Pearl Harbor megtámadását már csak későbbi filmeken láttuk, s nem „menet közben”. A New York-i ikertornyokat viszont a szemünk láttára rombolták le, miután nemcsak a helyiek, hanem a fél világ döbbenten, „élő adásban” nézte végig már azt is, hogy még egy repülőgép belecsapódik a százemeletes felhőkarcolóba.
Amerikával és lakóival bizonyosan. Nekik nemcsak nemzeti büszkeségük, gazdagságuk fellegvára, ha úgy tetszik, szuperhatalmuk szimbóluma hullott porba, hanem önbizalmuk is együtt ingott meg a leomolni készülő tornyokkal.
S ezt máig sem sikerült maradéktalanul visszaszerezniük, talán azért sem, mert a 9/11 évtized végére maga az amerikai gazdaság omlott szinte össze. Nem kis mértékben az akkor, 2001. szeptember 11-e után elkövetett tévedések hatására. Mert hiába állt – ahogyan az első percben is biztosra lehetett venni – Amerika ezúttal is, mint Pearl Harbor után, bosszút megtámadóin, csak a terroristák elleni háborúban látszik nyerésre állni, az évtizedet elvesztette. Köszönhetően a téveszméket és privát revánsokat fontosabbnak tartó konzervatív kormányának, amely a 9/11 előtt semmibe vette a szaporodó vészjelzéseket (és még az elődje antiterrorista programjait is lefékezte), s amelynek előrébb való volt Oszama üldözésénél is a leszámolás (az ügyben vétlen) Szaddámmal, s amely két háborút is indítva makacsul kitartott korábban meghirdetett adócsökkentése mellett. Hogy az évtized elején Clintontól megörökölt többletből rekordhiányt csináljon, azt átpasszolva a progresszív elnöknek. Így hiába végezteti ki (kommandósokkal vagy robotrepülőkkel) Obama sorra a toronytámadók vezéreit, az évfordulóra időzítve magát Oszamát is, nemcsak az al-Kaida szorult sarokba, hanem Amerika is defenzívába.
Egyedül az örök összeesküvés-mániákusok másztak ki diadalmasan a romok alól. Az évfordulón a mi újságstandjainkon is ott hirdeti a szélsőséges lap „az évszázad hazugságát”. Őket még reménytelenebb üldözni, mint Oszamát a Tora Bora barlanglabirintusában, százszor megcáfolt állításaikat százegyedszer is megismétlik, s a végtelen világhálóra mindig felkerülnek az újabb eszelős elméletek. Az igazi szakértők ezreinek szavánál nekik többet nyom a latban a felvételekkel manipulálók, az exhibicionista sarlatánok vádaskodása. Holott, a mi nagyhangú és nacionalista kétkedőinket legalább az megfontolásra késztethetné, hogy a sok száz vagy ezer „összeesküvő”, meg a sok tíz ezer amerikai hivatalos vizsgálódó közt miért is nem akadt (akár halálos ágyán) legalább egy – hozzájuk hasonló „nemzeti érzelmű” –, aki leleplezné azt „a nagy hazugságot”, s a tornyokhoz hasonlóan omlasztaná le a grandiózus átverést.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
