Quaestor-terelés: Kulcsár-ügy, Postabank, Hajdú-Bét - és mi van Matuska Szilveszterrel?

Csak a pénz
Sztojánovics Alexandra, Szigethalom
Ha bekapcsoljuk reggel a rádiót vagy este a tévét, kinyitunk egy újságot vagy megnézünk egy internetes portált, az utóbbi időben csak a pénzről van szó. Szerdán például megtudtuk, hogy Szijjártóék 72 milliárdnyi részvényt is kimentettek a Quaestorból. Az origo.hu közlése szerint a külügyi tárca nemcsak négymilliárdnyi kötvényt, hanem az említett 72 milliárd forintnyi részvényt is a brókercégnél tartotta.
Mindez arra utal, hogy senkit nem érdekelt, mivel foglalkozik Tarsoly és csapata, nincs az országban egyetlenegy felügyeleti szerv sem, amely megmondta volna: ebből a „tevékenységből” elég volt, véget kell vetni a pénzrablásnak. Senki nem elemezte, sem a Nemzeti Bank, sem az ellenőrző szervek, hogy miből telik Tarsoly Csabának ekkora gazdagságra. Az uralkodó osztály kereste a barátságot ezzel az emberrel, és megtiszteltetésnek tartotta, hogy ilyen embernek parlamenti belépőt ajándékozhat, nem beszélve a diplomata- útlevélről.
Tarsoly tudta, hogy a pénz beszél, a pénz az igazi érték mindenben. Gondolom, nálam okosabb emberek egyszer majd leírják, miért volt lehetséges az elképesztő botrány. Miért lehetséges, hogy az állami funkcionáriusok, akik belekeveredtek ebbe a nagyon kellemetlen bűnügybe, a mai napig a helyükön vannak, és bennünket oktatnak ki?
Reméltem, hogy kemény lépések következnek a jogrend helyreállításáért.
Megtörtént! Megjött a hír a HVG-től. A Nemzeti Bank elnökének, Matolcsy Györgynek a fia, Máté a Nemzeti Bank által felügyelt MKB-hoz került elemzői beosztásba. Ahogy írják közleményükben a bank vezetői, a Máté gyereknél „kizárólag szakmai szempontok érvényesültek”.
Ezek után mire számíthatunk? Semmire!

 

Tizenkét barát
Ferenczy Tamás, Budapest
Elfogadta az Országgyűlés a kormánypártnak a brókerbotrányra adott válaszát, a vagyonzártörvényt. A javaslat ellen tizenketten szavaztak nemmel, ők Rogán szerint „a brókerek barátai”. Rogán frakcióvezető szokásos humorával kijelentette: „ha rajtuk (a 12 képviselőn – F. T.) múlott volna, akkor nem lehetne elkobozni a felelősök vagyonát”. Szép, megható megállapítás. A legnagyobb meglepetést Tállai András államtitkár szavai okozták. Az mondta ez a funkcionárius, hogy „a Kulcsár-ügyet nem zárták le a mai napig, és nincs felelőse a Hajdú-Bét-ügynek sem”. Megkapta a magáét a néhai Postabank is, amelynek a vezetője „egy napot sem töltött előzetesben”.
Még jó, hogy nem volt szó Matuska Szilveszterről.
Szeretném megkérdezni Rogánt és Tállait: mikor jön létre egy parlamenti bizottság a belvárosi ingatlanmutyik ügyében? Vagy mikor jön létre egy bizottság az ifjú kormánypárti urak meggazdagodásának titkairól? Jó lenne összehozni egy bizottságot abban a kérdésben is, hogy ki ajánlotta Tarsoly milliárdost Győr díszpolgári címére 2013-ban!
A mesékkel, amiket hallunk nap mint nap, tele van a hócipőnk.

 

Hallgattassék meg a másik fél is
Fábri Ferenc, Budapest
– tartja a latin közmondás. Egészen mostanáig én is ezen elv alapján figyeltem közéletünket, ám mára megcsömörlöttem a kormányoldal képviselőitől, folyamatos mellébeszélésüktől, hárításaiktól, a tények elkendőzésétől. Manapság minden államtitkár, szóvivő vagy bármely más hivatalosság csak arra törekszik, hogy megússza az interjút anélkül, hogy bármilyen kormányzati hibát, baklövést, átgondolatlanságot el kelljen ismernie – akár a tévében, akár a nyomtatott sajtóban kérdezik. Ezért egyszerűen mellőzöm a Fidesz közeli megnyilatkozások meghallgatását.
Az Orbán-kormány utóbbi éve nem szól másról, mint a teljes káoszról, kapkodásról, a nyilatkozók ma mást mondanak, mint tegnap, a miniszter cáfolja az államtitkárt és viszont, legyen szó bármiről, az oktatástól a brókerbotrányig. Ebben a helyzetben unalmas a folytonos, sosem a lényegről, mindig másról szóló szövegeket hallgatni. Az ellenzék képviselői legalább önállóan gondolkodnak, s a tényekről beszélnek – igaz, teljesen hatástalanul. A Fidesz nem az a párt, amely hajlandó mások véleményét figyelembe venni.
A 2010–14 közti időszakban még remélni lehetett, hogy a demokratikus oldal összeszedi magát és megállítja a Fidesz ámokfutását. Mára ez reménytelenné vált, bár a baloldal az utóbbi hónapokban számos részsikert elért. A tendencia mégis az, hogy a Jobbik lehet a váltópárt, ami elég sötét jövőt ígér hazánknak. Ők ma megpróbálnak szobatisztának látszani, de nem hihető, hogy a hatalom birtokában is így viselkednének.
A perspektíva elég riasztó, azt hiszem, lemondhatunk arról, hogy a mi generációnk életében (76 éves vagyok) európai, demokratikus, szabad Magyarország jöjjön létre. Nincs senki, akit érdemes lenne meghallgatni, avagy hallgatni rá. Folytatódik a Zűrzavarok Kora.

 

Lehetőségek még vannak
Istvánffy Lajos, Budakeszi
A jobboldali képviselőknek sok esetben nem tetszik, hogy még mindig élnek régi elnevezések és szokások. Egyéni indítványként „ötletes” javaslatokat tesznek, és a többség persze megszavazza. Utcák, terek, területek nevét változtatják meg, törvényeket hoznak a tanügy, az egészségügy, a mezőgazdaság területén anélkül, hogy a közvélemény elé tárnák megvitatás végett. Törvénybe iktatják, aztán módosítgatják, nem érdekli őket, ki mit szól hozzá. Amit nem lehet megváltoztatni, azt törlik a valóságból.
Az ellenzéknek is volnának javaslatai. Például az „ellenzék” nem jó szó. A hatalom birtokosai magukra nézve egyszer már törölték, hiszen a haza nem lehet ellenzékben, de a mostani sok kötözködő izgágával is kezdeni kellene valamit. Legyenek talán egyszerűen „problémások”? Nem, ez nem jó, kizárt, hogy egy Fidesz-kormány alatt problémák forduljanak elő. Na és ez a sok tüntetés! Utálatos szó.
Hívjuk talán békemenetnek. Akkor legalább nem csökken a számuk. Legfeljebb megkülönböztetésül a buszos békemenetektől, legyenek „tömegközlekedéses békemenetek” is.
Ami a változtatásokat illeti, ott is sok a kihasználatlan lehetőség. Jöhet a következő törvény: ne csak az üzletek legyenek zárva vasárnap, hanem a tömegközlekedés dolgozói is pihenhessenek, sőt a papok, a színészek, a labdarúgók, a gáz- és villanyszolgáltatók stb. Csak a törvényhozók és jóváhagyói ne pihenjenek, hogy a következő héten is legyen mivel hasznosan foglalkozniuk.
Az ország fővárosát hívják Felcsútnak. Április elseje után a hét napjait is fel lehetne cserélni, például vasárnap után legyen kedd, majd péntek, hétfő, csütörtök, szombat, szerda, és az év hónapjai hasonlóan változnának. Július legyen január helyett, hátha akkor meleget éreznénk, és nem kellene fűteni. Tiszta spórolás, ez ám az igazi rezsicsökkentés!

 

Szellemi és morális diktatúra
Hegedűs Sándor, Budapest
Nagy vita bontakozott ki a vasárnapi nyitva, illetve zárva tartás kérdésében. A szenvedélyes pengeváltásban csak a legérdekeltebbeket nem hallgatták meg. Már azt is furcsállom, hogy ezt a kérdést a kormánynak kell eldöntenie, nem az érintetteknek, vagyis eladóknak, vevőknek, kereskedőknek. A „szociális indíttatású” intézkedés legnagyobb vesztesei maguk a vasárnap is dolgozó eladók, akiknek amúgy sem sok jövedelmét megkurtította a kormány. Nem is fogadták kitörő lelkesedéssel a kabinet új rendelkezéseit. Harrach Péter a vasárnapot mint a családi együttlét idilljét félti. Pedig a kiesett jövedelem nagyobb kárt okoz a család békéjének, mint a vasárnapi munkaidő.
Tartok attól, hogy inkább valláserkölcsi kérdésről van szó, mely sérelmet szenved, hiszen a Biblia világosan figyelmeztet: „mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, s melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, amelyet alkotott vala”.
A modern polgári demokráciákban, amikor sikerült az államot és az egyházat szétválasztani, anakronizmus a valláserkölcs érvényesítése. Elítélendő ezt állami kényszerítő eszközökkel, parlamenti törvényhozással megtenni, hiszen szemben áll a józan ésszel, és amikor az emberek többsége egyáltalán nem követeli. Szellemi- morális diktatúra ez, amit néhány vakbuzgó akar a társadalomra kényszeríteni.
Egyesek arra törekszenek, hogy lassan meneteljünk vissza a feudalizmusba, ahol a vallási dogmák és az etika uralkodik az emberek felett. Harrachék nyilván féltik a misék látogatottságát is, ez a félelem azonban indokolatlan, hiszen az egyházak módosíthatják a miserendet a vasárnap is dolgozó hívők kedvéért. Az ateistákra és a passzív teistákra pedig eddig sem számíthattak.
Egy demokráciában mindenki maga döntse el, mit kíván kezdeni a vasárnapjával.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!