Szerelmeken át. - Ismét gyermek- és fiatalkora miliőjébe kalauzol el bennünket Grecsó Krisztián legújabb regényében, miközben főhőse, Daru életét és jellemének alakulását a szerelmeihez való viszonyán keresztül ismerjük meg.
Az örökkévalóság illúzióját magában hordozó gyermeki vonzódás, tragikus kamaszszerelem, megcsalások, sérülések és „héjanászok” során vezet az út, amelyek mind-mind nyomot hagynak a főhős személyiségén, míg végül érett férfivá válik. Borús, vívódó, néha kifejezetten keserű, máskor felemelően gondtalan a regény, pont, mint az élet maga, nem véletlen, hogy nehéz letenni. Már csak azért is, mert a mondatok mívessége, az erő, ahogy egy-egy hangulat magával ragadja az olvasót, úgy visznek végig a regényen, hogy közben mi is újraéljük gyermek-, kamasz- és felnőttkorunk vívódásait, szorongásait és boldog pillanatait. Középpontban egy-egy, hol könnyebb, hol nehezebb természetű, odaadó vagy éppen nagyon is önző (összesen hét) nővel, ismét feltárul a vidéki – még ha részben nagyvárosi is – lét, a nyolcvanas-kilencvenes évek Magyarországa, annak minden örömével és nyomorával.
(Grecsó Krisztián: Megyek utánad, Magvető, 2014. 304 o.)
MEGKÉRDEZTÜK…
…a Megyek utánad szerzőjét, Grecsó Krisztiánt
– Bejelentkeztek már a régi szerelmei, hogy sikerrel beazonosították magukat a regény női szereplőiként?
– Hát olvasóként én is, bármit mondana az író, azt gondolnám, hogy ezek az ő volt szerelmei. Ha tagadna, még inkább. Szegeden odajött hozzám egy volt csoporttársam, és azt mondta, szédületes, hogy mindenre emlékszem, hogy minden így volt. Ránéztem elképedve, de hát semmi sem volt így, feleltem. Mire ő azt mondta, ő emlékszik, hogy az a volt szerelmem tényleg pöttyös garbóban volt a szakításunkkor. A tények nem zavarták. Elég egy garbó.
– Jó ideje Budapesten él, mit tapasztal, a városi közösségek hasonlóan működnek a vidékiekéhez?
– Előző regényem, a Mellettem elférsz utolsó harmada az ötvenes és hetvenes évek közötti Pesten játszódik. Színpadi adaptációját most mutatták be a Rózsavölgyi Szalonban. Az előadás után beszélgettem egy hölggyel, aki azt mondta, hogy ő rájött, melyik házban lakhatott a pozsonyi úton Zách Éva (a regénybeli nagyapa szerelme – Sz. K.). Ők megbeszélték a szomszédokkal, kiről mintáztam. Bizonyos értelemben ez is egy falu.
– A közvélemény a baloldali értékrendhez köti. Tapasztalta ennek hátrányát az olvasóközönség köreiből?
– Nagyon szeretnék olyan országban élni, ahol nem kell közélettel foglalkozni. Ahol csak családról, szerelemről, identitásról írhatok, mint most is, a regényeimben. De sajnos ez nem olyan ország. És én nem tudok nem írni róla, ha azt látom, magára hagyták azt a vidéket, és azokat az embereket, ahonnan én jöttem, és akik közül származom.
SZABÓ KATA
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
