Pintér miniszter hozzáértéséhez nem férhet kétség, így hát lennie kell egy titkos kormánycsapatnak valahol. Csak kipróbált, megbízható emberekből áll, úgy képzelem. Családjaik előtt is titokban tartják küldetésüket.
Most néhány hétig nem alszanak otthon, de erről többet nem mondhatnak, ez a parancs. Összepakoltak egy sporttáskányi holmit és fontoskodó képpel távoztak. A tudatlanságukkal otthon hagyott asszonyok – mert hát nyilván csak férfiemberre bíznak ilyen feladatot – beletörődtek már: ha az ember választottja a fülkeforradalom élharcosának szegődik, akkor minden alárendelődik a nemzet üdvének, no meg a vezetők szavának. De legalább jó fizetést kapnak érte, ha máshogy nem, hát beszámlázhatnak a Civil Biztonsági Zrt.-hez.
A titkos kormánycsapatról maga Pintér belügyminiszter fecsegett óvatlanul, vagy, hogy szakszerűek legyünk: dekonspirálta őket. Óvatlanságát talán új szerepköre magyarázza, nem tudja még, hogy közmunkaügyi miniszterként is hasonló éberség indokolt, mint belügyérként. Ő felel mostantól a nagyszabású kormányzati tervért: munkát kereső emberek tömegeit nyugdíjból visszarendelt rendőrök felügyeletével csatornaásásra meg stadionépítésre rendelik a segélynél többért, a minimálbérnél kevesebbért, aki meg nem megy, az elveszít minden támogatását. Milyen pofonegyszerűen is hangzik, bár kétségtelenül igényel némi logisztikai végiggondolást. Mert ugyebár nem pont ott kel árkot ásni, ahol a munkanélküli lakik, ezért aztán elutaztatják őket oda, ahol a kormány szerint dolog van. Ott lesz majd nekik koszt és kvártély. Konkrétan konténerben fognak lakni, vagy miként Pintér közmunkaügyi miniszter eufemizálta: „könnyűszerkezetes megoldásokkal” oldják meg a lakhatást.
És ezen a ponton jön a leleplezés, a miniszter szavaival: „még vizsgáljuk, milyen feltételekkel és mennyi ideig várható el valakitől, hogy ilyen szálláson tartózkodjék”. Ezt vizsgálni szerintem csak egyféleképpen lehet: tapasztalati úton. Kipróbálással. Hát ezért gondolom én, hogy egy titkos kormányzati élcsapat kiválasztott tagjai hetek óta konténerekben laknak. Tudósok figyelik őket nyilván, méricskélik életfunkcióik alakulását, hogy meddig bírják odabenn. Lehettek mostanság kritikus napok, baromira fel tud melegedni egy ilyen könnyűszerkezetes megoldás. De ilyet fülkeforradalmárnak bírnia kell, munkanélkülinek meg tűrnie kötelező. Hamarosan megszületik talán a verdikt is: hat hónapig és még két hétig „várható el” el egy állását vesztett kisvárosi tanítótól a konténerben lakás. És akkor ott fog lakni két árokásás között, punktum. Arról nincs információm, vajon Pintér miniszter személyesen mennyi időt töltött ilyen konténerben. Na nem mintha kívánnám neki, nem kívánok én ilyet senkinek.
Pintér miniszter kormánya egymillió új munkahelyet ígért 10 év alatt, 2014-ig 300 ezret. Ebből 2010-ben 73 ezer jött össze, idén május végéig – decemberhez képest – 22 ezer. El vagyunk maradva némiképp a tervtől. Lehetett volna több is, ha például a visszamenőleges válságadókkal nem éppen azokat a vállalatokat beszélték volna le a beruházásokról, amelyek képesek lettek volna új munkahelyeket teremteni. Úgy tűnik, hogy a jelenlegi adórendszerrel a magyar versenyszféra ennyire képes: a belföldi piac zsugorodik, a hitelterhek meg éppen azt a középosztályt nyomorítják agyon, amelytől a fogyasztás bővülését várnák. Enélkül viszont nincs növekedés a belső piacon, legfeljebb a kivitelre termelők erősödnek kicsinykét, ők azonban inkább tőkeigényes és nem munkaigényes termelést folytatnak. Ha kell is nekik új munkavállaló, akkor is magasan képzett, idegen nyelveket beszélő és lehetőleg fiatal legyen. És ilyenből kevés akad a munkát keresők között. Hiába gondolja Pintér miniszter, hogy a kormány közmunkaprogramja nyomán „a piaci szereplőknek fegyelmezett, munkához szokott és visszaszokott munkásréteg áll majd rendelkezésére”: az árokásás és a csatornatisztítás nem adja meg azt a tudást, amire a versenyszférának szüksége van. Így a konténerekbe kényszerített emberekkel legfeljebb a statisztikákat lehet szépíteni, a valóság rusnya marad, sőt így lassan embertelenül ronda lesz.
Hírlik, magának a miniszterelnöknek annyira szívügye ez a közmunkaprogram, hogy azzal adta át a feladatot Pintér miniszternek: a kormányom sorsa az ön kezében van. Nem is kerülhetne jobb helyre. Az országban, amelynek – a KSH friss felmérése szerint – 37 (!) százaléka él a létminimumhoz szükségesnél kevesebb pénzből, olyan emberre kell bízni ezt a programot, akinek képességei már-már vátesziek, hisz’ már a legelején, tavaly szeptemberben megmondta: „az országban szegényednek az emberek, egyre több olyan jelenség lesz, ami a rendvédelmi szervek nélkül nem lesz megoldható”.
Mondom én, hogy Pintér miniszter hozzáértéséhez nem férhet kétség.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
