A TV2 Gábor-Nóri show-ja igazi barokkba oltott mitológiai jelenet. Csupa drapéria, feszülő meztelen test, szenvedélytől vonagló izmok, nekivadult faun, menekülő nimfa: mintha Rubensnek álltak (feküdtek) volna modellt a fiatalok.
És ez sem a barokkra, sem a mitológiára nézve nem túl hízelgő.
Azokban a társadalmakban, ahol női istenséget tisztelnek, az antropológia szerint általában nincs nemi erőszak, se csoportos, se egyéni: a szentség maga a nő. Viszont azokban a társadalmakban, ahol férfi istenek uralkodnak, az erőszak mindennapos. Az egyik fő erőszakoló például maga Zeusz: csellel, hatalmával fenyegetve vagy puszta erejét használva ejti teherbe a bájos görög mitológia megannyi nőalakját, évezredek ifjúságának nyújtva ezzel legális fejbenpornót: aztán a reneszánsz képzőművészettől kezdve a leánytestekről a bombasztikusan megfestett drapériákat letépő mitológiai férfi istenek a keresztények számára is elérhetővé tették a dolog vizuális részét.
Az internet előtti pornószegény korban az emberiség pornózási igényének kielégítésében a magas művészet is részt vett, igazából nem is különösebben leplezve, hogy az esztétikai „gyönyörködés” az „önkielégítés” lehetséges és legitim szinonimája. Rómaiak kardja alatt vonagló levágott mellű keresztény leányok, elragadott nimfák és Lót leányai: vég nélkül sorolhatnánk a szexuális erőszak mitológiai és bibliai ihletésű képzőművészeti témáit.
Nehéz lett volna a megbecstelenítetteknek a kereszténységhez vagy a Bibliához fordulni, hiszen az is bővelkedik a férfidominancia helyeslésében: ágyasokon, édes leányokon, lánytestvéreken (Támár) esik erőszak (Bírák Könyve, Sámuel könyve). Azt mondja a törvény, hogy azt a leányt, aki megerőszakolása közben nem sikoltozik segítségért, meg kell kövezni. A katolikus egyház mártír leányai inkább a halált választották, mint hogy erőszak áldozatául essenek: a szűzességüket meg kellett menteniük a Jézuskának, égi vőlegényüknek, aki nagyon megharagudott volna, ha nem viszik fel a szűzhártyájukat a mennybe. Nincs törvény, ahová fellebbezni lehetne: az Újszövetség egyenesen előírja a házas nőnek, hogy engednie kell férje vágyának. Ezek a szövegek valaha megszabták a viselkedést, ma már csak az örökölt mintákban, a hagyományban munkálnak tovább. Persze a hagyományhoz sokféleképpen lehet viszonyulni a megbocsátó irónia és fundamentalista elvakultság között széles a skála.
Gábor, ha nem is szélsőséges hagyományőrző, azért derék konzervatív. Látszik, hogy a görög mitológián és a Biblián nevelkedett. Jó ideig nem adja föl, hogy bejusson Nóri lábai közé, fenyeget, visszaél fizikai erejével, röhejesen fényezi magát, aztán amikor látja, hogy nem boldogul, és már egy kis huzigálással is kiegyezne, elkezdi megalázni (az ő nyelvén: oltogatni) a lányt. Gábor afféle klasszikus műveltségű, humanista neveltetésű européer, aki lényegében semmi mást nem tesz, mint amit e nagy tekintélyű szövegek előírnak. Még idéz is: Nóri ígéretére hivatkozik (szóban köttetett házasság jogintézményére), ami után neki az ígéret értelmében magától értetődően jár a szexuális szolgáltatás. Nóri ellenérvei gyengék: nem kötött ki konkrét időpontot a szex bekövetkeztére, csak általánosságban célzott arra, hogy az ígéretét követően sor fog rá kerülni. Gábor alkotmánybírói jogértelmezése szerint viszont az időfaktort ennél a jogszabálynál nem kell figyelembe venni.
A legtöbb fundamentalista családban, amelyekből különböző történelmi felekezetek révén is sok van ebben az országban – hát még felekezet nélküliekből, akikre csak úgy név és jogcím nélkül átszáll az ősök szörnyeteg öröksége (amit persze lehet tradíciónak és bölcs hagyománynak is eufemizálni) –, Gábor viselkedése alighanem néma, vagy még gyakrabban hangos helyeslést vált ki. Zengenek a kocsmák és a fingszagú nappalik a félrészeg hablatyolástól, hogy micsoda dolog, hogy az a hülye kurva előbb jól felhúzza azt a szegény gyereket, aztán cicázik vele egy darabig, végül hagyja, hogy az a srác szégyenszemre magának verje ki. Állat az ilyen nő, nem is ember.
A tiltakozó hangok gyengék és perifériálisak: a nőszervezetek érvelése követhetetlen olyan elmék számára, akiket jobboldali politikusok, celebek és „értelmiségiek” (a jelen mitológiai alakjai) bátorítanak is abban, hogy az embertelen archaikus hagyományokat a szabadság és az individuum védelme fölé emeljék, s akiket ráadásul egy sunyi és avatag, kollektivista alkotmány is támogat. Nincs különbség szexista beszéd és fizikai erőszak között: ahol a közélet, a politika nemcsak eltűr, hanem példaképként állít be olyan embereket és eszméket, amelyek és akik a patriarchális erőkultuszt támogatják, Gábor viselkedését a társadalom többsége helyesnek fogja tekinteni, és a szerkesztőknek sem esik le, hogy bűncselekmény elősegítői és cinkosai.
Politikai megoldás belépő szinten egy női miniszterelnök és női többségű parlament, női többségű önkormányzatok és vállalatok; spirituális szinten viszont az antropológia és a vallástörténet tanúságtétele szerint sokat javíthatna a dolgon, ha valóban Mária országává tennénk ezt a szomorú lapályt. Ha komolyan vennénk a dolgot, a férfi szentháromságot kiiktatnánk a teológiából, és az egész sztorit átírnánk egy női főszereplőre, akinek nem a Barabást kiáltó csőcselékkel és nem egy Putyin és a Nyugat között lavírozó Pilátussal, hanem csoportos erőszakra készülő férfiakkal és egy Lázár nevű, szexista helytartóval gyűlne meg a baja, akinek a kedvenc szava járása a „vágod, geci?”. A szerkesztőség várja az evangélisták jelentkezését.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
