A kormány, annak is a feje, Orbán Viktor régóta kergeti azt a semmivel nem magyarázható ábrándot, hogy Magyarországot összeszerelő-üzemmé változtassa. Víziójának megvalósításához a legfiatalabbakat szemelte ki: egyre többjüket igyekszik a jobbára tragikus minőségű szakoktatás felé terelni. De hogy, hogy nem, a szülők boldog, anyagilag független jövőt szeretnének gyerekeiknek, és nem hisznek benne, hogy ennek útja a betanított munka lenne a 21. században. Nem nagyon akaródzik nekik a lebutított iskolákba adni utódaikat, inkább erejükön felül különórákra járatják őket, hogy reményük legyen a felsőoktatásba kerülni.
A miniszterelnök viszont nem az az alkat, aki meghajlik a társadalom ellenállása láttán. Ha máshogy nem megy, erőszakkal tereli a fiatalokat az általa kitalált útra. Palkovics László államtitkár két hete jelentette be: 2019-től a felsőoktatásihoz hasonló központi felvételit íratnának minden gyerekkel, és ez alapján dőlne el, ki mehet gimnáziumba, ki szakgimnáziumba (a korábbi szakközépiskola új, megtévesztő neve) és az elavult, múlt századi technológiákat oktató szakközépiskolába (magyarul szakmunkásképzőbe). Mindehhez a felsőoktatásban már szintén „jól bevált” keretszámokat állapítanának meg, hogy véletlenül se szívják el a gimnáziumok a gyerekeket, minden kapcsológyártó-üzemnek és csavargyárnak legyen biztos utánpótlása a következő évtizedekben.
Mindennek a tétje hatalmas, mert míg korábban az érettségit is adó szakközépiskolákból is könnyen be lehetett kerülni egyetemre, főiskolára, mostanra ez nagyon nagy erőfeszítéseket igényel a diákoktól a lecsökkentett közismereti és természettudományos óraszámok miatt. A jelenlegi kegyelmi állapotban még annyian tanulhatnak gimnáziumokban, ahány férőhely van, a központi felvételivel viszont a kormány gyakorlatilag szabad kezet kap abban, hogy hány gyereket enged be az „elitképzésbe”. Elegendő néhány rafináltabb matekpélda és egy magasan meghúzott ponthatár – máris megpecsételődik több tízezer gyerek sorsa – akár egy életre.
Míg a nálunk felvilágosultabb és előrelátóbb országokban arra törekszenek, hogy a fiataloknak minél később kelljen dönteniük arról, hogy milyen pályát választanak maguknak, Magyarország olyan csúszdába ültetné a 14 éveseket, amiből szinte lehetetlen kiszállni. Csak azt nem veszik figyelembe a döntéshozók, hogy mire a mostani általános iskolások felnőnek, ők már biztosan nem lesznek sehol. Oktatási rendszerük áldozatainak pedig nem a nyugat-európai, de még csak nem is a szomszédos országok munkaerejével kell versengeniük, hanem a csúcstechnológiával, precíz és fáradhatatlan robotokkal.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!