Tudta, hogy péntek óta az Eötvös úti víztorony körül / Fordul a minibusszá zsugorodott 21-es, / Nem megy tovább, mert lehetetlenség volna, / Tudta, hogy kordonnal zárták le az autóutat a Normafára, / Mert a víztorony után alpesi hóvilág jön” – olvasható Térey János A Legkisebb Jégkorszak című verses regényében, mely egy izlandi vulkánkitörés hamufelhője okozta eljegesedést, szibériai időjárást vizionál Budapestre a nem is oly távoli jövőbe, 2019-re.
Reméljük a legjobbakat, jelenleg a 21-es és a 21A jelű buszok még nemcsak megkerülik az út közepén magasodó víztornyot, de tovább is haladnak a Normafáig vagy egészen Csillebércig – egészen impozáns látvány, mikor az Istenhegyi útról kanyarogva elérkezünk az Eötvös út 41. magasságáig, ahol a tejfehér ködből immár 105 éve felkiáltójelként rajzolódik ki a 33,4 méternyi svábhegyi vasbeton pillérű sziluett.
Mátyás király még 1470-ben bízta meg a firenzei építészt, Chimenti Caniciát, hogy vízvezeték-hálózat kiépítésével vezesse a svábhegyi források friss vizét a Budai Várba, mivel a Duna és a környékbeli kutak löttye ihatatlannak bizonyult. A hat kilométeres, agyagból, fenyőfából és ólomból készült vezeték a török időkig biztosította (majd újraépítve 1686 után is!) a királyi vízellátást, ám az itt élő hegyi embereknek egészen 1913-ig kellett várniuk a saját forrásaik saját, vezetékes felhasználására. Az az utolsó, röpke 34 év már mit sem számított, ami az 1879-es vízműtervektől a Zielinski Szilárd műegyetemi tanár által megálmodott víztorony üzembehelyezéséig eltelt. (A svábhegyi víztorony és margitszigeti kollégája közti hasonlóság nem a véletlen műve: a szigeti monstrumot is ő tervezte, ahogy az egykori kőbányai és a ma is álló szegedi víztorony is az ő vasbeton-szilárdságú elképzelései alapján épült.) A 200 m3-es medence a mai napig a Széchenyihegy, Csillebérc és a János-hegy lakóinak vízellátását adja. Viszont mintha kissé koptatná a cudar szél a festését…
FOTÓ: JÁSZAI CSABA, MTI
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
