Nyomást akarnak gyakorolni Magyarországra, hogy az megváltoztassa álláspontját bevándorlásügyben, de miután a magyar választók erről már döntöttek, nincs miről beszélni – vetette oda, mintegy foghegyről, Orbán az európai parlament bizottságának hazánk elleni eljárást (nagy többséggel) javasló döntésére.
Talán fel sem fogva, hogy neki és embereinek ez a pökhendi, diktatúráktól megszokott stílusa csak megerősítheti igazukban azokat a politikusokat, akik vészesen aggasztónak, nem az Európai Unióba illőnek ítélték meg a magyar demokrácia és jogállam állapotát. Vagyis magát az Orbán-rezsimet. Hiszen a kormányfői mondat minden eleme hamis, legfeljebb hazai, de nem európai használatra való (miként mániákus hazaárulózásuk is). Még sehol sem volt a migránsválság, amikor már mind többen megkongatták a vészharangot: Orbán módszeresen torzítja a jogállamot, helyében tekintélyuralmi rendszer körvonalazódik. Nálunk járva, Hillary Clinton már 2011-ben aggályosnak tartotta a Fidesz egyoldalú alkotmánymódosítását. Menekültek és kvótavita előtt évekkel lett téma a magyar jogállam lebontása megannyi európai fórumon. S erre éppen Orbán pávatánca is bizonyíték, hiszen gyakran tett úgy, mintha megszívlelné a bírálatokat, hogy aztán semmibe vegye azokat, amivel persze fokozatosan rongálta a saját szavahihetőségét. E pökhendi „mit nekünk!” válasz az ügyeinket már évek óta nemcsak figyelő, hanem tanulmányozó politikusok és szakértők számára elfogadhatatlan.
A LIBE-bizottság döntése ennek a folyamatnak a következtetése: a budapesti kormányzat nem ért a szép szóból, azt vélhetően (ez is a diktatúrák szokása) a gyengeség jelének tekinti. S a magyar demokrácia fokozatosan megy tönkre, intézményei karikatúrává váltak, az ország ekként kakukktojás az Európai Unióban. Abban igazuk van Orbánéknak, hogy a LIBE-bizottság a Tavares-jelentés nyomdokain haladt, de amit ők becsmérlésnek szántak, az valójában jelzi, hogy a nyugati közvélemény fokról fokra jutott el az „uniós atombomba” kilátásba helyezéséig. Utóvégre immár publicisták sora sürgeti a döntéshozókat hazánk kiebrudalására a demokráciák közösségéből. Ők pontosan tudják, hogy a migránsválság folytonos, mindent háttérbe szorító emlegetése – miközben a földrészünkre bejutó menekültek száma rohamosan csökkent – csakis a populista pártoknak és demagóg politikusoknak fontos, ők ezzel remélnek teret nyerni. Azon meg csak mosolyognak racionális körökben, hogy mindent a gonosz Soros mozgat, akinek e mese szerint több pénze van, mint tucatnyi (nála gazdagabb) milliárdosnak és több hatalma, mint egy amerikai elnöknek.
Az „atombomba” robbanófejét tehát kibiztosították, kora ősszel szavaz a 7-es cikkely életbe léptetéséről az európai parlament, s baljós Orbánéknak a sok néppárti voks a LIBE-ben. Hogyne, még semmi sem dőlt el, a végső döntés a miniszterelnökök tanácsáé, s Orbán alighanem okkal reménykedik varsói vétóban. De politikai értelemben máris Európa pellengérére kerültünk. Még soha nem volt ilyen eljárás uniós tagállam ellen. Lehet ócsárolni a jelentéshez nevét adó Sargentini képviselőt (ahogy korábban Tavarest), a gondosan – számos szervezet, szakértő segítségével – összegyűjtött vádanyag magáért beszél (csak egyszer látnék komoly ellenérvet a „tévedésekről és torzításokról” harsogó kormánypropagandában!). Azt persze szintén tudjuk, hogy az unió malmai is lassan őrölnek, vezető politikusainak, főként a Fidesz néppárti családjából, nyilván nem fűlik a foga a kínos döntéshez. Ámde a budapesti lamentálás sem csökkenti a szégyent. Szóval van miről beszélni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!