Szerkesztőségi vélemény: X

A mai voksolás nem pusztán pártok közötti választás. Nagy gondolkodók írták le a magyar társadalmat akként, mint amit egyszerre jellemeznek évszázados keleti ösztönök és nyugatias vágyak. E két magyar karakterjegy közül most muszáj választani. Ilyen döntés elé állított minket ez a négy év. A most lezáruló kormányzati ciklus leírható így is: a keleties ösztönöket kihasználó hatalmi politika áll szemben a nyugatias vágyakra alapozott változás igényével. Ha a mai szavazásra efféle értékválasztásként tekintünk, az felmentést ad a szavazással kapcsolatos megannyi jogos dilemma és kétely, de még a finnyáskodó távolságtartás alól is. Miután a nemzetinek hívott és együttműködőnek hazudott rendszer teljes kiterjedésében mutatta meg a maga kétharmados valóját, már nem pusztán egyik vagy másik párt, ilyen vagy olyan politikus, netán a kisebb vagy nagyobbrossz, hanem tisztán és világosan a keleties és a nyugatos értékvilág között kell választani.

A mai szavazástól való távolmaradás tehát nem (csak) a pártokkal szembeni elégedetlenség kifejezése, hanem az ország jövője iránti érdektelenséggel egyenlő. Aki otthon marad, az nem csupán a közügyekbe való beleszólás legfontosabb, s mára szinte egyedüli lehetőségéről mond le négy évre. Nem pusztán a választójoggal együtt járó felelőssége alól húzza ki magát. Az új választási szabályokból és a politikai realitásokból fakadóan passzivitásával a fennálló rendszert, annak totális berendezkedését támogatja.

A Fidesz hatalmi érdekeihez igazított választási rendszer a szavazás morális kötelezettségének mérlegelésén túl is „okos” döntést igényel a választóktól. Legelőször is annak figyelembevételét, hogy minden eddiginél nagyobb a súlya az egyéni jelöltekre leadott voksnak. A választási szabályok a majdani győztes pártot és jelölteket „túlkompenzálják”, vagyis az egyéniben győztes jelölt is visz töredékszavazatokat pártja listájára. Érdemes tudni ugyanakkor, hogy a majdani második helyezett jelöltre leadott szavazat is duplán számít: egyrészt töredékszavazatot eredményez a pártlistára, másrészt csökkenti a győztes töredékszavazatainak számát. A tudatos döntés tehát azt feltételezi, hogy a választó az általa szimpatikusnak tartott politikai oldal legerősebb jelöltjére adja szavazatát.

Nem oktrojálunk párto(ka)t az Olvasóra, azt a Magyarországot ajánljuk, amiben mi hiszünk. Azt az országot, amely jobban hasonlít Ausztriára, mint Azerbajdzsánra, ahol a politikai akaratnak a fékek és ellensúlyok rendszerén nyugvó parlamentáris demokrácia írott és íratlan szabályai szabnak gátat, ahol független intézmények élén független emberek állnak, ahol a politika nem telepszik rá a hétköznapokra, és legfőképp távol tartja magát gyerekeink iskoláitól, ahol az érdem fontosabb a lojalitásnál, a tisztesség többet ér a kapcsolatoknál, ahol a szabad verseny érték, a kijáró mutyi pedig bűn, ahol az állam óvja és nem üldözi a gyengébbet, a szegényebbet, a mást, ahol a kormány maga is határozottan fellép a kirekesztés minden formája ellen, még ha napi politikai érdeke mást is diktál, ahol a történelmet kutatják, nem átírják, ahol a politika méltányos viták terepe, a programok hosszabbak egy szónál, ahol a sajtó kérdez és nem nyal, ahol válaszolnak is neki, nem közpénzzel kitömött oligarcháikkal vásároltatják fel.

A mögöttünk hagyott négy évben ebben a lapban hétről hétre jutottunk arra a következtetésre: a nyugatos és polgári Magyarországhoz a kormányváltás visz minket közelebb.

Menniük kell! Ma menni kell!

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!