A virtuálisan terjedő ábrázolások világában létezik kifejezés arra is, ha egy fényképre olyan részlet kerül, amelyet eredetileg nem oda szántak, de felbontja a fotó szerkezetét és minden figyelmet magára vonz: photobombing. Na, így bombázta szét Magyarország irodalmi szelfijét a kormány menekültpolitikája Göteborgban.
A politika belevigyorgott a lencsébe, és senki sem látta többé a csoportképhez odagyűlt szerzőket, akik verseikkel, novelláikkal, regényeikkel, fordításaikkal, mesekönyveikkel, illusztrációikkal, monográfiáikkal, performanszaikkal igyekeztek volna megjeleníteni a magyar kultúra sokszínűségét – amennyiben tényleg ezerarcú. Sőt, a muzsikálni érkezett Budapest Bár zenészei is leesett állal figyelhették, amint a Göteborgi Könyvvásár megnyitó ünnepségén Masha Gessen orosz származású amerikai író tőlük is elhatárolódik, amikor Magyarország díszvendégsége kapcsán éles kritikát fogalmaz meg. Akkor kerekedhetett el igazán a szemük, amikor svéd civilek élőláncot alkottak a tiltakozásuk kifejezésére – de mégis eljátszották saját elgondolásukban a Liszt-rapszódiát.
Azért érkeztek Európa egyik dinamikusan növekvő könyvvásárára, hogy a munkájukat végezzék. Ahogyan az utóbbi években a kortárs magyar irodalom egyik prominens alakjává vált Tóth Krisztinán sem láttam mást, mint koncentrációt és a feladat iránti elköteleződést, amikor a magyar nőírók helyzetéről beszélt, a Pixel svéd fordítását mutatta be vagy az Anyát megoperálták című könyvéből olvasott fel. Hasonlóképpen szakmai alázatból indíttatva járt el Berg Judit, Varró Dániel, Krusovszky Dénes, Jókai Anna, Kiss Judit Ágnes, Mezey Katalin, Kukorelly Endre, Lipcsey Emőke, Vincze Ferenc, Szkárosi Endre, Ladik Katalin és a többiek, noha az első két napban látható zavar uralkodott el a résztvevőkön, akik a szemináriumokra kijelölt negyvenöt percből – mivel Svédországban voltunk, ez nem volt sem több, sem kevesebb – legalább húsz percet a menekültügyről voltak kénytelenek beszélni.
Az eseményeket évek óta közelről – vérmérsékletük szerint kárörömmel, bosszúsággal vagy szomorúan – figyelők nem szabadulhatnak attól a benyomástól, hogy a belháborúk újabb csatamezőket nyernek a nemzetközi kulturális események helyszíneivel, miközben a magyar kultúrdiplomácia működtetésével megbízott Balassi Intézet messze nem uralja a helyzetet. Itt nem hevernek igazi halottak, már amennyiben nem tekintjük áldozatnak a polarizált és átpolitizált magyar kultúrát, és a benne néha zavarodottan kóválygó művészeket.
De ha nem akarjuk magunkat tragikus hangulatba hergelni, gondoljuk el úgy az egészet, mint valami rajzfilmcsihipuhit, ahol az ellenzéki egér kicsiségének tudatában a nála szemlátomást nagyobb és erősebb kormánymacska bosszantásával növeli saját öntudatát. Mi mást tehet, mint hogy elfűrészeli alatta a deszkát, szögeket szór elébe vagy ide-oda cikázva olyan szűk járatba csalja, ahol ő könnyedén befér, de a hozzá képest esetlenül mozgó jószág beszorul?
Ezúttal kajánul figyelheti, hogy a nemzetközi nyilvánosság böhöm nagy kutyája vicsorgott rá a buta kandúrra.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!