Keveseknek adatik meg, hogy már életükben szobrot állítsanak róluk, az pedig, hogy maguk avassák az őket ábrázoló emlékművet, a világtörténelemben is csak a legnagyobbak ritka kiváltsága.
Nyolcvanadik születésnapján Koncz Gábort épp ez a megtiszteltetés érte, és szülőhelyén, Mezőkeresztesen Tállai András fideszes országgyűlési képviselővel együtt avathatta fel saját gigaméretű mását. Király Róbert szobrászművész szerint három város viaskodott a műalkotásért: Mezőkeresztes azért szerette volna nagyon, mert ott született a színész, a mezőkövesdiek azért, mert oda járt általános iskolába, a miskolciak pedig amiatt, mert ott tanult a Földes Ferenc Gimnáziumban. Félreértés ne essék, nem Koncz Gábor érdemeit szeretnénk vitatni, a cseppnyi irónia pusztán a jelenségnek szól, ami szépen rímel korunk titkolni sem akart megalomániájára. Bár, ha úgy nézzük, ez a szobor sem több annál, mint amit a Halhatatlanok Társulatának lábnyomai jelentenek. Annyi különbséggel, hogy Király Róbert nemcsak a megmintázója, hanem jó barátja is Koncz Gábornak, éppen ezért, a személyes érintettség okán, nemcsak a szaktudását, de a szívét is belefaragta az alaposan átgondolt koncepció mentén készült szoborba. „Gabi egy száztíz mázsás sziklából lép ki szerényen, meghajtott fejjel. A szerénység az egyik, természetéből adódó erénye. Mélyen meghajolni, derékba törten hajlongani nem tud. A két karját, tenyerét kissé széttárja, mintegy mutatván, hogy itt vagyok, ez vagyok, ilyen vagyok… – meséli az idős művész, hozzátéve, hogy az emlékmű nem véletlenül ilyen hatalmas: az emberi nagyságról szól.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
