Vihar és katarzis előtti feszültség van a magyar közéletben – nyilatkozta csütörtökön a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a Hírszerzőnek (Parragh: extrém sokkterápia következik). Ezt magunk is így érezzük, és kétségbeesetten keressük a használható híreket arról, mit tervez velünk a kormány, hol, mikor és főleg kiknek fog beütni a sokk és kiknek a terápia.

Mi lesz itt? Keresem az összefüggéseket a látszólag inkoherens hírmorzsák között. A legutóbbi belügyminisztériumi egyeztetésről kiszivárgott például, hogy a korai nyugdíjból majdan munkába visszarendelendő rendvédelmi dolgozókat egyenruhás közmunka-felügyelőként foglalkoztatnák. Magáról a készülő közmunkaprogramról egyébként eddig kevés konkrétum szivárgott ki. Annyit tudunk, hogy nagyszabású lesz, átfogó, példátlan méretű és joggal fogja kivívni a világ csodálatát.

Most már azt is tudjuk, hogy olyan lesz, amit egyenruhá­soknak kell majd felügyelniük. Ezen a nyomon érdemes elindulni, ha az ember többet szeretne tudni arról, hogy mire számíthatunk a közeli jövőben a munka frontján. Először természetesen ajánlatos ellenőriznünk az információ megbízhatóságát. Azt kell mondanunk, hogy napjainkban a Belügyminisztérium a leghitelesebb kormányzati hírforrás. Pintér Sándor belügyminiszter nem beszél, nem ígér összevissza. A rendvédelmi dolgozók készülő életpályamodelljéről például igen szűkszavúan eddig csak annyit árult el, hogy éhséglázadások leverésében kell majd részt venniük. Minden jel arra mutat, hogy ez az ígérete hamarosan teljesül. Ebből levonhatjuk a következtetést, hogy az egyenruhás munkafelügyelők – népszerűbb nevükön: kápók – seregének felállítása valószínűleg tényleg szerepelhet a kormány tervei között.

A hivatalos kormányzati tájékoztatókból tudjuk, hogy a készülő közmunkaprogram célja, hogy minél több munkára képes aktív korú szociálisan rászoruló ember számára biztosítson munkalehetőséget, a hosszú ideje munka nélkül lévőket pedig visszavezesse a munka világába. Nagyjából 800-900 ezer emberről van szó.

Vizuális típus vagyok, elképzelem, ahogy közmunkások sárga mellényes oszlopa menetel a munka világa felé. Kétoldalt egyenruhás felügyelők kísérik őket ügyelve rá, hogy senki se maradjon le, ne kóboroljon el a menettől. Nyilván számítani kell majd rá, hogy lesznek egyesek, akik nem szívesen mennek a munka világába, mert mondjuk, nekik élből büdös a meló vagy például a havi elfoglaltságért beígért 28 400 forintos bért nem találják eléggé vonzónak. A menetoszlopban a tervek szerint egyébként lesz legalább kétszázezer rehabilitált rokkantnyugdíjas is, akik majd valószínűleg nehezebben bírják menetiramot. Ők bizony szívesebben ücsörögnének hosszú percekig az árokparton inkább. Ezeket a különféle okokból le-lemaradókat, elbitangolókat kellene majd a munkafelügyelőknek a sorban tartani, ahogy menetelnek a munka világa felé.

A sárga mellény egyébként, mint ahogy eddig is, a jövőben is kiválóan alkalmas lesz a közmunkások megjelölésére. Talán egy belügyi rendelet kötelezővé is teszi a viselését. A közmunkások könnyű felismerése, megkülönböztetése végett előírják majd, hogy minden 16 évnél idősebb „közmunkás személy”, saját lakásán vagy házán kívül, felső ruhája fölött kanárisárga színű mellényt köteles viselni.

A felügyelők egyenruháját egyelőre nem látom ennyire tisztán. Nyilván valami olyan fazonban kéne gondolkodni, ami jól láthatóan megkülönbözteti őket a felügyeltektől, s tekintélyt ad a viselőjének, de nem keverhető össze más rendvédelmi szervek egyenruhájával. Csizma, derékszíj, antantszíj, darutoll beváltak már egyszer, a gimnasztyorka-tányérsapka együttes szintén fess lehet, viszont némelyekben talán rossz emlékeket ébreszt. Ezeket mind alaposan végig kellene majd gondolni.

Azt ugyebár nem várhatjuk el a felügyelőktől – legyen bármennyire is tekintélyt parancsoló az egyenruhájuk –, hogy puszta kezükkel, kényszerítő eszközök nélkül tartsanak rendet a sárga mellényesek hatalmas, kusza tömegeiben. Sokféle ember van ugyanis a közmunkások között. Akadnak köztük olyanok, akik önhibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe, de bizony számítani kell arra is, hogy vannak köztük közveszélyes munkakerülők is, akik nem fognak érteni a szép szóból. Náluk egyébként az enyhe ráutaló magatartástól a fizikai kényszerig sok minden szóba jöhet közmunkahelyi ösztönzőként. Szerencsére ezekben a dolgokban a rendvédelmi gyakorlattal rendelkező felügyelőknek lesz elég tapasztalatuk, s ha rendelkezésükre állnak majd a megfelelő rendészeti kényszerítő eszközök, akkor tudnak élni velük.

Sokat egyszerűsödik egyébként majd a helyzet, ha a sárga mellényesek menete odaér a munka világába. Ekkor már nem lesz szükség olyan nagy létszámú őrségre, megteszi majd egy, a közmunkahely körül célszerűen felállított egyszerű szögesdrót kerítés is. Elvégre a kormány sose ígérte azt, hogy regnálása idején kolbászból lesz a drótkerítés.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!