A nyári szünetben általában nemcsak a tanítás, hanem az oktatási kormányzat is pihen. Az idei év kivétel. Az új kormány nagy hévvel látott hozzá új (valójában nagyon is régi) oktatáspolitikája megvalósításához. A tanév elején érdemes hát áttekinteni, hogy mi változott, és mi várható az iskola világában.
A kezdet nehéz volt, hiszen az oktatás nem került be a „nemzeti ügyek” közé – azt jelezve, hogy az ágazat nem túl jó kilátásokkal néz a közelgő és nyilván roppant kemény költségvetési tárgyalások elé. Ám a nyár eleji törvényözönben kormánypárti képviselők már számos, az oktatást érintő törvényjavaslatot nyújtottak be, amiket az oktatásirányítók, elsősorban Hoffman Rózsa államtitkár sok-sok nyilatkozata követett. Az új jogszabályok egy része az ártalmatlan látványpolitizálás kategóriájába tartozik, ilyen például a Btk. pedagógusokat védő szigorítása. Túl sok értelme nincs, hiszen az iskolai pofonok elcsattanása előtt az érintettek ritkán tanulmányozzák a büntetési tételeket, de nagy bajt sem csinál. Hasonló a határon túli osztálykirándulásra ösztönző országgyűlési határozat, hiszen a valóságban jó lenne, ha minden gyerek legalább egy itthoni kirándulást megengedhetne magának. Sokkal komolyabb hatása van a nyári saláta egy másik elemének. A buktatás (szülői beleegyezés nélküli évismétlés) és a kötelező osztályozás visszaállítása az alsó tagozatban több mint egyszerű módszertani kérdés. Lényege az iskola és a pedagógus hatalmi pozíciójának látványos erősítése a szülővel és a gyerekkel szemben. A vesztes a gyerek lehet, hiszen már kiskorától túlzott versenyre kényszerül, és ha alul marad, később elveszti a motivációját is. Az üzenet világos: az iskola nem a társadalomnak nyújtott szolgáltatás, hanem a központilag meghatározott oktatási és nevelési feladatok végrehajtója. Nem az együttműködés és önállóság, hanem az engedelmesség a modell. Nem véletlenül tartja az államtitkár a magyar oktatás történelmi erősségének azt, hogy a Kádár-korszak végéig „rend volt” és „szót fogadtak a gyerekek” az iskolában. Az sem kérdéses, hogy a kormányzat mire kívánja használni megnövekedett hatalmát. Az oktatás tartalmát is el kell távolítani a modern társadalomtól és közelíteni az általa preferált értékekhez. Ha Harry Potter népszerűbb, mint a János vitéz, akkor majd az iskola tesz róla, hogy ez ne így legyen. Az óvodában szakítani kell a nemek egyenlőségének erőltetésével, hiszen ez ellentmond a kormányzat által kívánatosnak tartott normáknak. Az elmúlt húsz évben többnyire sikerült az iskolák államtalanítása. Ma ez a folyamat visszafordulni látszik. És ezzel nem csak az a gond, hogy elveszik az iskolát a szülőktől, gyerekektől és pedagógusoktól, hanem az is, hogy ezzel a szemlélettel az oktatás könnyen válik zárvánnyá a társadalomban. Az lesz az igazi nagy baj, ha visszatér a kettős nevelés időszaka: a hétköznapi tapasztalatok és az iskola világa elválik egymástól, jelentősen csökkentve az utóbbi eredményességét. Pedig a jó egyensúly megtalálása nem lehetetlen. Talán az államtitkár nem tudja, de sok iskolában eredményesen alkalmazott modern kompetencialapú tantervekben egyaránt szerepel a János Vitéz és a Harry Potterregények értelmezése – a maga helyén. Vannak persze nyertesei is az új kurzusnak. A nyilatkozatok szerint az egyházi iskolák visszakapják az „elvett” pénzt. Azt a törvénymódosítást pedig már el is fogadta az Országgyűlés, amely az eddigieknél is könnyebbé teszi az oktatási intézmények egyházi kézbe adását. Ez azon kívül, hogy a jelentősen korlátozhatja a nem vallásos intézményre vágyó szülök választási szabadságát, újabb jelentős állami többletkiadást jelent. Nyilvánvaló az irányváltás a hátrányos helyzetű diákok integrálásának megoldásánál is. Miközben a kormányprogram vitájában még azért bírálták az előző oktatásirányítást, mert nem volt elég hatékony a szegregáció felszámolása, ez mára már mintha nem lenne olyan fontos. Balog államtitkár szegregált egyházi roma iskolákat szeretne, a közoktatási helyettes államtitkár szerint pedig nem is kell foglalkozni az üggyel, mert ez társadalmi és nem iskolai probléma. A következmény hosszú távon rémisztő lehet. Sok-sok eddigi önkormányzati és iskolai erőfeszítés veszhet kárba, és tovább mélyülhet a szakadék a szegények, romák és a többségi társadalom között. Az új kormány szorgosan és következetesen látott hozzá a KDNP társadalompolitikai elképzeléseinek megvalósításához az oktatás területén. Kérdés, hogy mennyire lehet eredményes az a koncepció, amely a magyar iskolaügyet az 1985-ös reform előtti időkbe, néhány területen pedig még ennél is régebbre akarja visszarepíteni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
