Tudja-e bárki, mit jelent a 'rendpártiság'?

Az Együtt–PM jogi lépéseket kezdeményez a választási rendszer ellen. Bejelentették, hogy a Kúriához, majd az Alkotmánybírósághoz fordulnak. Néhány nappal később pedig azt közölték, hogy az új Országgyűlésnek módosító csomagot nyújtanak be a választási törvényhez.

Sokat és sokan írtunk már arról, hogy a kétharmados Fidesz-többségű parlament által alkotott választási törvény számos rendelkezése miatt a különböző pártok esélyei nagyban eltérnek egymástól. A többes ajánlás lehetővé tette a biznisz- és kamupártok indulását, a győztes képviselőjelöltek után járó „kompenzáció” pedig – természetesen mindig a győztes javára – tovább torzítja az eredményeket.

Nem gondolom, hogy a Kúria bármit is tehetne az Együtt–PM kezdeményezésével. A választási, illetve a választási eljárási törvény alkotmányellenességének vizsgálata ugyanis nem a Kúria hatásköre. Az Alkotmánybíróság persze dönthetne e kérdésben. Sőt ha akart volna, már eddig is dönthetett volna. A választást szabályozó törvények kapcsán már korábban is készült alkotmánybírósági beadvány, de mindeddig hiába. Pedig annak a benyújtott kifogásnak az igazát aligha lehet vitatni, hogy a külföldön szavazókra vonatkozó eltérő szabályok nem felelhetnek meg az alkotmányosság követelményének. De vajon gondolhatja-e komolyan bárki, hogy az újabb kétharmad birtokában a parlament kezét- lábát törve átenged egy ilyen módosító indítványt?

Úgy tűnik, hogy a választási vereség következtében a vesztesek nem csak a választást, de a realitásérzéküket is elveszítették. Máskülönben hogyan hangozhatott volna el az MSZP választmányi ülésén a „rendpárti baloldal” kifejezés? Hogyan vethette fel bárki, hogy az MSZP-nek valamiféle rendpártibb irányba kellene változtatnia a politikáján? Tudják egyáltalán, mit beszélnek? Tudja-e bárki definiálni, mit jelent a „rendpártiság” fogalma?

A jog bizonyosan nem. Ismét belefutottam egy olyan témába, amit a jog eszközeivel lehetetlen megoldani. Ez a fogalom így, ilyen formában még az értelmező szótárakban sem szerepel. Nem véletlen hát, hogy az MSZP-n belül is mindenki valami mást értett rendpárti irány alatt.

Persze a problémát azért értjük. A baloldalnak egy elszegényedő, Európától leszakadó társadalomban kellene okos és ígéretes válaszokat adnia a bűnözésre, az etnikai ellentétekre, a kulturális elmaradottságra. És van egy erősödő parlamenti párt – nevezzük nevén: a Jobbik –, amely a legalantasabb, zsigeri ösztönökre építő megoldásokat kínál. Olyan rendet ígér, amelyben nincs köszönet. Olyan rendet, amely kiiktatná a társadalomból mindazokat, akiket pedig éppenhogy integrálni kellene. Olyan rendet, amely az embereket bőrük színe, vallási meggyőződése, etnikai hovatartozása alapján különbözteti meg. Olyan demagógiával arat sikereket, amelyekre csak demagógiával lehetne válaszolni. Márpedig egy „ellendemagógia” nem vezet sehová.

A népet nem lehet leváltani, de meg lehet győzni. Ez persze nem könnyű feladat. Karizmatikus személyiség, őszinte és közérthető beszéd, problémamegoldó képesség kell hozzá. A jog eszközei pedig csak mindezek után vethetők be.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!