2013. augusztus 6-án megszületett az elsőfokú ítélet a romagyilkosok ügyében. Öt évvel az után, hogy ennek a sorozatnak az első bűntettét elkövették. A Budapest Környéki Törvényszék a négy vádlott közül hármat tényleges életfogytig tartó, míg a negyediket 13 évi fegyházbüntetésre ítélte. Cselekményüket a bíróság bűnszervezetben, aljas indokból, több emberen, előre kitervelten, különös kegyetlenséggel, részben 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölésnek minősítette. E „minősítő körülmények” közül már egy is elegendő ahhoz, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztést ki lehessen szabni.
A bíróság az ítéletnek még csak az úgynevezett rendelkező részét hirdette ki, amikor a tárgyalótermen és az épületen kívül tartózkodók skandálni kezdték, hogy a 13 év kevés, és hogy a bíró mondja ki a rasszista indítékot. Nem tudták, akkor még nem is tudhatták, hogy ez utóbbi követelésük már teljesült.
A Btk. nyelvezete más, mint a köznyelv. Néha talán szegényesebb, máskor viszont pontosabb. A törvény „aljas indoknak” definiál minden olyan motívumot vagy célt, mely súlyosan sérti az emberi tisztességet és az általános erkölcsi szabályokat, valamint a tettes lelki romlottságának mélységére enged következtetni. Tipikusan ilyen például a bosszú, a szexuális indíték vagy a rasszista motívum. Az aljas indok fogalmába oly sok minden belefér, hogy a pontosabb körülírás hiba lenne. Az már ebből a felsorolásból is egyértelmű, hogy aki másokat a „bőrük színe” miatt öl meg, annak tettét aljas indok, ez esetben a rasszizmus motiválja. A bíró azonban az ítélet „rendelkező részében” kizárólag a törvényben leírt fogalmakat használhatja. Csak az ítélet indokolásában mondhatja el, hogy az adott ügyben mit tekintett aljas indoknak. És ezt el is mondta.
Nehéz megítélni, vajon a negyedrendű vádlottra kiszabott 13 év tényleg kevés-e vagy éppen elegendő. Kétségtelen, ő „csak” az utolsó két cselekményben vett részt, azokban is bűnsegédként. Ő volt az egyetlen, aki beismerő vallomást tett. Mindez enyhítő körülmény. De azt se feledjük, hogy a bíróság megállapította: a vádlottak bűnszervezetben követték el aljas tetteiket. Emiatt a negyedrendű vádlott sem bocsátható feltételes szabadságra, teljes egészében le kell töltenie a 13 év fegyházbüntetést. A fegyház a szabadságvesztés végrehajtásának legsúlyosabb módja. Az elítélt állandó irányítás és szoros ellenőrzés alatt áll. A börtönön belül is csak engedéllyel és felügyelet mellett mozoghat, különleges biztonságú zárkáját egyébként állandóan zárva tartják.
A romagyilkosságok ítéletéről a német és az osztrák sajtó is beszámolt, továbbá az Amnesty International európai programigazgató-helyettese is kifejtette véleményét. Miközben pozitívan értékelik az ítéletet, aközben nem hallgatják el a Magyarországgal, a magyar hatóságokkal és a magyar kormánnyal szembeni kritikájukat sem: „A hatóságok még mindig nem reagálnak megfelelően a romákat ért erőszakra.” „Sok kérdés megválaszolatlanul maradt, mindenekelőtt az, hogy Magyarország valóban az áldozatok oldalán áll-e.” „A kormány romapolitikája eddig alig hozott sikert, a náci párt Jobbik félkatonai gárdáját pedig betiltották ugyan, de mégis zavartalanul masírozik tovább.” „A Jobbikot a romák elleni agresszivitás segítette a parlamentbe, de a romaellenes politikában sok helyütt a Fidesz is részt vesz. Így történt ez Ózdon, ahol egy romák lakta negyedben a rekkenő hőség ellenére elzárták a vizet.”
Ez hát hírünk a világban. Szégyellni való még akkor is, ha most egy valóban példás ítélet született. Mint ahogyan szégyellni való az is, hogy a kormány nevében egyedül az emberi erőforrások minisztere szólalt meg. Hallgat Orbán Viktor, hallgat Áder János. Úgy tűnik, nekik nincs mondanivalójuk.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!