Hetente száz sérült gyermek jár lovasterápiára Fótra, az intézet működését azonban csak szponzorok segítségével lehet fenntartani. Hiába küzdenek ugyanis évek óta, nem kapnak állami támogatást. Mindez annak fényében is különös, hogy tavaly év végén kiderült: a kormány a Magyar Lovassport-szövetségnek 2,2 milliárd forintot ad, így Kisvárdán egy termálvizes lórehabilitációs központ épül. A súlyos beteg gyerekek lovas terápiáját tehát nem, de a lówellnesst támogatják. Pedig sok gyereknek van szüksége a segítségre, van, aki egy évet is vár arra, hogy bekerüljön.
Bozori Gabriella lovas terapeuta, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat (NGYSZ) fóti Lovasterápiás Központja vezetőjének ugyan fogalma sincs a kisvárdai beruházásról, de ettől függetlenül lényeges szerinte a lovak rehabilitációja, hiszen több év lehet egy terápiás állat kiképzése, az egészségük, fittségük megtartása tehát fontos. De az emberek rehabilitációját sem szabad háttérbe szorítani!
Ők a legszegényebbek
Pusztán adományokból és a gyermekmentő szolgálat segítségével tartja fenn magát így a Lovasterápiás Központ – évi 90-100 millió forintra van szükség a működésükhöz. Évek óta lobbiznak a döntéshozóknál, hogy a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK, korábban OEP) finanszírozza a terápiát vagy annak egy részét, de ez máig nem valósult meg.
A szülők többsége pedig nem tudja kifizetni a lovas terápiás foglalkozások költségét. Ez foglalkozásonként 12 ezer forint, ami tartalmazza a terapeuták fizetését, továbbképzését, a terápiás eszközök használatát, a lovak ellátását, képzését, az orvosi költségeket és a rezsit. Ám a legtöbb család csak 2000 forintot fizet, a szülők ugyanis 20, 40, 60 vagy 80 százalékos támogatást igényelhetnek a terápiák költségeiből, de nem az államtól, hanem a gyermekmentő szolgálattól. Egyes intézetek, például a vakok iskolája, óvodája, a mozgásjavító általános iskola tanulói vagy a fóti gyermekvárosból érkező gyermekek pedig egyáltalán nem fizetnek a terápiáért. A hiányzó összeget ebben az esetben is az NGYSZ pótolja ki, emiatt fontos a szponzorok szerepe, adakozási kedve. „Nagyon fontos lenne, hogy a NEAK a szolgáltatókat vagy azokat támogassa, akik ezt a terápiát igénybe veszik” – fogalmaz Bozori Gabriella.
Aki Fót környékén lakik, vagy legalábbis elérhető távolságra, annak még megoldható, hogy heti egyszer lovas terápiára is fuvarozza a gyermekét, de akik messzebb élnek, azoknak már bajos ezt megoldaniuk. Vidéken nehezebb is ilyen terápiához hozzájutni, bár, ahogy megtudtuk, az utóbbi években sokat javult a helyzet.
Egyre több lovas terapeutát képeznek Fóton. A szakemberek azonban nagyrészt a segíteni akarás miatt csinálják ezt, megélni nem nagyon lehet belőle, hiszen magas árat nem kérhetnek el a szülőktől. A többség azt az összeget sem tudja megfizetni, ami a fenntartáshoz minimálisan kell. Szinte minden helyen alapítványok segítségével marad fenn a lovas terápiás tevékenység. Ez szinte az ország legszegényebb egészségügyi szakmája, mert a betegek nem tudják fizetni a felmerülő költségeket, a terapeuták pedig nem tudnak elegendő szponzort szerezni. Ezért sokan részben vagy egészben felhagytak ezzel a szakmával.
Sérült gyerekekkel ide-oda
„Hosszú évek óta működik a központ, ez idő alatt azt tapasztaltuk, hogy a sérült gyerekeket a szülők több helyre is viszik mindenféle terápiára, kezelésre. Ez azonban komoly megterhelés a sérült gyermekeknek és a szüleiknek is. Ráadásul ezek a terápiák egymástól függetlenek, senki sem fogja össze őket. Szeretnénk, ha ez változna, mert sokkal hatékonyabban működne, ha tudatosan, egy helyen szerveznék meg. Ráadásul ez a szülőkről is venne le terheket. Az a cél, hogy legyen nálunk mozgásfejlesztés, pszichológiai segítségnyújtás, gyógypedagógiai fejlesztés” – fejti ki a vezető.
Mikor egy pályázatnak köszönhetően két évig egy norvég központtal működtek együtt, Norvégiában megtapasztalhatták, mekkora segítség lehet a családoknak, ha egy helyen érhető el minden. Az ottani, komplex rehabilitációs intézmény mintájára elkészültek a hazai tervek is egy itthoni létesítményre. Forrás azonban egyelőre nincs, és valószínűleg még jó ideig nem is lesz. Addig pedig a szülők ide-oda viszik gyermeküket. Nem tesz másként D. Beáta sem, aki ottjártunkkor hétéves fiával érkezett terápiára. A mosolygós, élénk fiún egyáltalán nem látszott, hogy bármi problémája lenne, de mint kiderült, autizmus spektrum zavart diagnosztizáltak nála, annak egy enyhébb változatát.
Autistaként a lovon
„Bölcsődében, óvodában nem volt gond a gyerekkel, az intézmény nem vette észre, hogy bármi rendellenesség lenne a viselkedésében, de én kíváncsi voltam, ezért elvittem egy pszichológushoz. Kiderült: nagyon funkcionális a játéka, de nincsenek benne emberek. Végül az I. Számú Gyerekklinikára sikerül bekerülni egy ötnapos vizsgálatra, ahol véglegessé vált a diagnózis. A viselkedésében jelentkező zavar lényege, hogy nem tud a szituációnak megfelelő érzelmi reakciót adni” – meséli D. Beáta. A gyermek például egy olyan játék során, amikor tűz ütött ki, és ki kellett volna menteni a bajba jutottakat, inkább játszott tovább a tűzoltóautóval. Nem érdekelte, hogy embereken kellene segíteni. Most több helyre is járnak, hogy segítsék őt a fejlődésben. Az édesanya szerint sokat javult a helyzet a két évvel ezelőtti diagnózishoz képest. „Egy évig csak a fejlesztésre koncentráltunk, szeptemberben kezdi az első osztályt. A diagnózist azonban nem szeretném elmondani az iskolában, mert nem akarom, hogy ez megnehezítse az életét. Okos gyerek, nem akarom rásütni a bélyeget” – szögezi le az édesanya.
Kiderült az is: nem volt egyszerű bekerülniük a lovas terápiára, amit egyébként a pszichológus javasolt. Egy évet vártak, mire lett hely a gyermeknek, aki szeptember óta jár Fótra. A koncentráció javítása érdekében karatéra is viszik és zongorázni tanul, amit nagyon élvez. Sőt, egy autizmusspecifikus fejlesztésre is járnak. Ez mind fizetős tevékenység, így óriási segítség a családnak, hogy a lovas terápiás költségeknek csak egy részét kell állniuk.
D. Beáta kitért arra is, hogy gyakran ki sem derül itthon, ha egy gyereknek valamilyen problémája van, ha a szülő nem jár utána. Az iskola, óvoda ugyanis nem mindig veszi észre, ha probléma van. Egyeseknél így csak kamaszként derül ki például az autizmus, ami még inkább megnehezíti a fejlesztést.
Lyukas tető, fagyos terápia
Tavaly februárban attól volt hangos a sajtó, hogy a kormány idén nyáron megszünteti az állami gondozott és menekült gyerekeknek otthont adó fóti gyermekvárost, míg az NGYSZ 11 hektár állami földet kap, hogy többek között uszodát és fedett lovardát építhessen. Ezt akkor az NGYSZ cáfolta, mint írták: nincs közük a gyermekváros bezárásához, és ők a szomszédos területen működnek.
Több mint egy év elteltével Bozori Gabriella arról tájékoztatott minket: szó sem volt arról, hogy a Lovasterápiás Központ megkapná a gyermekváros területét, erről ők semmiféle értesítést nem kaptak, és az intézmény jelenleg is üzemel. Mint mondta, nem is kérik ezt a területet, bőven elég az, ami van. A saját területükön akarnak bővíteni, nem pedig a gyerekváros irányába. Arra a kérdésre, hogy új, fedett lovarda épült-e tavaly óta, úgy válaszolt: nem, ami van, az csupán 13 méter széles és négy helyen ázik be. Most annyiban jobb a helyzet, hogy sikerült az egyik kinti pályát tetővel lefedni, így eső esetén ott is lehet dolgozni, de a hideg, a szél megnehezíti a gyerekekkel a foglalkozást. A mozgássérült gyerekek terápiája télen szünetel is, mert az ő izmaiknak nem tesz jót a hideg. De a többiek hóban, fagyban is jönnek, és lelkesen lovagolnak. A fedett pályához hasonlóan a tavalyi hírekkel ellentétben uszoda sincs, csak uszoda utáni vágy. „Jó volna egy olyan hely, ahol a gyerekeknek gyógyúszást és mozgásfejlesztés lehetne tartani, és a hidroterápia is elérhető lenne, de egyelőre erre sincs forrás.”
Számtalan betegségen segít
Tizenöt terápiás lóval dolgoznak Fóton – a lovas terápiának három különböző ága van. A hippoterápia során gyógytornászok foglalkoznak a mozgássérült gyerekekkel, a gyógypedagógiai lovaglás során elsősorban mentális problémákkal küzdő, értelmi fogyatékos, tanulásban akadályozott, autizmussal élő, hiperaktív, magatartás-zavaros vagy beszédproblémás gyerekeket kezelik. A harmadik terület a pszichológiai lovas terápia, erre mindenféle pszichológiai problémával (szorongás, viselkedészavar, kötődési nehézségek) érkeznek gyerekek, kamaszok.
Nagyon széles skálán mozog tehát, hogy kiknek segíthetnek lovas terápiával. Arra a kérdésre, mi az oka annak, hogy ilyen sokféle betegség/állapot esetében alkalmazható a módszer, Bozori Gabriella annyit mondott: a lóval való tevékenység nagyon összetett hatásokat tud kiváltani. Több állattal végezhetnek terápiát, de a ló az egyetlen, amelynek fel lehet ülni a hátára. Éppen ezért egy másfajta kapcsolat alakulhat ki ló és páciens között. A ló mozgása által közvetített impulzusok pedig jól stimulálják az egyensúlyi rendszert, az izomtónust, a mozgáskoordinációt. Emellett sok olyan játékot is csináltatnak a gyerekekkel, amelyek a kognitív funkciókat javítják, segítik a tanuláshoz szükséges képességeket. A beszéd is fejleszthető a lovas terápián, hiszen az állat jelenléte miatt gyakran nyugodtabban, oldottabban, közlékenyebben beszélnek a gyerekek. Könnyebben teremtenek kapcsolatot. A magatartás szabályozásában is sokat segíthet ez a módszer.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
