Selmeczi Gabriella, a párt szóvivője azonban olyan végső érvvel állt elő egy sajtótájékoztatón, amelyet nyugodtan nevezhetünk forradalminak és cáfolhatatlannak.
– Van hasonlóság Simon Gábor és Rogán Antal ügye között? Mindketten hamis adatot adtak meg a vagyonnyilatkozatukban…
– Nincs logika abban a kérdésben, amit felvetett.
– Miért?
– Csak.
Azt eddig is tudtuk, hogy kommunikációs fronton nehéz harcba szállni a Fidesszel. Selmeczi Gabriella, a párt szóvivője azonban olyan végső érvvel állt elő egy sajtótájékoztatón, amelyet nyugodtan nevezhetünk forradalminak és cáfolhatatlannak. Jelentőségét vélhetően évtizedek múltán retorika tankönyvek külön fejezetben méltatják majd, sajnálhatja is mindenki, hogy korábban nem neki jutott eszébe. Illetve az is kár, hogy néhány, e heti ügyben nem ezt az egyszerű, de nagyszerű választ kaptuk a hivatalos magyarázatok helyett.
Mert például a helyén lassan nemkívánatos elemmé váló Néprajzi Múzeum és a frissen felújított Kossuth tér közt feszülő esztétikai ellentét ügyében kevésbé lett volna kínos azt válaszolni a „Miért kellett leszedni a múzeumról a molinókat?” kérdésre, hogy „csak”, mint feldobni a magas labdát a reklám stílusára és színére hivatkozva. A reklám egyébként piros volt, és a következő szavak voltak ráírva: érték, élmény, ember, emlék. De felmerültek más kérdések is. Mi szükség van Magyar Nyelvstratégiai Intézetre, miért pont április elsején nyílt meg, miért éppen Orbán Viktor irányítja majd – és hogyan? „Csak” – ugye, hogy így sokkal egyszerűbb minden?
Miért kebelezte be egyetlen tollvonással a tankönyvpiac egyik legnagyobb (s így legtöbbet hozó) szereplőjét, az Apáczai Kiadót az állam, és hogyan érték el azt, a nem kis fegyvertényt, hogy áron alul jutottak hozzá? Ne kínozzuk magunkat álságos válaszokkal, fogadjuk el a velőset: „csak”.
Vettünk a véghajrában három használt helikoptert az oroszoktól, állítólag kétmilliárdért – felmerülhet a kérdés, hogy mégis minek. De tényleg jobb lenne nekünk, ha abba gondolnánk bele, hogy csupán áthidaló megoldásként repült a pénz, hogy ne veszítsük el a 100 milliárdos, uniós támogatást? Ugye, hogy nem. Úgyhogy a válasz legyen inkább „csak”.
És hogy miért lett hirtelen Lázár János (ráadásul pont ő!) kampányszava a halálbüntetés? Ne gondoljunk most arra, hogy a Fidesz megijedt kicsinyt a felmérések szerint megerősödő Jobbiktól, ezért vállalta fel az amúgy nyilvánvalóan bevezethetetlen és rengeteg okból aggályos, de sokak számára sajnálatos módon hangzatos hívószót, hanem vegyük úgy, hogy „csak”.
Miért nem lepődött meg senki, amikor véletlenül (egy hangfelvételből) kiderült, hogy az amúgy közbeszerzések megnyerésében verhetetlen Közgép nyert egyet (kicsit előre lebeszélve) Siófokon is, majd pedig beszállt a helyi kampányba némi pénzzel? És miért nem lepődött meg senki azon sem, hogy Witzmann Mihály, a térség parlamenti képviselője szerint a felvétel manipulált, és a Közgép mégsem finanszírozta a kampányt? Nem kell sokat gondolkodni a válaszon: „csak”.
Miért kellett többmilliós DNS-vizsgálatokat végezni 60 emberen egy telefonlopási ügyben? A bonyolult válasz az lenne, hogy azért, mert a miniszterelnök lányának az esküvőjén történt az eset. A másik: „csak”. Miért reménykedhet a CBA elnöke, Baldauf László abban, hogy meglesz a „kétharmad helyett négyötöd”? Bár ő maga így fogalmaz, „Hiszen a szeretet legyőzi a gyűlölködést” – de inkább ne ezt a nyakatekert logikát kövessük, hanem törekedjünk a közérthetőségre: „csak”. Egyébként pedig: miért ír a hazai élelmiszerlánc vezetője nyakra-főre a Fideszt népszerűsítő vagy éppen a Békemenetre (enyhén erőszakos jelleggel) toborzó cikkeket? Nyilván nem azért, hogy elterelje a figyelmet a pultokban punnyadó, lejárt szavatosságú termékekről. Hanem, mi sem természetesebb: „csak”.
Miért nem ráncolja már senki a homlokát, amikor a kormány még az utolsó pillanatban is kiszór milliárdokat a költségvetési tartalékból, benne 400 milliót az Orbán Viktor fogászának, Bátorfi Bélának a tulajdonában lévő Magyar Fogászati Turizmus Szervező Kft.-nek? Rezignáltan lehet megválaszolni a kérdést. „csak”.
Miért kellett átadni a Várkert Bazárt úgy, hogy az érdeklődőknek homokbuckákon kellett átszenvedniük magukat, hogy gyönyörködhessenek a félkész műemlékben? Jobb, ha erre is egy semmitmondó „csak” a válasz, mert az „ezeknek így választás előtt néhány nappal jó lesz így is” túl cinikus lenne.
És ha már: „a Fideszt fertőzte meg legkevésbé korunk népbetegsége, a cinizmus” – írta négyévértékelő tanulmányában a minap Lánczi Tamás, Navracsics Tibor egykori kabinetfőnöke. Most kezdjük sorolni az ellenpéldákat? Inkább ne. Hogy miért? Csak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!