A Népszabadságot betiltották. Ez a mondat igaz. A betiltáshoz putyinista, hibrid államterrort alkalmaztak. Felépítettek egy jól kommunikálható fedősztorit a „gazdasági szükségszerűség”-ről, amely pont annyira igaz, mint az, hogy a minapi népszavazáson a magyarok 98 százaléka nemmel szavazott. Szemenszedett hazugság. A törvényesség álcája mögött arcátlan és gátlástalan terror folyik – akárcsak egy árvaházban, ahol maga az igazgató a molesztáló. A látszat tökéletes.

 
TETTAMANTI BÉLA: IN MEMORIAM... A MŰVÉSZ ILLUSZTRÁLTA A NÉPSZABADSÁG SZOMBATI HÉTVÉGE MELLÉKLETÉT 1994–2012 KÖZÖTT

A valóság hátborzongató. A megfélemlítettek hiába beszélnek, lassan elhal a szavuk, és végül már maguk sem hiszik, hogy igaz az, ami megtörtént velük. A kívülállók tanácstalanok, és mint mindig, hajlamosabbak a tekintélynek és a hatalomnak hinni, mint az áldozatoknak, akik – önelégült és magabiztos eltipróik mellett – amúgy is olyan gyanús lúzereknek tűnnek. Biztos hazudnak. Sőt ők maguk a gonoszok.

Nem fogom fejtegetni azt, miért rossz, ha nincs Népszabadság, mint ahogy azt sem kell fejtegetni, miért rossz, ha kiszolgáltatott gyerekeken esik erőszak. Evidenciát nem magyarázunk. Akinek nem egyértelmű, maga is bűnrészes, mi több, bűnsegéd. Ez eddig világos.

Ami nem világos, az az, hogy mi lesz. A kormány célja egyértelmű: ledarálni minden fórumot, minden heti-, havi- és napilapot, online újságot, minden tanszéket, minden rádióadót, minden egyes embert, aki nem a posztszovjet propagandát harsogja, vagy pláne, annak cáfolatával áll elő. Az ép ész, az ép gerinc, az ép gondolat, az emberség, a művészet és a kultúra minden terjesztőjére ez vár. Maradnak a tökkelütött, agyhalott történelmi egyházak, akik még azt is végig fogják asszisztálni, hogy államvallássá válik az összeesküvés-elmélet, a gyűlölet rítussá, a giccs kötelezővé, a hazugság evidenciává. Ugyanez történik a gazdaságban, csak arról kevesebbet lehet hallani, mert a megfélemlítés ott brutális csak igazán. Elvégre ott arról van szó, amiért az egész meccs folyik: pénzről.

A Fidesz permanens forradalmat tol, minden hétre betervez egy forradalmi tettet, amelyet a hívek nagy kielégüléssel, orgazmikus örömmámorban ünnepelnek. Ebben a narratívában az ellenség újabb és újabb egységeit tiporja el a forradalmi gárda. Már csak néhány Soros-bérenc, megátalkodott liberális terrorista tart ki a Mecsekben, de rövidesen azokat is kibombázzuk. Az agymosott hívők tábora minden bokorban ellenséget vél látni, migráncsot, liberálist, civilt, boldogsághormonjai attól szabadulnak fel, ha ezek vereségéről értesül. Megszűnt a Népszabadság, hurrá, megmenekültünk a rohadt kommunisták rabigájából. Nem mérgezi tovább a romlatlan magyar lelkeket a liberális métely! Hurrá!

Hogy közben az egészségügy romokban, az oktatás zombikat termel, az egész magyar vidék reménytelen kilátástalanságba süppedt, aki pedig teheti, emigrál, az nem érdekli őket. Majd ha a Klubrádió is megszűnik, meg a 444, meg az Index, akkor végre eljő a Kánaán!

De hát hagyjuk ezeket az embereket; majd elég baj lesz velük, amikor rájönnek, hogy átverték őket. Az ország pirinyó, diktátorocskája nevetséges, gyors karrierjét a nagy világpolitikai viharnak köszönheti, amelybe beleakasztotta a vitorláját. Ahogy ez a szél alábbhagy, a vitorlácska lelohad. Rákosi és Kádár is csak a mögöttük álló ruszkik miatt tudott annyit emberkedni. Az ostobaság, az otrombaság és a sötétség Nyugat-szerte hatalomra tör: az emberiség árnyéka felhorgadt, hogy elpusztítsa a testet, amely veti. Alkonyat van, az árnyék hatalmasabbnak tűnik, mint a test. (Hasonlatokban néha verhetetlennek érzem magam.)

Ez a rendszer, hiába tűnik tartósnak és szilárdnak, mégiscsak kártyavár. Egymást rettegésben tartó, zsíros kezekben megpuhult lapocskák igyekeznek egymást tartani, tök alsók, stüszivadászok, s a didergő Makk Ász, aki mind üti őket. Egyszer csak tüsszent egyet a világtörténelem, és az egész összeomlik.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!