Szégyellem magam, amikor egy-egy ismert személy említésekor ez jut először eszembe: „Ő is kollaboráns”. Szégyellem, hogy ezeknek a művészeknek, tudósoknak nem a munkássága, tevékenysége, szereplései, jobb és rosszabb művei jutnak először eszembe, hanem az, hogy „a másik oldalon állnak”.
Van ilyen, hogy az ember nem érzi magát felelősnek, és mégis szégyelli magát. Bár a kuruc–labanc, a népies–urbánus és a többi hasonló szembenállásnak több évszázados múltja van, teljes képtelenségnek látom, hogy ezeket újra felélesztik, sőt kiélezik. A rendszerváltás után jó ideig teljes abszurditásnak, anakronizmusnak tűnt Csurka és a többi „harmadik utas” kísérlete arra, hogy ellenséget faragjon az európai haladás híveiből. Csak akkor fordult komolyra a dolog, amikor Orbán Viktor elhatározta, hogy a nemzet megosztásával toboroz széles tábort magának. De hiába érzem magam vétlennek, az én szégyenem is, hogy ha meglátom X professzort vagy Y művésznőt, ez jut eszembe: „Ő is kollaboráns”.
Köztudott, hogy a magát mérsékeltnek beállító hetilap online változatában Ranschburg Jenő halálhíre, nekrológja olyan címen jelent meg, amelyben a szerző Ranschburg és Gyurcsány Ferenc kapcsolatára utalt. A címet később megváltoztatta az online kiadás felelős szerkesztője, és bocsánatot is kért az esetért. Csakhogy a szerkesztő a következőben látta a problémát: „Sértő szándékot mutathat, ha a politikai vonzalom – ami egy ismert emberről szóló cikkben bármikor megemlíthető – a halál kapcsán kerül elő és jelenik meg a címben”. És védekezésképpen idéz négy nekrológot „a másik oldalról”, amelyekben Ranschburg politikai nézeteit hangsúlyozzák.
Nekem senkim se ez a felelős szerkesztő, a nevére sem emlékszem, mégis sírnom kell, ha rágondolok, hogy nem érti, mi a baj. Végezzünk egy gondolatkísérletet: tényleg azzal van baj, hogy nekrológnak adták azt a bizonyos címet? Ha ez igaz lenne, nem lenne semmi baj az ilyen címekkel: „Megjelent Gyurcsány bizalmasának új könyve”; „Bemutatták Orbán barátjának új darabját”; „Csurka jobbkeze az új darab főszereplője”. Nos, ezek rendben lennének? Persze, hogy nem. Ha valakinek a politikai nézeteire olyasvalamivel kapcsolatban utalunk, aminek semmi köze ezekhez a nézetekhez, az olyan, mint amikor a származására utalunk olyasvalamivel kapcsolatban, aminek a származásához semmi köze. Éppen ezt nevezzük például zsidók esetében zsidózásnak. És éppen az a baj vele, hogy a politikai, származásbeli stb. hovatartozást indokolatlanul az azonosítás, besorolás eszközéül használják.
Lehetnek valakinek olyan tulajdonságai vagy tettei, amiknek a megértésében segíthet, ha tudjuk, honnan származik, kik a barátai, milyen politikai nézeteket vall. De ha ez jut róla először eszünkbe, ha ezzel azonosítjuk, ha ennek alapján fogadjuk el vagy utasítjuk el, szeretjük vagy gyűlöljük, akkor borzalmas baj van. És hogy mekkora nagy a baj, mutatja, hogy mennyien nem is értik már, hogy ez egyáltalán baj.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!