Van abban valami szép, hogy a spanyol labdarúgó-válogatott 2006. október hetedike óta nem szenvedett vereséget selejtező mérkőzésen. Akkor a svédektől kapott ki 2-0-ra, attól fogva viszont szinte hibátlan a kvalifikációs mérlege: 25 találkozó, 24 győzelem meg egy döntetlen.
Az izlandi.
Az sem mostanában: 2007. szeptember nyolcadikán.
Közben a spanyol együttes lejátszott egy Eb-t és egy vb-t, amelyet egyaránt megnyert. A 2008-as kontinenstornát öt győzelemmel és egy döntetlennel, a 2010-es világbajnokságot hat győzelemmel és egy vereséggel abszolválta.
Az annyi, mint: harmincnyolc találkozó, harmincöt diadal, két döntetlen és egyetlen „zakó”. A gólkülönbség 86-18, szintén nem különösebben gyenge…
Nyilvánvaló, hogy a földkerekség legragyogóbb válogatottjáról van szó, jóllehet a FIFA világranglistáját Hollandia együttese vezeti. Biztos lehet benne mindenki: a narancssárgák odaadnák az elsőséget mind az Európa-, mind a világbajnoki címért… De fájdalom, ilyen csere nincs, és ha volna is, a spanyolok bolondok lennének efféle üzletet kötni.
Nem létezik jobb bolt annál, mint elhódítani az Eb- és vb-elsőséget.
A világelső FIFA-másodikok csak a Konföderációs Kupát nem tudták elhódítani: a 2009-es torna elődöntőjében kikaptak az amerikaiaktól. Ámult a világ, ezzel együtt a csodák csodájának változatlanul azt tartja, ahogyan a spanyol együttes játszik.
A szédítő előmenetel alapját két edző teremtette meg: Luis Aragones szövetségi kapitány és Pep Guardiola, a Barcelona edzője. A kettőst aztán nagyszerűen egészítette ki az Aragonest váltó Vicente del Bosque, aki egy időben az volt a Real Madridnál, ami újabban Guardiola Katalóniában. Nagy stratégák gyűltek egybe, hogy nagy játékosokból nagy csapato(ka)t alakítsanak: ilyen egyszerű az egész.
Az utóbbi öt évben a válogatott két szakvezetője csaknem hatvan labdarúgónak adott helyet a csapatban.
A káprázatos eredménylista nyomán az a legkevesebb, hogy megemlítjük, kik ölthették magukra az „örök” győztesek mezét.
Kapusok: Casillas, Diego Lopez, Reina, Valdes.
Védők: Angel, Antonio Lopez, Arbeloa, Capdevila, Fernando Navarro, Iraola, Javi Navarro, Juanito, Marchena, Monreal, Pablo, Pernia, Piqué, Puerta, Puyol, Raul Albiol, Sergio Ramos.
Középpályások: Albelda, Angulo, Borja Valero, Bruno, Busquets, Cazorla, De la Red, Diego Capel, Fabregas, Iniesta, Javi Martinez, Joaquin, Luis Garcia, Marcos Senna, Mata, Oubina, Pablo Hernandez, Riera, Sergio Garcia, Thiago Alcantara, Xabi Alonso, Xavi.
Csatárok: Aduriz, Arizmendi, David Silva, David Villa, Del Moral, Fernando Llorente, Fernando Torres, Güiza, Jesus Navas, Krkic, Morientes, Negredo, Pedro, Soldado, Tamudo.
Több mint öt együttesre való garnitúra. És kivételes kollekció. Tudjuk persze, kik vitték a prímet, de az sem utolsó futballista (sőt), aki ide egyáltalán befért…
A most zajló Eb-selejtezőkön a spanyolok hatból hat győzelemmel vezetnek az I csoportban, és már bejutottak a jövő évi kontinenstorna tizenhatos mezőnyébe. Találkoznak még a csehekkel (idegenben) és a skótokkal (otthon). Tét számukra nincs, hacsak az nem, hogy meghosszabbítsák a lenyűgöző veretlenségi szériát. Bár ők nem – vagy nem elsősorban – ezzel vannak elfoglalva. Nekik az egyetlen cél a címvédés. Hollandia remek, Németország kitűnő, de Spanyolország pazar…
Immár a futball egész történetét tekintve is megkerülhetetlen. Ez a gárda olyan, mint az a három, amelyet a World Soccer 2007-ben minden idők legjobbjainak választott. Az első helyre az 1970-es brazil, a másodikra az 1954-es magyar, a harmadikra az 1974-es holland válogatottat tette. E trióból csak a brazilok nyertek vb-aranyérmet.
Azaz a lista frissítése esetén Spanyolország alighanem felkapaszkodna a dobogóra…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
