Ilonka hazái

Az apja autószerelő, az anyja ápolónő. Az anyja szakmáját választotta, ápolónő lett. Mivel szülei Münchenben éltek, ő is ott lépett munkaviszonyba, ám egy napon, a főorvos, akivel együtt dolgozott, Zürichben vállalt munkát, s Ilonkát is rábeszélte, menjen vele. A jó feltételek csalogatták, majdnem kétszer akkora fizetés várt rá. Fiatal volt és vállalta. Szépen haladt a pályán és a német, valamint a szerb állampolgárságú Ilona rövidesen főápolónő lett a zürichi városi kórházban.

Mindez a kilencvenes évek végén történt.

Ritkán utazott Újvidékre, akkor is az apja unszolására, aki egyre azt hangoztatta, hogy lányom, magyar vagy és a Vajdaság a hazád. Egyszer majd visszatérünk oda, magyarázta a lányának. Őszintén gondolta, ez kiderült abból is, hogy semmi pénzért nem akarta eladni az újvidéki lakást, szorgalmasan küldözgette haza a pénzt, hogy az egyik rokonuk rendben tartsa, fizesse a közköltségeket, a villany- és a telefonszámlát. Nyaranta nem kívánkozott Spa­nyol­or­szága vagy Görögországba, habár meg­­tehette volna, évi szabadságát né­­met feleségével Újvidéken töltötte, ahol a régi barátok társaságában nagyon jól érezte magát. Mindig azt mondogatta: végre hazajöttem. Aztán a hónap végén kijelentette, hogy a feleségével utaznak haza.

Ilonkának mindig megakadt a szó a torkán, amikor azt mondta, hogy haza, főleg akkor, amikor a szabadnapjait kihasználva Zürichből Münchenbe utazott, hogy lássa a szüleit. Pár nap múlva közölte, hogy most már indulnia kell haza. Zürichbe! Maga sem értette, miért mondja így, de más nem jutott eszébe.

A tavasszal azonban az apja arra kérte, hogy utazzanak együtt Újvidékre. Rendezni kell a papírokat, mondta jelentőségteljesen, mert felvesszük a magyar állampolgárságot. A magyar parlament megszavazta az új állampolgársági törvényt. Úgy látszik, szavazati jogunk is lesz. Végső ideje lányom, hogy te is szavazz, magyarázta az apja.

Ilonkának akkor jutott eszébe, hogy egyszer sem lépett az urnák elé. Se Németországban, se Szerbiában.

Interneten is lehet szavazni, kérdezte Ilonka, mert Zürichben úgy hallotta, hogy a svájciak így szavaznak.

Nem, csakis személyesen, válaszolta az apja.

Miután beadták az állampolgársági kérelmüket, az apjával együtt utaztak Újvidékről Belgrádba, ő Zürichbe repült, az apja pedig Münchenbe. Mindketten azt mondták, utaznak haza.

Még egy haza, gondolta Ilona. És még aznap este a komputer elé ült. Fáradt volt, de kitartóan nézegette a honlapokat.

Angela Merkel. Orbán Viktor. Boris Tadić, olvasgatta. Kik is ezek, törte a fejét. 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!