A 888.hu internetes újság a minap undorító cikkben támadta Tóbiás József MSZP-elnök családját. A feleségét és a lányát gyakorlatilag lekurvázták. Az eseten mindenki felháborodott. „Hova jutottunk!?” „Ilyen még nem volt!” – körülbelül így summázhatók a reakciók (azon kívül, hogy G. Fodor Gábor, a lap főszerkesztője és szellemi atyja távozzon a közéletből). Mintha ezzel bármi megoldódna.
A 888 cikke nem egy anomália, hanem logikusan következik az eddigiekből. Nem arról van szó, hogy a bulvársajtó az elmúlt 25 évben folyamatosan emelte az ingerszintet. Ehhez a bulvárnak semmi köze sincs. Arról van szó, hogy a morál nélküli politizálás, sőt a morál szándékos és tervszerű kiiktatása a közéletből szükségképpen ide vezetett – és még csak nem is ez volt a csúcs- (és nem is a vég-) pont.
A gondolkodást metaforák strukturálják, és ha egy metafora megindul, nincs megállás. Kikényszeríti, hogy a valóságot olyannak lássuk, ahogy a nyelv előírja. A NER központi metaforája a szakralizált „család”. Az apaközpontú, paternalista család. A magyar egy nagy család, amelyben mindenki ugyanabban a hagyományban van otthon és mindenki egyfelé húz, aki pedig nem osztozik a hagyományban és nem ugyanabba az irányba húz, mint a NER-család, az pária. Kitaszított, társadalmon kívüli, törvényen kívüli, outlaw. Hazátlan bitang, aki azért lett törvényen kívüli, mert eleve erkölcstelen, bűnöző hajlamú, genetikailag torz, javíthatatlan visszaeső. Mi befogadnánk, mert mi jó emberek vagyunk, de ezek, mondom, EZEK nem tudnak megváltozni. A családmetafora az ellenzéket, a „ballibet”, az értelmiséget, a zsidókat, a cigányokat, és még az ördög tudja, ki mindenkit egyszerűen dehumanizál: megfosztja őket az emberi méltóságuktól, sőt ember VOLTUKTÓL.
Aki pedig nem ember, az szabadon vadászható.
Morál és politika régóta küzdelmet folytat, ágas-bogas történet, már sokan ronggyá elemezték. A szempontunkból legfontosabb fejezete mégiscsak a nácizmus és a kommunizmus (miközben nincs egyenlőségjel a kettő között). Mindkét világnézet, bár különböző mértékben és hangsúlyokkal, sokat profitált abból a vélekedésből, amely talán legkerekebben a Mein Kampfban bomlik ki: hogy a morál a helyes cselekvés akadálya. A morál – mondja az erőkultuszból fakadó összes világnézet, amely az erősebb jogát hangoztatja – csak megköt bennünket. Az ellenségünket nem hagyja megölni, nem hagyja, hogy hazudjunk, és a többi, és a többi, és a többi. Aki cselekedni akar, aki az ERŐT akarja használni, az fölül kell emelkedjék a morálon. A politika a cselekvés művészete, és mint ilyen, független a moráltól, azaz a morál csak akadályozza a helyes cselekvést, hiszen megakadályozza, hogy szükséges esetben az ember megtegye a logikus lépéseket. Ha – teszem azt – a keresztény morál foglya az ember, nem zárhatja ki kerítéssel a menekülteket. Ha kizárja, nem keresztény, és pont. Ha humanista, nem helyeselheti a halálbüntetést, és így tovább. Hiába diktálná ezt a politikai logika, az erkölcs megakadályozza ebben. Elvileg egy olyan politikust, aki áthágja a hangoztatott világnézetéből következő morál határát, ezek után a pártja vagy a közvélemény nyomása lemondat. Ha úriember, még fejbe is lövi magát. Ha a hirdetett és vállalt elveivel – amelyek miatt eddig osztoztunk a világnézetében és rá szavaztunk – szembe ment, minimum a karaktere meghal. Normális országokban ez így történik. Nagyjából és hozzávetőlegesen, de így. A politikai táborok bizonyos közös ÉRTÉKEK mentén alakulnak ki. Az értékek pedig részben erkölcsiek IS.
Magyarországon azonban ez nem így van. A magukat baloldaliaknak mondók jobboldali politikát csinálnak, a jobboldaliak baloldalit, nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal, tudatos értékválasztás pedig nem létezik. És morál sem. Ha a politika a MI védelmünkben hágja át a morált, bocsánatot nyer. (És ezt nem csak a NER filozófiája mondja. Csurka Pista bácsi, besúgó voltál? Megbocsátunk! Medgyessy Péter bácsi, kommunista ügynök voltál? Megbocsátunk!) Ha ezt a kettőt összemixeljük – a családmetaforát és az immoralitást –, már ki is jött a NER politikai filozófiája.
Aki a NER-ben van, az a családban van, aki a NER-en kívül, az pária. Élete csak a városfalon kívül, sírja a temető árkában. Miközben a család, a nagy nemzetcsalád (akiknek a névtábláján, közvetlenül a szögesdrót, a magasfeszültséggel védett kerítés és a TEK-hez bekötött megfigyelőkamera mellett az áll, hogy NER – itt NERék laknak, NER és NERNÉ, NER Aladár, NER Piroska, NER Adorján, NER Dorottya, NER Demeter, NER Tihamér, s a legkisebb: NER Balázs) a jó melegben őrzi odabenn az erkölcseit, és megvetéssel és borzongással gondol az éjszaka és az erkölcstelenség sötétjében és hidegében bujkáló idegenekre.
Félreértés ne essék, a család jó dolog. Azonban az a családképzet, amely a NER metaforájában szerepel, nem a legszimpatikusabb: patriarchális család, ahol az apai akarat érvényesül. A családok azért szerencsére többnyire sokszínűek, sok autonóm akarat eredői. Vagyis nem pici diktatúrák, hanem pici demokráciák, melyik liberálisabb, melyik kevésbé az. ÉS persze vannak borzalmas önkényuralmak, gyilkos poklok, ahol nyílt terror van, és vannak füstölgő, lefojtott poklok, ahol megy a szelíd erőszak, néma terror, kimondatlan gyűlölködés. Szóval: a családok sokfélék (Tolsztojtól tudjuk, főleg a boldogtalanok csak azok igazán). A nemzet azonban nem család. Akkor sem volt az, amikor még egy király akarata uralta. Akkor sem az, ha egy nyelvet beszél. A magyarok nemzete meg végképp nem homogén család. Heterogén csoportokból álló, roppant mód komplex rendszer. Ezért aztán nem lehet kizárni belőle senkit sem – vagy legalábbis nagyon nehéz. De azért szívós munkával meg lehet csinálni. Az immoralitásból következik a dehumanizálás – és a metaforák meggyőző ereje kell hozzá. Rettenetesen sötét a jövő. Az agresszió ragályszerűen terjed – nem csak nálunk, szerte Európában. A gondolkodás a metaforák szintjére süllyed és gravitációjukból képtelen szabadulni.
A 888 cikke egy család becsületébe gázolt – egyelőre szavakkal. De ne felejtsük el, hogy más, a „nemzeti” családmetaforába bele nem illeszthető családoknak nem csak a méltóságát támadták: az életüket vették el. A romák elleni sorozatgyilkosságokkal már rég túljutott ez az ország minden elképzelhetőn.
Most már az elképzelhetetlen tartományában tartózkodunk. És még ez is csak a kezdet.
---
(Az aljas irományt közlő kormány közeli 888.hu főszerkesztője, G. Fodor Gábor – azután, hogy az ELTE is etikai vizsgálatot indított ellene – végül bocsánatot kért a cikk közlése miatt. Ám az írást a honlapról le nem vetette – a szerk.)
(Február elsejei, hétfői fejlemény: "A Századvég Alapítvány szerint miután G. Fodor Gábor a 888.hu portálon megjelent cikk miatt már elnézést kért az érintettektől, a cikket pedig eltávolították az oldalról, az ügy lezárult." Részletek itt. - a szerk.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!