Egy szemfüles blogger (vagy.hu) felfedezte, hogy számos médium, sőt, maga a parlamenti jegyzőkönyv is időnként doktornak titulálja Kósa Lajost, Debrecen polgármesterét. Holott Kósa sose állította magáról, hogy doktor volna, hivatalos önéletrajzában pedig az áll, hogy nincs is diplomája.
Miért doktorozzák akkor? Szerintem azért, mert a hívők, rajongók, alattvalók valamiképpen már a megszólítás szintjén is ki akarják fejezni hódolatukat, szeretetüket bölcs és felkészült vezetőik iránt. Úgy tetszik, ez egyre feszítőbb társadalmi igény, amely egyelőre ily módon tud csak utat törni magának.
Az 1947. évi IV. törvény tiltotta meg egyes rangok és címek (főméltóságú, nagyméltóságú, kegyelmes, méltóságos, nagyságos, tekintetes, nemzetes stb.) használatát. Ez után következett a színtelen-szagtalan egyenelvtársozás, majd a kilencvenes évektől az egyenuramozás, egyenasszonyomozás bizonyítékául annak az elterjed nézetnek, hogy nem is történt valódi rendszerváltás: az elvtársakból urak lettek, azt’ annyi. Most azonban, amikor egyre erősebben érzékeljük a társadalom mélyrétegeiből feltörő szükségletet, eljött az idő, hogy a megszólítások terén is érvényesítsük a fülkeforradalmi változásokat.
Ma már annak se volna akadálya, hogy visszahozzuk a régi megszólításokat, hiszen az új alkotmány szerint az 1947. évi IV. törvényt nem kell figyelembe vennünk, sőt tehet nekünk egy szívességet. De az évtizedeken át sulykolt kommunista propaganda azért megtette a hatását. A nagy többség valószínűleg avíttnak, meghaladottnak érezné a régi rangok visszahozatalát, igazolását látnák benne fixa ideájuknak, miszerint manapság a Horthy-rendszer restaulásának lehetünk tanúi.
Ki kellene használnunk, hogy tiszta lappal indulhatunk, és egy teljesen új, korszerű alapokra helyezett nemzeti rang- és címrendszer felállítására tehetünk kísérletet. Többféle szempontot érdemes mérlegelnünk. Már a megszólítás szintjén is megkülönböztethetnénk és kiemelten kezelhetnénk a nemzeti együttműködés rendszerében gyorsan feltörekvő új párt- és gazdasági elit tagjait. A gyarapodás ütemét tekintve a legelőkelőbbeknél az elavult exellenciás helyett a tőle alig különböző, ezért könnyen megjegyezhető exponenciális cím bevezetésére tennék javaslatot. (Két cukorral vagy ezüstkanállal issza a kávét exponenciád?) A kevésbé meredeken gazdagodókat négyzetes uramnak/asszonyomnak lehetne szólítani. (A négyzetes asszony fodrásznál időz.) Az egyre izmosodó Fidesz-közeli vállalkozókat tenderes úr megszólítással lehetne megkülönböztetni csőd-közeli társaiktól. (Simicska Lajos és Nyerges Zsolt tenderes uramék kilovagoltak megszemlélni a projekteket.)
A megszólítások szintjén is lehetne érzékeltetni, hogy lassan de biztosan kialakul egy olyan párt- és hivatali elit, amelyik már nem érzi magára kötelezőnek a társadalom egészére vonatkozó írott- és íratlan szabályokat. A lézeres urak és asszonyok az országgyűlési képviselőktől a minisztereken át az államtitkári szintig terjedő kiemelt társadalmi csoportot alkotnák. (Lézeres uram/asszonyom, az Audi előállt!)
Az alulról nyitott középosztály tagjait sem hagyhatjuk figyelmen kívül, amikor kidolgozzuk a közmegszólítás nemzeti rendszerét. Hiteles úrnak hívhatnánk azokat a kiemelten jó helyzetű polgárokat, akik még tudják fizetni bankhiteleik és közüzemi tartozásaik részleteit, státuszos úr megszólítás dukálna azoknak, akiknek még van állásuk, hajlékos urak lennének, akiknek még nem árverezték el a lakását.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
