Parti Nagy Lajos: Költőzsenik

Az ememoid kultúrharc jellegzetes darabja, kicsit továbbszókimondva megállná a helyét a kurucinfón is. Ajánlani nem ajánlom, de tanulságos rákeresni. Persze mondhatnám azt is, így van rendjén, versenyezzenek a különféle értelmezések, ízlések, virágozzék minden virág – csakhogy ahhoz kéne egy plurális, szabad kert, egy demokratikus ország alázatos, okos kertészekkel, akiknek momentán nyomuk se látszik. Züllött és züllögető, önelégült virágkufárok országolnak, s riogatnak rezsikaszára-kapára.

Ehhez képest ez a dolgozat semmi, hevült agitka, idiótaság. Készítői természetesen nem idióták, bár a narrátorszöveg írójáról ezt nem merném biztosan állítani. De nem az a két közreműködő, Dr. Raffay Ernő történész és Mezey Katalin, aki a Magyar Művészeti Akadémia irodalmi tagozata elnökeként van jelen.

A filmet figyelemreméltóvá a kilógó lóláb, a baljós kontextus teszi, az, hogy az akadémiai rangra felfuvalkodó MMA az ilyen elnöki szerepvállalásokkal egyre tudatosabban és erőszakosabban jelöli ki a nemzeti kánon, a NER-miheztartás kereteit. Pénze, fegyvere, sokasodó paripája megvan hozzá, nem lepődnék meg, ha ősztől ez lenne a kötelező irodalomtankönyvek (mind a kettő) főszólama is, ha tán nem is ezzel az inasiskolai egyszerűséggel.

Röviden: itt volt ez a két magyar költőzseni, akiket a saját fajtájuk nem támogatott, ezért sajnos amazok, az önjelölt forradalmárok mellé álltak, akik messze vezették őket a gyökereiktől, saját népüktől.

Adynak a pezsgőmámoros éjszakák s léha nők miatt nem volt pénze, ráadásul a küldetéstudatához nem volt küldetése sem. Ezt újdonsült szélsőliberális barátaitól a Hatvany Deutschoktól, meg a Galilei kör szélsőbalos fanatikusaitól (fotó: Korvin Ottó és Rákosi Mátyás) megkapta. Ám a tuggyukkik támogatásának ára volt, cserébe a tollát és a lelkét kérték. Ő pedig fékeveszett dühvel rontott neki mindennek, ami ezer esztendőn keresztül összetartotta az országot.

Raffay történész elbeszéli, hogy Ady korának támadhatatlanul legzüllöttebb és legerkölcstelenebb embere és férfija volt, nikotin, veronál, öt liter bor, horribile dictu Párizsban Léda, itthon meg Léda húga volt a szeretője. Egy háromszoros vérbajosnak! Viszont az istenes versei miatt a világirodalom egyik legnagyobb költője. Mezey Katalin elnök hozzáfűzi, hogy szegény Ady már várta, mikor írhat a többszörös honorárium miatt május elsejei verset a Népszavának. A vörös csillagról, mint az a gúnyos versbejátszásból megtudható. Mikor Tiszát, a nagy ellenséget meggyilkolták, folytatja a narrátor, Ady zokogva gyászolta, de késő volt, a két egymást halálra maró óriás holtteste körül már gyülekeztek a hatalomvágyó törpék…

Adynak pénze nem volt, József Attilának barátja. A kis Attila a cselédszobában lakott, miközben sógora, Makai Ödön a kommunistagyanús ügyvéd megbecsült vendégként bújtatta Rákosit. Az alacsony képességű megszállottakkal teli szélsőbaloldal hamar felfigyelt és lecsapott rá. Ő pedig mindent megtett, hogy új barátai elvtársuknak is elfogadják. Ezzel együtt népéért, nemzetéért mélységes felelősséget érző magyar ember is volt. Ennek bizonyítékaként a Hazámból idéz a film, mondván ilyen verset hithű kommunista nem írhat, a proletárnak nincs hazája. Ki is tagadták az inkvizítorok a pártból, ami felőrölte amúgy is labilis idegrendszerét.

Mezey elnök asszonytól ennek kapcsán megtudjuk, hogy fiatalon megélte hazája szétdarabolását, sőt a „Nem, nem, soha”, a sokszor idézett szlogen az ő 17 éves kori versének refrénje, amit mindig elhallgattak, máig nem szerepel a tananyagban, de ha szerepelne, biztos elítélnék. Hogy kik? Hát, az a nézőre van bízva, ezek után ki lehet találni.

Volt tehát két derék magyar gyerek, gondolattalan bábok költőzseni létükre, kiket a Hatvany Deutsch–Makai Ödön–Rákosi Mátyás háromszög szélsőtörpéi szabályosan megrontottak, felismervén, hogy azt hordozzák magukban, ami az ő köreikben a leginkább hiányzik, az igazi tiszta őstehetséget. Gátlástalanul felhasználták életművükből, ami az ő eszméiket látszott igazolni, s ami még nagyobb bűn, elhazudták azt, ami kilógott a gondosan felépített képből.

Hogy mitől zsenik, ha ilyen toprongy, akarattalan kis hülyék voltak?

Hát mert egész új világokat teremtettek magyar szóból, magyar lélekből. Erről, a zseniségről több szó nem esik, könyvlapok suhognak, lángok lobognak, füst száll, pompőz, naciogejl zene szól egy állami temetés modorában.

Mezey Katalin az MMA részéről még megjegyzi, nagy feladatai volnának a mai autonóm szellemi embereknek, hogy azt a pusztítást, amit a szocialista-kommunista cenzúra okozott, jóvátegyék. Végül a narrátor, némileg váratlanul, a film betűjével és szellemével igen sajátos viszonyban álló, ha úgy tetszik, vércinikus felismerésre jut: Ady és József Attila csak akkor lehet ismét igazán a miénk, ha megtanuljuk őszintén tisztelni, nem felhasználni, büszkén vállalni és nem kisajátítani örökségüket.

Nem szakad le a plafon, az alacsony magyar ég, szép év lesz, aki búék, aki nem.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!