Közbiztonságra azért van szükségünk, hogy életünk, testi épségünk, erkölcsi értékeink, méltóságunk és tulajdonunk védve legyen a bűnös támadásokkal szemben. Az oltalom a rendőrség feladata.
Értelmes dolog az ország biztonságát elválasztani az egyes települések helyzetétől. Minél nagyobb területről szeretnénk megtudni, hogy milyen a bűnügyi helyzete, annál kevesebb adatra van szükségünk.
Magyarországon az elmúlt tíz évben, évente átlagosan 400 ezer bűncselekményt regisztrált a statisztika. (A magyar adatszolgáltatási rendszerről 1990-ben Nyugat-Európából érkezett szakemberek meglepetéssel állapították meg, hogy az mennyire kiváló színvonalú. Ez a bűnügyi statisztikai rendszer 1964-től működik. A napjainkban terjedő és „hivatalosnak” mondható történelemszemlélet szerint most nem tudom, hogy erre lehetünk-e büszkék, avagy titkolnunk kell.) Az viszont biztos, hogy ezeknek az adatoknak a birtokában két következtetés levonható. Az egyik azt mutatja, hogy miként alakult a bűnügyi helyzet az elmúlt húsz év alatt, a másik pedig, hogy ezekkel az adatokkal hol helyezkedünk el Európa térképén. Az elmúlt húsz esztendőben az ország közbiztonsága a rendszerváltozást követő mélypont után hosszabb ideig alig változott, majd az ezredfordulótól érzékelhetően javult. (Igen, javult, és nem omlott össze!) A másik következtetés az európai országokkal való összevetésből adódik. Megint jó hírrel szolgálhatok: Magyarország helyzete Európában az egyik legkedvezőbb, nálunk az uniós átlagnál közel egyharmaddal kevesebb bűnesetet regisztrálnak. Persze van rejtve maradt bűnözés is, ez átlagosan úgyszólván minden országban azonos, a statisztikába került szám négyszerese. Ez szomorú, de némi vigaszt adhat, hogy a legbrutálisabb erőszakos, élet elleni bűncselekményeknél közel valamennyiről tudomást szereznek a hatóságok. Igaz viszont, és ennek sem örülhetünk, hogy a vagyon elleni támadások, de különösen a gazdasági bűncselekmények és a korrupció tetemes része soha nem derül ki.
Ha mindezt tudjuk, akkor értelmezhetjük a bűnözés változásait. Hogyan kell fogadni azt a tényt, hogy 2009-ben 400 ezer alá süllyedt a bűncselekmények száma (pontosan 394 034 eset került a bűnügyi statisztikába), ellenben 2010-ben ugyanez a szám 447 ezer fölé emelkedett, ami azt jelenti, hogy tavaly az elmúlt tíz esztendő legnagyobb terhelését éltük meg? Ha én most kormánypárti politikus lennék, akkor az bizonygatnám, hogy a tavalyi növekedés igazolja a közbiztonság megszilárdítására tett intézkedéseket, ellenzékből viszont megjegyezném, hogy két hét alatt ugye hogy nem lehet rendet csinálni. Kriminológusként pedig azt tanácsolom, hogy ezt a vitát abba kellene hagyni. Miért ne lehetne a közbiztonság a politikai konszenzus első terepe, ahol a demokratikus pártok össze tudnának fogni a nagyobb biztonság érdekében nem csak a bűnözés ellen, hanem az olyan rohamosztagos mozgalmak letörésében, amelyek ma a közönséges bűncselekményeknél is jobban veszélyeztetik demokratikus értékeinket.
Akkor most az országról vessük a tekintetünket a kis településekre, azokra is, ahol a közbiztonságot nyilas egyenruhára emlékeztető öltözékben szervezett katonai díszszemlével kívánják megteremteni. Egy kisváros, egy falu közbiztonsága már nem írható le csupán statisztikai adatokkal. Minél közelebb kerülünk az egyes emberekhez, annál több tényezőt kell figyelembe venni. A közösség összetartó ereje a munka és az abból kisarjadó erkölcsi értékek, a szolidaritás és a tolerancia. Az ilyen közösség nem nélkülözheti szellemi vezetőit, a lelkészt, a tanárt, az orvost és a rendőrt sem. Budapest XVIII. kerületében, a mai Havanna lakótelep helyén, az egykor volt Állami Lakótelepen nőttem fel. (1972-ben bontották le. Csak a katolikus meg az unitárius templom menekült meg.) Ma is fel tudom idézni a katolikus plébános, Somogyi László, a körzeti orvos, Uzsoki Norbert, a rendőr Mester László, a tanárnő Simon Klára nevét. Hogyan lehetne visszaépíteni ezeket a közösségeket? Mert a jelenlegi bajainkon sem a három csapás törvény, sem a tényleges életfogytiglan, sem a háromezerrel több rendőr nem tud segíteni. A polgárőrnek álcázott gárdisták most rombolják le még azt a keveset is, ami a szolidaritásból és a humánumból megmaradt.
A közbiztonság kollektív teljesítmény, az egyes ember önvédelmi képességei, a civil összefogás, a gondoskodó önkormányzat, a vagyonvédelmi vállalkozások kínálata és a rendőrség együttes teljesítménye. Az állam téved, ha azt hiszi, hogy megteremtésére egyedül képes. A szigor, a büntetés, a megtorlás emberség nélkül csak a szabadság nélküli rendet szülhet, ami oda vezet, hogy a végén már alig marad anyagi és szellemi érték, amit érdemes lenne megvédeni.
A közbiztonsági rendszerben a rendőrségnek kitüntetett helye van. A jogellenes támadások legsúlyosabb formái ellen csak onnan várható segítség. A bűntettesek csak a bűnüldözés professzionalizmusával fékezhetőek meg. A modern jogállami rendőrség erényei: a jog uralma, a szakmai hozzáértés és az emberi jogok tisztelete. Csak a demokratikus jogállami rendőrség képes megvédeni minket a jogtalansággal szemben, és kizárólag ezen az úton járva emelkedhet a rendőri hivatás a legmegbecsültebb szakmák magasságába, ahol a rendőrt a lelkésszel, az orvossal, vagy a tanárral azonos tisztelet övezi. A rendőrségi jog újraszabályozásra vár. Jó lenne elindulni ebbe az irányba!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
