A lány már másfél órája várt a táskával az ajtóban, amikor a férfi megérkezett. Elnézést kért, amiért nem telefonált és SMS-t se küldött, de egész végig mellette volt a felesége, még a papírzacskós faszenet is együtt vették meg a Praktikerben, és alig tudta lebeszélni róla, hogy vele jöjjön, mert a gyerekek átmentek a nagymamához.
– Faszenet? – kérdezte a lány már a lépcsőházban.
A férfi erre elmagyarázta, hogy a faszén azért kellett, mert otthon azt hazudta, hogy kerti partira hivatalos egy Pilisvörösváron lakó kollégájához. Erre a felesége majdnem nekiállt majonézes krumplit csinálni, az a specialitása, mire ő kínjában bemondta, hogy á, igazán nem kell, ő csak annyit vállalt, hogy viszi a sütéshez a faszenet.
A lány táskáját bedobták a csomagtartóba, tényleg ott volt a nagy papírzsák.
A belvárosból nehéz volt kijutni, de utána minden simán ment. A férfi a lány combját markolászta vezetés közben, a lány meg azon tűnődött, mikor is csinált ő utoljára majonézes salátát. Régen. Tele van kalóriával.
Éppen elbambult, az útba felejtkezett, amikor a férfi egyszer csak hirtelen mozdulattal félrerántotta a kormányt és lefékezett egy kertvendéglő léckerítése mellett. Leengedte az ablakot, közben jobb kézzel benyomta a telefonon a gyorshívást. A lányra nézett, mutatóujját a szájához emelte jelezve, hogy most maradjon csöndben. A kertvendéglőben éppen egy nagyobb társaság
gyülekezett. Negyvenes férfiak és nők húzogatták a fémlábú székeket, lapogatták egymás hátát, hangoskodtak. Talán érettségi találkozó lehetett.
– Most futottam be, de le is kell tennem, mert átrendezzük az asztalokat – mondta a férfi a telefonba.
Aztán tényleg letette, majd indexelt, és ugyanolyan hirtelen mozdulattal visszakanyarodott az útra. Haladtak tovább. Néhány perc hallgatás után megszólalt:
– Bocs, csak gondoltam, jó lesz háttérzajnak. Kár lett volna kihagyni.
Újabb néhány perc hallgatás következett, majd a lány szólalt meg.
– Tudtad, hogy a japánok már gyártanak olyan mobiltelefont, amibe be van építve a háttérzaj? Autópálya, tengerzúgás, gyerekzsivaj, ilyenek.
A férfi nem tudta, csóválta a fejét és hunyorgott a visszapillantóba, előzött. Hallgattak megint, egész a panzióig.
A panzióban a portás rögtön nyújtotta a 28- as kulcsát, közben lopva végignézett a lányon és közölte, hogy már fent van az asztalon egy behűtött pezsgő. Látszott, hogy bejáratott együttműködésről van szó.
A szoba gyönyörű volt és tágas, a szemben fekvő hegyekre nézett. A férfi leheveredett a franciaágyra, és azt mondta, ritkán érzi magát ennyire boldognak és ennyire teljesnek az életét, legszívesebben örökre itt maradna a lánnyal és ezeket a hegyeket bámulná.
– Megunnád hamar – felelte a lány rekedten. A férfi elment zuhanyozni, visszhangzott a fürdőszobában a fütyörészése.
Kiszólt, hogy mindjárt bontja a pezsgőt, ám amikor néhány perc múlva derekán a törülközővel kijött, a lányt nem látta sehol. Forgolódott kicsit a szobában, mintha valamelyik sarokban keresné, aztán felhívta a mobilján, de az foglaltat jelzett. A fekete táska se volt sehol.
A lány már a műúton járt, és egy barátnőjét próbálta rávenni, hogy jöjjön ide ki érte a világ végére, mert azt se tudja, jár-e itt a városi busz. Közben a csepp alakú fanehezéket markolászta a szállodai kulcson és törölgette a könnyeit. Sötétedett, alig jártak autók.
A férfi rosszat sejtett, az ajtóhoz lépett. Be volt zárva. Visszafordult, ledobta magát a bevetett ágyra.
– A rohadt kis kurva – gondolta magában. A portára le kell majd szólni, hogy engedjék ki. Az ciki lesz. Azért azok a japánok tudnak valamit.
A barátnő csak sokára tudott jönni, a lány állt a sötétben az út mellett és képtelen volt abbahagyni a sírást. Nem volt több papírzsepije, taknyos kézzel markolászta továbbra is kulcsot. Csak később mosolyodott el egy pillanatra a kocsiban, amikor barátnő elvette tőle.
– Ki ne dobd, te hülye! Évek óta nincs lehúzó a vécédben a láncon!
Tényleg, a 28-as pont alkalmasnak látszott.
– Remélem, nem lesz túl nehéz – válaszolta a lány.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
