Mivel a szelektív hulladékgyűjtők már évek óta használatban vannak az ország számos településén, s mivel mind a lakosságnak, mind az önkormányzatoknak volt elég idejük, hogy tapasztalatokat szerezzenek használatukkal és ürítésükkel kapcsolatban, arra gondoltam, hogy fővárosi, nyolcadik kerületi lakosként mindezen tapasztalatokat egybevetve teszek néhány javaslatot a szelektív gyűjtők kreatív, minden eddiginél szélesebb körű és átgondoltabb felhasználására. Javaslataimat egytől egyig tapasztalatokra alapoztam, ötleteim tehát gyakorlatiasak és költségkímélőek.
Mint azt Önök is bizonyára tapasztalták, a magyar ember nehezen hajlik a szelektív hulladékgyűjtésre. Ennek okai talán a korábbi, értelmetlen szabályoktól megnyomorított lakosok elfojtott szabadságvágyban keresendők – ki tudja? Tény, hogy az itt élők a sárga és zöld jelzést még az útkereszteződésekben sem hajlandó figyelembe venni, ahol pedig közvetlen testi épségük volna a tét. Hát hogyan vennék akkor figyelembe a színjelzést a konténerek esetében? Mit nekik zöld, sárga, pláne kék! És különben is, mi az, hogy szelektív?! Hát hogyan szelektál a mai világban az állampolgár? Úgy, hogy na, ezt kidobom, ez meg még jó lesz valamire. A fehér üveg hallatán meg még fel is háborodik, hiszen a rasszizmust, tudjuk, nem tűrheti, a barna sörösüveget nem szívesen különíti el a fehér színű borostól. Bedobja ellenben a gyűjtőbe a döglött kutyát, be a monitort is, ha meg nem fér be keresztben, akkora a betonszegélyre helyezi. A törött dohányzóasztalnál meg aztán tényleg ki mondja meg, hogy inkább fém-e vagy inkább üveg-e, teljesen logikus tehát, hogy az azt a járdán hagyja, valahol félúton a kettő között. De ezek csak kiragadott példák.
Mivel a konténerek körül a fenti okok miatt egy ideje tarthatatlan helyzet alakult ki, és mivel az éjszakai és hajnali járókelők egy része azokat teljes természetességgel utcai vizeldévé alakította, javaslom, hogy az előlapokat leszerelve a szelektív gyűjtők egy része szolgáljon ezután tényleges mobil vizeldeként, s ily módon az azt úgyis igénybe vevő férfiaknak nem a döglött kutyára, törött neoncsőre és kihajított monitorra kell majd rávizelniük.
A konténereknek azon részét, amelyek nem fal mellett vagy sarokban állnak, s ezért még nem estek áldozatul a spontán funkcióváltásnak, fel lehetne használni a Nemzeti dohányboltok közelében. Az ellenőrzőpontokon elhelyezett papírgyűjtő konténer méreténél fogva kiválóan használható álcázott őrbódéként. A felső, keskeny nyílás, ahol eredetileg a papírt (döglött kutyát, neoncsövet és háztartási szemetet) hajították be, most kémlelőnyílásként szolgálhatna, amelyen át a bent türelmesen posztoló ellenőr észrevétlenül szemmel tarthatná az üzletet, és ha fiatalkorúnak látszó személyt látna oda belépni, azonnal intézkedhetne. Tevékenységi köre ezen felül kiterjedhetne a szemetelőkre is: ha ezentúl valaki nem papírt, hanem más, az előírt anyagtól eltérő hulladékot próbálna a nyíláson betuszkolni, annak belülről az intézkedő ellenőr elkapná a kezét, és intézkedése első lépéseként mindjárt rákattintana odabent egy bilincset.
Feltételezem, hogy a beszélő, intézkedő konténer már önmagában is visszatartó erőként hatna, és nagyobb fegyelemre szoktatná a szabálytalanul szemetelőket, nem beszélve a dohányterméket illegálisan vásárlókról. Az, hogy a bent posztoló hivatalos személy így tulajdonképpen benne állna a papírhulladékban, szerintem nem jelent technikai problémát, hiszen olvasgathatna, sőt, le is ülhetne a felgyülemlő újságra és csomagolóanyagra, az álcázásra így a tényleges intézkedésig senki sem gyanakodna.
És itt rátérnék javaslatom következő pontjára. A hajléktalanokat, bár erre több kísérlet is történt, a közterületekről eltüntetni nem lehet, azt pedig, hogy a szelektív gyűjtőkbe bemászva kotorásszanak, ez idáig szintén nem sikerült megakadályozni. Ha ez így van, miért ne hasznosíthatnánk a gyűjtőket s megoldatlan hajléktalanprobléma orvosolására? Mobil melegedővé alakíthatná át őket az önkormányzat, és ha hidegebbre fordul az idő, beállhatnának ide mindazok, akik egyébként a padokon és köztereken fagynak meg. Egy gyűjtőben akár több hajléktalan is elférne, és amennyiben mégis megfagynának, amiről természetesen nem az adott önkormányzat vagy a városvezetés, hanem a szokatlanul zord időjárás tehet, a konténerben mindjárt el is lehetne szállítani, mi több, el is lehetne temetni őket. Mindez, ha figyelembe vesszük egy közköltségen végzett koporsós temetés tételeit, fővárosi, sőt, országos szinten már nem elhanyagolható megtakarítást jelentene, arról nem is beszélve, hogy csoportos temetés esetén egy konténerben kettő, esetenként három hajléktalant is el lehetne helyezni.
Az, hogy a konténer a fentiek közül éppen melyik funkcióban áll a sarkon, vagyis utcai vizeldeként vagy hajléktalanmelegedőként, a konténer oldalára festett tréfás, életnagyságú ábra jelezné. Az álcázott őrbódék esetében, éppen az álcázás miatt, semmiféle jelzést nem javasolnék. Ebben persze benne rejlik annak a kockázata, hogy a lesben álló megfigyelő személyt valaki levizeli, vagy, még kínosabb esetben bemászik hozzá egy hajléktalan, de hosszú távon számíthatunk rá, hogy a lakosság a Nemzeti dohányboltok közelében apránként visszafogottabb és óvatosabb magatartást tanúsít majd, s ezt a bontakozó visszafogottságot a már lezajlott intézkedések nyilvánosságra hozatalával még fokozhatjuk is.
Tisztelt Illetékesek! Én tudom, hogy az emberek nevelhetőek, csak a megfelelő eszközökkel rá kell venni őket a helyes magatartásra. A szelektív szemétgyűjtés eddigi kudarcaiból levonva a tanulságot, arra kérem önöket, fontolják meg javaslataimat, elvégre itt az idő, hogy rend legyen az országban.
A szelektív hulladékgyűjtésre térjünk vissza akkor, ha a lakosság már leszokott az utcai vizelésről, életvitelszerű köztereken tartózkodásról és dohányzásról. Haladjunk megfontoltan, mindig a következő, reális lépésre koncentrálva.
Legyen béke, szabadság és egyetértés!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!