– …két bagzó kannyúl ütközött reggel a káposztaágyások és a palántaneveldék kereszteződésében, írja a biokert.ittlakunk.hu.
Bár a hírportál szerint tetemeik egy teljes ösvényt eltorlaszolnak, így három forgalmi sávból csak a két befelé tartó szabad, a temetőbogarak már dolgoznak – fejezte be a hírolvasást egy kellemes hangú mormota, és baritonját hallható élvezettel megzengetve hozzátette: – A szó a stúdióé.
A mikrofon előtt ülő Ürge még újonc lehetett az élő műsorok világában, mert rövid farkát égnek emelve, idegesen várt a sorára. Nagy szemével az előtte fészkelődő testes Hörcsögre, valamint mellette a magát minél jobban kihúzni igyekvő Aranyhörcsögre pislogott, de oldalra tekintgetve azt is figyelte, mikor gyullad ki a vörös fény, ami azt jelzi: adásban vannak.
A szignál után – ami a mormota három átható füttyentése volt – hadarva, nagy elánnal belekezdett.
– Köszöntöm a fülüket hegyezőket, a bolhászkodókat és a szőrüket borzolókat. Ezen a szürke téli délutánon a kiskerti politika két szemben álló nagyágyúját szólítom az óév összegzésére és a jövő felvázolására. Maradjanak velünk, mert izgalmas lesz!
Mindkét hörcsög undorodva figyelte a hatásvadász műsorvezetőt. Aranyhörcsög aprót ásított, majd beleivott a vendégek számára kikészített répalébe.
– Megengedi, hogy egy provokatív kérdéssel indítsak? – kérdezte Ürge a nagyobbik állat felé fordulva, és a hangja a határozottsága ellenére megreszketett. – Jövő tavasszal megnyílhat a 4-es alagút?
Mielőtt válaszolt volna, Hörcsög is ásított egyet és végigjártatta a tekintetét az ócska kis lyukon. Eredetileg egy ürgecsalád téli álmához áshatták úgy két méterrel a föld alá, most egy helyi adó stúdiójaként működött.
– Életszerűbb ez az általunk ígért dátum, mint a korábbiakban beígért dátumok sora volt.
– Talán nem elég tőkeerős az építtető cég? – pillantott a jegyzeteibe Ürge.
– Az Insectivora befektetői csoportba olyan közismert állatok tartoznak, mint Sün, Cickány, Vakond – sorolta higgadtan Hörcsög.
– Csalás, lopás, pénzmosás – szólalt meg a másik rágcsáló a meglepetés erejével.
– Már az is baj, hogy vakondokat bízok meg a munkálatokkal? A vakondok generációk óta alagútfúrással foglalkoznak, minek ide közbeszerzési pályázat? Ezek olyan szakértők, akik egész életüket a járatrendszerben töltötték. Becsukott szemmel is tudják, hol fúrjanak, hol bukkannak majd fel. Sőt a szemüket sem kell becsukniuk, hiszen eleve vakok!
Ürge eltűnődött azon, hogy betegyen-e egy a témához illő számot – mondjuk a „Blinded By The Light”-ot – de félt volna a két hörcsöggel akár egy percig magára maradni, így inkább visszahúzta a mancsát a gombról. Még két méterrel a föld alatt is a nyilvánosság biztosította védelemben reménykedett, ráadásul Hörcsög egyelőre nyugalmat erőltetett magára:
– Nem könnyű a Biokert helyzete. Nem presztízskérdés számomra a 4-es alagút, a föld alatt élőknek én semmilyen ígérettel nem tartozom. Elegem van a sok aljas kis patkányból.
Aranyhörcsög olyan merészen nézett a szemébe, mintha politikailag se lenne köze a patkányokhoz.
– Igaz is – mosolyodott el kényszeredetten Ürge. Szemlátomást még mindig azt az illúziót táplálta, hogy visszaszerezheti a beszélgetés feletti irányítást. – Mit válaszol a reformista állatok szövetsége a széthúzás vádjaira? Úgy hírlik, komoly véleménykülönbségek fenyegetik az egységet.
– Tévedés. A hörcsögök, patkányok, pockok mind egyet akarnak – emelte fel a hangját a megszólított Aranyhörcsög, majd mellét kidüllesztve teátrálisan Hörcsög felé fordult. – Ha beledöglünk is, maga menni fog – jelentette ki, és talán ez volt az a pillanat, amikor beesett az asztal alá. Mire Ürge a másik riportalanyához fordult volna, neki is nyoma veszett, csak a felszűrődő hangok utaltak a vita jellegére:
– Megkérem önt, hogy ne harapjon. Ez a viselkedés európai rágcsálóhoz méltatlan.
– Ha ön nem harap, én sem fogok. Amúgy meg: dögöljön meg!
– Még egyszer és nyomatékosan arra szeretném kérni, hogy köpje ki a fülemet – hallotta lentről Ürge, és mivel a felszólítás válasz nélkül maradt, rajta is eluralkodott a pánik. Ráadásul a hírolvasó mormota kiment a verem elé cigizni, ahogy a két hírblokk között szokta. A vezérlőben egy szerkesztőpocok a ZENE feliratú táblát tartotta fel, de Ürge azt is leolvasta a szájáról, hogy erős artikulációval azt tátogja: „búcsúzz el!” Remegő mancsokkal az adásmenet utolsó lapját kereste a folyamatosan billegő asztalon szétdobált papírok között.
– Amint hallják, a Biokert, mint mindig, jövőre is szenvedélyes, de termékeny viták helyszíne lesz, amelynek eredménye egy jobb jövő, haszonélvezői pedig az itt kaparó élőlények! Vendégeim nevében is boldog új évet kívánok minden kedves hallgatónknak! – hadarta elfúlva Ürge a mikrofonba, mielőtt kikapcsolta volna. Mancsát finoman a vezérlő gombjához érintve egy tízperces metálszámot indított el, mert ennyi idő volt még hátra a következő hírolvasásig.
Aztán a székében hátradőlve figyelte, hogyan verik szét a hörcsögök a berendezést.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
