A brüsszeli irodákban a minap kihirdették az egy hete tartó fogadások végeredményét. Az nyert, aki biztosra vette, hogy a magyar miniszterelnök megjelenik Strasbourgban. Az ellenvoksolók egy ideig még bizakodóak voltak, hiszen Navracsis Tibor vett részt a szakbizottsági médiatörvénnyel foglalkozó meghallgatáson. Majd befutott Orbán Viktor és aki „x-elt”, mindent vitt, Strasbourg a magyar kormánytól pezsgett két napig.
Kedden délután a miniszterelnök összehívta a magyar delegációt, a teljesség nevében, mivel tőle szokatlan módon, a jobbikos képviselőket is a tárgyalóasztalhoz invitálta. Szegedi Csanád euroszkeptikus képviselő e heti strasbourgi szerepléséből – legyen szó plenárisról, vagy zárt ajtók mögül kiszivárgott hangokból – kiderült, hogy Orbán Viktor nem is áll olyan messze szélsőséges szívektől, mint azt a miniszterelnöki oldalról állítják. Faust biztos Orbán bal vállára ültette volna Szegedi képviselő urat. Nem volt hát min meglepődni a plenáris ülésen sem. Akinek Nigel Farage, a független szélsőséges képviselők vezérhuszárja kíván a barátja lenni, annak nincs szüksége ellenségre az Európai Parlamentben. Orbán Viktor uniós értékeit lakmuszpapírként méri Farage szeretete. Rossz viszonyt szívből kívánni, lehet nem illendő, de ebben az esetben igencsak indokolt.
De haladjunk lépésről lépésre, felkúszva a híres DNS-lépcsőn a lényeg felé, belépve a strasbourgi plenáris terem kék arénájába. Én a felső karzaton foglaltattam (gondosan kitervelt stratégia után) első soros helyet. Felesleges volt eljátszani egy baráti szívességet, még 10 perccel a kezdés után is találtam volna szabad széket magamnak. Mert a valódi érdeklődés helyett a szurkoló mámor maradt. A magyar miniszterelnököt, avagy a második napirendi pontot, egy csapat fideszes szimpatizáns, parlamenti dolgozónak álcázott felcsúti focidrukkerrel élveztem végig. Így számomra nyilvánvaló, hogy kinek tulajdonítható a médiában vastapsként szereplő hangzavar. A szotyizó narancssárga szektor a soros elnök minden egyes megmozdulása után égtelen zajt csapott. A Megasztárban ezért fizetnek. A Néppárttól származó, az egyetértést mutató tapsot azonban nem nevezném tökéletesen egységesnek. Egy számottevő kisebbség némán tűrt. Kőkemény frakciófegyelem van, ellenszegülésnek helye nincs, de a passzív ellenállás itt az arany középút. A többség kisebbségére ragadozóként vadászik minden egyes Orbán-ellenes frakció.
Orbán Viktor belekontárkodott a parlament illemtan kódexébe is, amikor a néppárti frakció- vezető-helyettest, Corien Wortmann Kohlt kézcsókkal köszöntötte. Kohl asszony visszahőkölt, mint ördög a tömjénfüsttől. Romantikus lavinát indított el ez az egyetlen kézcsók. Azóta a szocialista képviselő asszonyok is tízesével gyűjtik a puszikat. Az udvariasságból órát adó miniszterelnök, úgy tűnik, csak a saját pártcsaládján belül gáláns, mivel Rebecca Harmst zöld párti frakcióvezetőt még a kézfogásból is kifelejtette. Nem lenne helyes ezt a nőnem számlájára írni, csak mégis önkéntelenül beugranak, a „Jó reggelt, Uraim”, „Jó napot, Uraim”, „Viszlát, Uraim” Orbán-köszöntések. Megjegyzem, nem láthatatlan hölgyek tartózkodnak folyamatosan a miniszterelnök úr közvetlen közelében.
A soros elnök nyugodtságától és összeszedettségétől visszhangzó magyar sajtó, feltehetőleg a másik 21 nyelven, tolmácsolásban hallgatta végig a beszédet. Orbán Viktor hangja bizony összecsuklott. Az egész F szektorunk egy torok- köszörülésért könyörgött. A hang nem jött, de a kemény válaszok mégsem maradtak benne. A meghallgatás után a folyosók a meglepettségtől vibráltak. A stílusra, előadásmódra és udvariaskodó formulákra oly sokat adó képviselők, értetlenül álltak az agresszióban és akaratban bővelkedő miniszterelnöki viszonválasz előtt. Sokakat kirázott a hideg, amikor XIV. Lajos szellemét látták többször elsuhanni a Flowers Bar felé. Egy másik folyosót fórumként üzemeltető baloldali csoport Orbánban egy egész más személyiséget, Karl Marxot vélte felfedezni. Véleményük szerint a miniszterelnök olyan, mint Marx a száműzetésben. Külföldön baloldali programmal kampányol, otthon pedig a szélsőségek felé tolódik. Radikális hasonlatok, megosztó vélemények. És mégis mindenki csak egyre vágyik: sikeres magyar elnökségre. Bízzunk benne, hogy összejön!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
