Parti Nagy Lajos: Vérnősz

Vérnősző, kérdezem, a szóra figyelve fel elsősorban.

Hát nem, kérdez vissza. Úgy értve, hogy tele van lélöttyös indulattal. És akit lehet, azt előbb-utóbb leveri, kézzel, fakorláttal, kétharmaddal, ami a keze ügyébe kerül. Aki nem ver, nem ember. Illetve az olyan is. Akinek meg nincs gyöngébbje, de már kutya se, semmi, az kimegy a hideg erdőbe és hurok. Agyonverné magát, ha tudná, de nem tudja, hát csak fölakasztja.

Hát igen, mondom.

De nem is ez a Balogh, találja ki a gondolatomat a taxis, mert ez, uram egy suttyó, egy seggdugér, hanem a magos fideszes haverjei, akiktől tanulta, hogy legerősebbnek muszáj lenni. Erősebbnek Magyarországnál, fél Dunántúlnál, száz beosztottnál, de legalább egy nőnél, gyereknél.

Elhallgat, legyint.

Hallgatunk. Ezen a tájon a nő – ahogy a gyerek, a cigány, a más, legyen az meleg, féllábú vagy csupán idegen – a gyöngébb kategóriájába tartozik. Akit épp ezért védeni illik, de ha elszalad az a kéz, az mégis a mi kezünk, a többség bocsánatos keze. A többség pedig sikeres, fehér, heterokeresztény férfi, legalábbis annak képzeli magát. Ez a mentalitás mélyen jellemző így gondolkodnak az „aki hülye, haljon meg” bölcseire, a madáchi „küzdés maga” kárvallottjai és karikatúrái a lötyögő szabadságharcos sportszárukkal. Nem politikai krédó függvénye, de van politika, ami erre játszik rá.

Meg kell nézni egy falusi vagy városi búcsú kínálatát, a macsó népviseletet. Mintha a regnáló kereszténynemzeti kurzus ideológiai zanzája lenne a maga főnökös, anyósos (ki verve jó), szűzmárjás háziáldásaival, az idióta pólóival, melyek a picsafaszegyüttbasz izgató és kiscsoportos gondolatától ívelnek a stoplisrambóvagyok önbiztatásán át a pofádatbefogodvazeg zord imperatívuszáig. A vélelmezett, mélyen lenézett többség ebben él, őt kell megszólítani mint szavazót. A nemzetet, amely most Fidesz felé hajlik, ott kutatja, „hol lehet altiszt”, közmunkásőr.

A Fidesz tömegpárt, a tömeg rendet akar, majd az szül szabadságot, ha eljön az ideje. A rendet szülő szabadság a magyarok földjén hosszú időre elbukott, hazaárulók, városi tuggyukkik fixa ideája, amíg tényleg nem kapnak egyet a képükre.

1989 óta politikai garnitúra soha még nem generálta és használta ki úgy a kocsmai csibészséget, a tahó erőszakosságot, a militaritást nemzeten-családon belül és kívül, mint az Orbán-rezsim középkorú férfiakból álló, magukat decens és módos polgárokká közügyérkedő élcsapata, nómenklientúrástúl.

Akik külön-külön és általában meg vannak győződve róla, hogy asszonyt verni, gyereket verni nem ildomos dolog, mert igazi férfi ilyet nem tesz. Ez persze nem akadályozza parlamenti főpedellusukat, hogy az ülés rendjét súlyosan veszélyeztető viselkedésért megbüntesse a nőket, akik teátrálisan műmonoklival a szemük alatt követelik, hogy Balogh képviselő távozzon a parlamentből. Ebből nem az következik, hogy a házelnök vagy akár a vezérlő tábornok verné a feleségét, legkevésbé sem, de az üzenet világos: ugyan se ez, se az nincs rendben, de az mégis a mi oldalunk, a mi kutyánk, ezek meg – jobb is, ha nem mond semmit. Büntet.

Komondor Józsi megsebesült, majd még elválik, hogy kihozzuk-e az arcvonalból vagy mi is elkezdünk lőni rá. E garnitúra számára a politika nem más, mint csata, háború, zsákmányszerzés, ami férfidolog. Minden cselekedetük a legyőzés, a legyűrés körül forog, s hogy ehhez jogot használnak, nem pedig erkélykorlátot, az szinte technikai kérdés. Csak az erő legitimál, az erő legális, ha másból ők sem értenek, miért értene más, az erősebb kutya baszik. Néha kínos, de a bőrükből nem kell kibújni, hallgatni kell az ösztöneikre, amit el kell nevezni küldetésnek, a haza és a Terikék üdvének.

A Fidesz a családfővel az élén megszerezte magának Magyarországot, s most azt csinál vele, amit akar. Te akartad Terike, mondja neki, mer ez tenéked jó, oszt kalap. El is mehetsz, de hová, ugye? Mit értesz rajtam kívül? Nem értesz mást, mint az erőm nyelvét. Ebbe születtél, ebben vagy otthon. Engem is vertek, amíg volt erősebb, naná, hogy a szabályt az erősebb szabja, aki ezentúl nem lehet más, csak én, s akit én főgyöngébbemnek kijelölök. Ne legyen illúziód, holnapra lepapírozzuk törvénybe, hogy az odasózás nem verés, a verés meg minden körülmények között odasózás, ami nem verés.

Balogh tanítvány most ott fekszik nők prédájául, pedig csak óvatlan volt, nem érezte az arányokat. Evvel együtt a harcmodora ugyanaz, mint a keresztapáié, azt teszi, amit tréningen tanult, tapasztalt, ami eddig bejött neki. Azt, amiért kiválasztották talpasnak. Támad, aztán, ha muszáj, beismer, visszavonja. Alkalmazza a kommunikációs technikákat úgy kistérsége, mint Terikéje tekintetében. A többség tán nem helyesli, de elfogadja, érti, megszavazza. Nagy zsivány ez, gondolja röhögve, de hát nem férfi, aki nem él az erejével, s nem fegyelmezi meg, ami az övé.

Erre van szocializálva a késő Kádár-kortól máig és tovább.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!