Lóláb

Persze, a magyar állampolgárság ilyen mértékű kiterjesztése távolról sem csupán útlevélkérdés. De nem is kizárólag magyar belügy. Akkor sem, ha az állampolgárság tömeges kiterjesztéséről rendelkező tavalyi országgyűlési döntés alátámasztásánál e két elem hangsúlyosan szerepelt. Ugyanígy sántít az ügy kizárólagos érzelmi megközelítése is, márpedig a nyári fideszes előterjesztésű törvényjavaslat gyakorlatilag erre a motívumra fűzött fel mindent. Vagyis azon a fideszes dogmán alapult, hogy a visszahonosítás egyfajta jóvátétel a határon túli magyarságnak Trianonért. Ilyen felfokozott nemzeti-érzelmi körítés mellett aztán nyilván már szó sem eshetett a kettős állampolgárság egyéb – gazdasági, szociális, választójogi és nemzetközi – kihatásairól. Pedig ez is megért volna akkor egy misét a parlamentben, hiszen valójában hatalmas horderejű jogszabályról van szó – ez az idő múlásával egyre világosabb. Arról már nem is beszélve, hogy a kettős állampolgárságról tartott kínos 2004-es népszavazás megmutatta: az adott kérdésben országhatárokon belül és kívül egyaránt felemás vélemények kavarognak, nem kis indulatok dúlnak.

Változott-e a kép azóta e tekintetben? Van, amiben talán igen, más vonatkozásokban viszont még inkább összekuszálódni látszanak a szálak a legutóbbi hetekben. A közvélemény-kutatások szerint a hazai társadalom a múlt nyáron tudomásul vette, hogy a határon túli nemzetrészek tagjai az eddiginél egyszerűbb feltételekkel kapnak majd magyar útlevelet – és a törvény címzettjei a jelek szerint ennél többet valójában nem is nagyon igényeltek.
Csakhogy időközben az is egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a Fidesz ennyivel nem éri be és az egyszerűsített honosítást nem egyfajta szimbolikus, érzelmi töltésű gesztusnak szánja. Hanem masszív eszközt lát benne szavazóbázisának jelentős kibővítéséhez. Amikor annak idején Mikola István arról elmélkedett, hogy a kettős állampolgárság megadásával akár évtizedekre bebetonozható lenne a fideszes hatalom, Orbánék még tagadták, hogy az útlevélhez szavazati jogot is szánnak a határon túliaknak, ha majd erre módjuk lesz. Gyakorlatilag még a tavaly nyári törvény elfogadásakor is ez volt az álláspontjuk. Ma már viszont túlságosan is kilóg a lóláb: a fideszes fejekben állandóan ez motoszkál és alighanem így volt ez már a kezdet kezdetén is. Csak éppen titkolták e tervüket. Semjén Zsolt fejtegetését az „A és B kategóriájú állampolgárság megengedhetetlenségéről” nagy-nagy jóindulattal talán még lehetett KDNP-s gondolatkísérletnek látni. Kövér László e heti nyilatkozatával azonban végképp kibújt a szög a zsákból: végső soron a szavazati jog megadására megy ki az egész játék a kettős állampolgárság körüli hosszú hercehurcában. Az Országgyűlés elnöke a Kárpát-medencei Képviselők Fórumán szerdán mondta ki először nyíltan, hogy a határon túliak a kettős állampolgárság elnyerésével a választójogot is meg fogják kapni. Miközben Kövér pontosan tisztában van azzal, hogy egy szoros választást nálunk pár ezer voks is simán eldönthet.

Nem nehéz megjósolni, hogy a szavazati jog megadása a határon túliaknak viharokat fog kiváltani országon belül – de vélhetően Európában is. Orbánéknak például a hazai társadalom számára nem lesz könnyű elmagyarázni: vajon miért is dönthetnek majd voksaikkal az itteniek adóforintjainak sorsáról, életkörülményeik alakításáról olyanok, akik érzelmileg ugyan vitathatatlanul szorosan kötődnek ehhez az államhoz, ám nem itt élnek, az itteni viszonyokban nem igazán igazodnak el, továbbá személyes terheket sem vállalnak az ország gondjaiból? Ilyen körülmények között vajon mennyire lehetnek felelősek majdani döntéseik?

Ugyanígy a kívülről érkező felvetések megválaszolásával is bajban lehetnek majd Orbánék. Szlovákiának már a szavazati jog megadása nélkül is elfogadhatatlan a magyar kettős állampolgárság, néhány más szomszéd reakciója pedig e pillanatban még kiszámíthatatlan. Talán ennél is fontosabb azonban a szélesebb értelemben vett Európa reagálása. Nem tekinti-e majd Brüsszel a schengeni határok felpuhításának a több százezer új magyar útlevél hirtelen felbukkanását? Hiszen a konzervatív párizsi Le Figaro máris arról cikkezett, hogy az „unión kívüli – például az ukrajnai magyarok – állampolgársága a félig illegális uniós bővítés kérdését vetheti fel”.

Vagyis, van rá esély, hogy a médiatörvény vizsgálatának befejezése után hamarosan újabb fejtörést okozó feladatokkal lepjük majd meg az uniós jogászokat.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!