Tegye fel a kezét az a kedves olvasónk, aki néhány napja elhitte volna, hogy egy galambősz, hajlott hátú professzor féktelen gerjedelmében nem csupán a Sofitel formás, ébenfekete takarítónőjét, de egy lendülettel az európai bankrendszert is térdre tudja kényszeríteni.
Bár globalizált világunkban lassan nincs min csodálkoznunk, az a vad manhattani pásztoróra biológiai és jogi, valamint nem elhanyagolható mértékben közgazdasági következményei minden képzeletet fölülmúlnak. Már látom magam előtt, ahogy ínyenc, törtető harvardi végzősök szakdolgozatot írnak: Az orális szex hatása Dél-Európa fiskális egyensúlyára címmel. S higgyék el, nem a fantáziálás, hanem a gyomorforgató helyzet a képtelenebb.
Dominique Strauss-Kahn (DSK) a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója, számos egyetem közgazdász professzora, a francia elnökválasztás nagy esélyese mikor a fürdőszobából pőrén kilépve hajkurászni kezdte az elvált bronxi szobaasszonyt, maga sem gondolta, hogy percek múlva újra kell gondolni az IMF szerepét az európai válságban, s mire kattan a zár a pornólakosztály ajtaján, Kína többé nem hajlandó statisztaszerepet vállalni a világ szakosított pénzügyi szervezeteiben. Lehet, hogy néhányan erőltetettnek érzik a vezérigazgató által megelevenedő Kámaszútra és a felbomló világgazdasági egyensúly közötti ok-okozati kapcsolatot, a tények mégis minden képtelen feltételezést alátámasztanak.
Amit DSK tett – vagy amiről meggyőzték a világot, hogy tett –, egy csapásra alkalmatlanná tette, hogy tovább irányítsa a Valutaalapot. New York legszigorúbb börtönéből amúgy is másképp látszik a jövő, mint a pénzügyminiszterek reggelijén. A világ egyik legbefolyásosabb pozíciójáért hatalmas tülekedés kezdődött. Ugyan ma még bizarrnak tűnik a kép, amint a Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottsága kijelöli a pénzügyi imperializmus parancsnoki székébe a legmegbízhatóbb elvtársat, már jelezték: a világ második gazdasági nagyhatalma nem óhajt semmiből kimaradni. Ám ma még érvényes a több évtizedes alku, a Világbank az amerikaiaké, a Valutaalap Európáé. Jöhet Christine Lagarde, a csinos, francia miniszter asszony, aki lehet, hogy nem akkora formátumú stratéga, mint DSK volt, de szobalányokat biztos nem fog kergetni mezítelenül. Ma már ez is megnyugtató. Mert most higgadt, de határozott és főleg gyors döntésekre van szükség. Míg DSK DNS-tesztjeire vár a világ, a görög mentőakció zátonyra fut, bedőlhetnek a hellén bankok, s velük együtt azok az európai pénzintézetek is, amelyek milliárdokat öltek görög kötvényekbe. A portugál mentőcsomag már kész, de amíg nincs döntés a „hogyan tovább” kérdéséről Athénban, addig nem fogják folyósítani a nyolcvanmilliárd eurót Lisszabonnak sem. Csak toporgunk, csak toporgunk. Közben percek alatt bukhat a portugál kormány, s egyre véresebb megmozdulások várhatók a görög utcákon, gyűlik a tömeg Madridban is.
A világbéke érdekében, kérem, tiltsák be politikusok számára azt a kék gyógyszert, hogy ne tülekedjenek a vádlottak padján olasz miniszterelnökök, izraeli államfők és IMF-vezérek. A harang értünk szól…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
