Ritkán jön valami jobb – mentegetőzhetnének a német mondással a Fehér Házban, ahol naponta olvashatnak ingerült cikkeket arról, hogy vajon Damaszkuszt miért nem bombázzák úgy, mint Tripolit, hiszen a szíriai rezsim ugyanúgy lemészárolja az ellenzékieket, ahogyan a líbiai.

 
Avar János

De hát, ugye, Mubarak Kairóját sem bombázták, az egyiptomi diktátorral az utolsó előtti pillanatban szakítottak. Az ifjabbik Asszaddal és korrupt családjával szakítani sem kellene, lévén velük a kapcsolatok titkoltak és szigorúan háttérjellegűek, ám a dilemma itt is hasonló: jobban kell tartani az ismert rossznál az ismeretlen rosszabbtól. Damaszkusz esetében egyenesen kaotikus állapotoktól és a de facto izraeli–szíriai béke borulásától. Miközben ki tudja, miként hatnak a kiszámíthatatlan kairói erőviszonyok az egyiptomi–izraeli de jure békére.

S akkor még nem szóltunk a nyugattal „baráti” viszonyban lévő, ámde kétarcú rezsimekről. Például Pakisztánban, amelynek politikusai és titokszolgái alighanem sajnálkozva mondtak le a nekik évtizeden át oly jövedelmező „bin Laden businessről”. Utóvégre (a szokott katonai segélyen túlmenően) legalább tízmilliárd dollárt zsebeltek be Oszama folyamatos hajszolásáért, nem csoda, ha csak nem találták meg, s netán azért bújt (bújtatták?) katonai akadémiájuk tőszomszédságában, nehogy az amerikaiak véletlenül tényleg rábukkanjanak. S akkor oda a pompás üzlet, amelynek hasznából a gyűlölt India ellen bevetett hasonló iszlamista terroristákat finanszírozták.

Ahogyan Oszama al-Kaidáját a szaúd-arábiai wahhabiták, akik megkapták részüket a sokezres királyi famíliától az olajért a Nyugattól kapott milliárdokból, s e részesedésből finanszírozzák szerte a muzulmán világban a Nyugat-ellenes vallási fanatikusokat termelő tanintézményeket. Míg odahaza a szélsőséges vallási erők hagyják hatalmon maradni a hercegi klánt, amely cserében a wahabbistákra hagyja a szaúdi fiatalság nevelését: ennek egyik látványos eredménye volt a 9/11, lévén a New York-i tornyokat leromboló öngyilkos merénylők majd mindegyike szaúdi fiatalember (míg a londoni metrórobbantók pakisztáni származásúak voltak).

Szóval Obama is elmondhatná, hogy akinek ilyen barátai vannak Isz­lámábádban, Rijadban, annak ellenségre már nincs is szüksége. Holott persze akad abból is bőven. Erről történetesen e baráti országokban is gondoskodnak.

Címkék: kommentár, Alberto Contador, Alberto Contador, Alberto Contador

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!