Ami tanulság a tapolcai választásból adódott, azt az előttem szóló avatott elemzők már elmondták. Van okunk a megdöbbenésre, a csodálkozásra, akár még a kétségbeesésre is. A derűről azonban mégsem mondhatunk le; e meggyőződés jegyében – fenntartva a görög bölcsek igazságát, hogy „az emberek többsége rossz” [ez a figyelmeztető felirat ugyanúgy ott díszlett a Delphoi jósda előtt, mint a híres(ebb, de semmivel sem igazabb) „ismerd meg önmagad”] –, és feltéve, mi több, remélve, hogy Esterházynak is igaza van, és az emberek mégiscsak jók, egy sajátos szempontot szeretnék az olvasó figyelmébe ajánlani – amely, mint minden hasonlat, sok mindenben sántít, de alapvetően mégiscsak szórakoztató (avagy rémisztő).
Játsszuk azt, hogy a Jobbik győzelme posztkoloniális jelenség.
A korábbi balliberális és mérsékelt jobboldali kormányzás a gyarmatosítók által hatalmon tartott, a korábbi gyarmatosítókhoz hasonuló elitek továbbélése volt – az MDF-ben és az első Fideszben a régi, klasszikus német (atlantista szárnyán angolszász konzervatív) orientációjú elit, amely persze inkább már csak mentalitásában, úri allűrjeiben kötődött a monarchiához – a szoclib kormányokban pedig a baloldali, egykor a szovjet gyarmatosítók által hatalomban tartott (liberális szárnyán a nyugat- európai baloldallal és liberalizmussal azonosuló, a kádárizmus alatt annak ellenzékeként működő) elit. Ezek egy olyan politikai keretben gyakorolták a hatalmat, amely elvben tartalmazta a lehetőséget, hogy az EU valóban demokratikus közösségének részévé válva az ország megszabadul a posztkoloniális állapot átkától – más szóval, ez a két elit garantálhatta volna az átmenetet egy VALÓBAN demokratikus Magyarországba. A folyamatos válságok és a politikai elitek korruptsága és rövidlátása – és nem utolsósorban Orbán Viktor taktikai tehetsége – miatt ez a lehetőség elúszott, és az ország visszasüllyedt egy regresszív állapotba, ahol a posztkoloniális logika újraéledt, és átvette az optimista forgatókönyvek helyét. Az ancien régime-nek lőttek.
Lehet, hogy Orbán Viktor és Vona Gábor alapvetően törzsi vezetők. Azt a törzsi Magyarországot jelenítik meg, amely ugyan minden gyarmatosítót kihasznált és kiszolgált (és legesleginkább túlélt) – de az elitjébe nem került bele és eszméivel nem azonosult. Azt a Magyarországot, amely sem kulturálisan, sem politikailag nem artikulálta önmagát, Nyugaton sose járt, nyelveket nem beszél, gomolygó és formátlan identitását mesék és mítoszok szaggatják. Azt a törzsi Magyarországot, amely nem használ és nem ért politikai fogalmakat, vagy nem azt érti alattuk, amit az elitek diszkurzusa. A törökkor óta tanulják ezen a keleti kolónián a túlélés nehéz művészetét – mert ars és kunst ez is. Tudás és tapasztalat kell hozzá, kiábrándultság és mohóság, hitetlenség és monotóniatűrés, balítélet és büszkeség – így lesz belőle a folyamatos frusztráció prése alatt önsajnálat és kivagyiság. A törzsi vezetők és a hadurak ezekre a jellemvonásokra játszanak rá, ezt szólítják meg, élesztgetik és édesgetik, miközben a ballib politikusok – azon kívül, hogy „minden feketének fizetnek egy feketét” – képtelenek vele mit kezdeni.
Ez a törzsi világ valóban a „kelet” része, ha nem egyenesen a „délé”. Határait a gyarmattartók húzták meg (Trianon), nemzeti emlékezete nincsen, az erdélyit lerománozza (és nem választaná a szomszédjának), a Felvidéket meg se tudja mutatni a térképen. Amit számára a korábbi gyarmattartói mint nemzeti karakterisztikumot kitaláltak, azzal már nem tud azonosulni (gulasch-csikós – ezt kaptuk az osztrákoktól, „a vas és acél országa” – ezt hozták a szovjetek). A törökök Madzsarisztánjára már nem emlékszik, a modern Nyugat pedig nem kínál neki új imázst. Ezt a posztkoloniális Magyarországot etnikai csoportok torzsalkodása, reménytelenség, tanulatlanság és nyelvi elszigeteltség, s egyre inkább nyomor, ínség és erőszak jellemzi.
Ez a törzsi Magyarország most formálja újra önmagát. Ehhez az önkereséshez kell határozott segítséget nyújtani, hogy ne a törzs legkorruptabbjai, ne a hadurak és a kuruzslók irányítsák, ne archaikus pszichózisok, babonák és hiedelmek mozgassák. Jobbat, hitelesebbet kell nyújtani számukra, mint amit a törzsi vezetők és a hadurak kínálnak. Erre minden bizonnyal csak az az elit lesz képes, aki – hajópincérként vagy doktoranduszként, feketemosogatókban és előadótermekben – épp most szocializálódik Nyugaton. Már ha lesz kedve visszajönni Afrikába. Addig meg… hát, „Ha meguntam, hogy mindig itt legyek, / Majd utazgatok, mert utazni élvezet”.
Ha a baloldal nem változik, előfordulhat, hogy újra náci párt kerül a hatalom közelébe Magyarországon. A Jobbik előretörésének megállítása a demokratikus ellenzék elsőrendű felelőssége, és a múlt vasárnapi tapolcai választás bebizonyította: ahogy most csinálják, úgy nem fog menni. Interjúinkban arra voltunk kíváncsiak, mit értettek meg az időközi választás üzenetéből a baloldali pártelnökök, legalábbis azok, akiknek jutott idejük a válaszokra.
Nagy B. György a tapolcai tanulságokról beszélgetett Gyurcsány Ferenccel, Szigetvári Viktorral, Karácsony Gergellyel. Tóbiás József MSZP-elnökkel nem sikerült egyeztetni, egyelőre csak kérdéseinket tesszük közzé lapunkban, amelyekre választ várunk.
A Jobbik tapolcai győzelme a friss VH legfontosabb témája, ez a "Heti ügy". Az interjúk mellett két erős publicisztika is foglalkozik a témával.
Gál J. Zoltán Szerkesztői véleményében, "Bebírók" címmel még egy vallomást is megoszt olvasóinkkal: "Eljött hát a pillanat, amikor, igaz, csak egy kicsit, de egyet kell értenem Bayer Zsolttal, még ha röstellkedve írom is le ezt a mondatot."
Péterfy Gergely "Imádlak, Afrika!" című elemzésében szellemi játékra hív: "Játsszuk azt, hogy a Jobbik győzelme posztkoloniális jelenség." - "Lehet, hogy Orbán Viktor és Vona Gábor alapvetően törzsi vezetők." Péterfy Gergely részletesen leírja azt is, mi jellemzi ezt a törzsi Magyarországot...
Kövesdi Péter kollégánk körbejárta a Káli-medencét, hogy a helyiekkel beszélgetve megtudja, hogyan erősödhetett meg ott is ennyire a Jobbik. Riporterünk Tapolcán is igyekezett minél többet megtudni a szavazók indokairól. A riport "Kultúrtáj a szélen" címmel olvasható a VH-ban.
"Szebb jövő?" címmel azt is megvizsgáljuk, milyen veszélyek fenyegetnek, ha a Jobbik hatalomra jutna. Ízelítőül ezúttal néhány kivonatos megállapítás: "Gazdasági válság és külpolitikai elszigeteltség – a Jobbik esetleges hatalomra kerülésének azonnali következményei. - A szélsőjobboldali pártot a Fidesz emelheti be a kormányba. - Ha most vasárnap lennének a választások, a Jobbik valószínűleg még több egyéni mandátumot nyerne."Részleteket a friss Vasárnapi Hírekben talál!
A Vasárnapi Hírek már szombaton megjelent, és a nyitva tartó árusoknál vasárnap is megvásárolható. Előfizetőinknek már szombaton házhoz visszük!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
