá, s tán épp ez, a dolog kicsisége, köznapisága kelti fel a figyelmemet. Hogy se vér, se csattanó, csak a virgonc, kommentsötét homofóbia.
Nem voltam ott, nem tudhatom rekonstruálni, mi történt, bár az egyik fél beszámolója alapján akár meg is tehetném. Visszafogott, felkészült leírás, tán túlságosan is. Ezért kezdek azon tűnődni, ha tényleg így történt, pont úgy, ahogy a világ eme kissé állott csücskében szokott, hogy nézhet ki a nem is kirívóan durva szóváltás a másik fél, a magát sértettnek érző sértő, s az általa képviselni vélt elsöprő normalitás szemszögéből. Ami szándékot a résztvevőknek tulajdonítok, ami mondatot a szájukba adok, ha olvastam is, tárcafikció, a tisztánlátást nem segíti.
Amúgy sincs mit nyomozni, Rilkével szólva minden világos, mégsincs nappal. Az akta hamarosan lezárul, lényegében avval, hogy tessék eztán körültekintőbben viselkedni a beteg hogyhívjákjukkal, ne pedig nyílt utcán, mert Magyarország a magyaroké, már amennyiben, ahogy az egyik rendőr ironikusan megjegyzi, ez itt még mindig Magyarország.
Az. Efelől a történtek szemernyi kétséget nem hagynak.
Utcán csókolódzó meleg pár inzultálja egy éjjel-nappali bolt alkalmazottját, nem tettleg, csupán azzal, hogy neki, védtelen heteromagyarnak, az üvegen át észre muszáj vennie, milyen aberrált smacinériát művelnek hajnali három órakor, s nem négy fal között, mint hagyján volna. Evvel pedig az őt ért erkölcsi kár mellett anyagi kárt is okoznak, hisz a bolt kuncsaftjait a vásárlástól elijesztik.
Fentieknek köszönhetően ezen alkalmazott cérnája elszakad, s nem tettleg, de inzultálja a csókolódzókat. Távozásra való felszólítás keretében – ne itt buziskodjanak a buzik, hanem húzzanak el – baseballütőnek látszó baseballütőt ragad, mitől illetők, engedjük meg: szubjektíve, veszélyben érzik magukat. Ezt haladéktalanul közlik az erkölcseiben felzaklatott boltossegéddel, miképp azt is, hogy viselkedése elfogadhatatlan, s ha nem tudná, épp közösség tagja elleni bűncselekményre készül.
Efölötti jogos, ám naiv és demonstratív felháborodásukban, az időközben eltűnt, sőt soha nem is létezett baseballütő elől a közeli villamosmegállóba átvonulván kihívják a rendőrséget. Egyikük külföldi, így másikuk telefonál, precízen megjelöli a tényállást, s előre közli, hogy az alkalmazott inzultusának oka az ő szexuális orientációjuk.
Ettől a felvetéstől a rendőrök, mint általában, roppantul begyorsulnak, negyven percen belül ott is teremnek a helyszínen. Hogy ezalatt kerül-e sor szóváltásra a bolti alkalmazott és a megállóban kihívóan ácsorgó, az écces murva anyjukba el nem húzó tettesek között, nem tudni. Nem lehet túl nagy a veszély, túl vehemensen a boltos bűncselekményre nem készülhet, ha a meleg pár, egy baráttal kiegészülve, nem tágít. Öntudatos polgárként, bízva a jogrendben, úgy döntenek, feljelentést tesznek az őket diszkrimináló bolti személy ellen, ki a motivációját büszkén vállalja: igenis, nem a csókkal van baja, sőt, hanem az egyneműséggel.
Mer nehogymá férfiember ne tudja, hogy a brákó melyik oldalán áll!
A kiérkező rendőrök nem épp barátságosak, de ez nem is dolguk. A boltossegéd a maga nézetrendszeréről őket is tájékoztatja, így a homofób indítékot jegyzőkönyvbe veszik, bár hogy nehezményeznék, arra nem utalnak jelek, sőt. Sajátos, de alighanem jól bejáratott logikával felolvassák a gyanúsítottaknak, hogy az azonos neműek közti nyilvános csókváltás közszeméremsértésnek minősül Magyarországon – ha ez még az –, amiért őket itt és most akár elő is lehetne állítani.
Mire a pár magyarul tudó tagja, előbbieket vitatván, igen életszerűen jegyzi meg, hogy az itt történtek kimerítik a szexuá lis orientáción alapuló diszkrimináció fogalmát, amit a magyar jog az Európai Unió normáival összeegyeztetve tilt.
E szabatos, bár kevéssé hajnali érveléssel nem igazán nyeri meg a rendőrök amúgy is szunnyadó rokonszenvét, kik nyíltan a boltossegéd oldalára állva azt javasolják, tegyen feljelentést közszeméremsértésért, igaz, a meleg magyar férfinak is felajánlják, jelentse fel a boltost, ha akarja, oszt joccakát. Utóbbi feljelentés másnap megtörténik, sőt a fiatalember közli, nem szeretné, ha következmények nélkül maradna az eset, ezért panaszt tesz a Független Rendészeti Panasztestületnél.
Csütörtökön itt tart az ügy, ami nem is ügy.
Legföljebb affér, mely tízből egyszer végződik így, mint esetünkben; másszor úgy, hogy valamelyik fél fegyvert ránt és ratatabumm, a teszetosza törvényhozók helyett helyrebillenti a világ heterorendjét; nyolcszor pedig a becsületsértést bőven kimerítő verbálszopatás után fizikai helyváltoztatás révén magától elintéződik, ami az Európai Unió normáitól ennyire távol, nem is olyan rossz arány.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!