Szél Bernadett lemondásával – Gyurcsány Ferenc kivételével – az előző választások összes ellenzéki parlamenti pártelnöke eltűnt. Ez nincs a politizáló közvélemény ellenére. Ideértve azokat is, akik nem a kormány barátai. Sőt!
Távozásukat azonban nemcsak megérdemelt büntetésként lehet felfogni, hanem úgy is, hogy most kockáztat 40 százaléknyi szavazatot az ellenzék. Az elzavartak kb. ennyit hoztak össze.
Olyan most, mintha lenne egy Orbán nevű szfinx, akinek a város köteles lenne feláldozni időről időre egy-egy fiatal harcost. Egészen addig, míg meg nem fejtik az általa feladott rejtvényt. Egyelőre nincs megoldás.
Folyik erről gondolkodás?
Ungár Péter nagy figyelmet keltő írása azt sugallja, hogy igen, még ha a szöveg kifejezetten a szfinx tiszteletének jegyében született is. Csak az ellenzéknek megy neki. (Fejezzük be a demokráciasiratást és a moralizálást, Azonnali.hu., augusztus 27.) A kormánnyal szemben viszont viszzafogottságot javasolt. Az LMP legfiatalabb képviselőjének sem lehet más a politikája a jelek szerint, mint amit eddig nagy válaszutaknál tett a pártja. Blokkolja az ellenzéket.
Azt írja Ungár, hogy ha nagyon hangosan mondjuk az ellenkezőjét annak, amit Orbán Viktor állít, azt érjük el, hogy mindig arról kelljen vitázni, amit a Fidesz akar.
Ungár szerint a választók joggal gondolják, hogy az ellenzéki pártok nem alkalmasak a képviseletükre, hiszen nem tudtak jelentős politikai sikert elérni az elmúlt nyolc évben. És a választások óta eltelt négy hónapban semmi nem változott. A Fidesz így gond nélkül folytathatja a politikát, ami kétharmadot hozott neki. Orbán Viktor Tusnádfürdőn újra elmondta, hogy az EP-választáson és utána is a bevándorlásellenes és a bevándorláspárti politikai erők szembeállítása lesz a kormányoldal központi állítása. Ezzel szemben mit gondolt ki az ellenzék? – kérdezi Ungár. Azt, hogy vagy Orbán, vagy Európa. Ez pedig csak a még nagyobb vereségre alkalmas.
Pedig migrációügyben nem szégyen a Fidesszel egyetérteni, mondja Ungár. Sőt, a bevándorlás ma az egész euroatlanti világban meghatározó kérdés. Hogy ez Magyarországon is így van, nem provincializmusunkat mutatja, pont ellenkezőleg.
Ez igaz. Azzal a kiegészítéssel, hogy olyan modorban és mentalitással, mint itt, sehol nem tárgyalnak erről a kérdésről. A kormányzat bevándorlásellenes állításai nem választhatók el az idegenek megvetését „skandáló” plakátkampánytól, a védelmet kérők hányattatásaitól, a Soros-hisztériától. Aki a Fidesz migrációpolitikájával egyetért, ezekkel is. Pedig ezek az eszközök tisztátalanok. A DK-n kívül nem jelentkezett politikai erő, amely kifogásolta volna a kerítést, ami a menedékkérőkkel szembeni könyörtelen bánásmódot is jelképezi. Nincs hiteles ellenzék, amely ezt ennyire minden ellenállás nélkül elfogadhatná.
A migráció kérdésében Ungár szerint az ellenzék tévedett, amikor nem értette meg, hogy a vita a fejlett demokráciák általános válságáról szólt. Mert a bevándorlás és az etnikai homogenitás kérdésének felértékelődése valójában a demokratikus kontrollvesztettség jele. A nemzeti kultúra védelme, a nemzeti önrendelkezés elvesztése elleni harc abból fakad, hogy a magyar állampolgárok tömegei azt érzik, nincs demokratikus kontroll olyan folyamatok felett, amiknek a következményeivel ők élnek együtt.
Ez bizony szóról szóra Fidesz. Ami nem azt jelenti, hogy nincs benne igazság. Sőt! De a módszeres kegyetlenség, amivel a kormánypártok a maguk igazát érvényesítik – ide tartozik a CEU elleni hadjárattól a civil szervezetek elleni rohamig egy sor agresszió – lehetetlenné teszik a részigazságok szintézisét.
Amikor pedig Ungár azt írja, hogy az EU néppárti vezetése nem kezelte a migrációs válságot, nem értette meg a saját polgárainak többségét, már kormányplakátra is kerülhetne. Vajon miért a Néppártot szólítja meg egy zöldpárti képviselő? Miért nem a sajátjait vagy a döntésekben szintén fontos szerepet játszó baloldaliakat? Miért ez az első szándékú támasz a Fidesznek a saját pártcsaládjában vívott harchoz?
Ungár summája: ha le akarjuk győzni a Fideszt, új ellenzékre van szükség. Nem feltétlenül új pártokra, de új politikára. A csapdát tehát látszólag elkerüli, hiszen nem új politikusokat, hanem új politikát igényel, de a lényeg mégiscsak ez.
Bejelentkezés. Annak a bizonyos negyvenszázaléknyi szavazatnak a kirakása az asztalra tétként.
A szfinx kérdésének megfejtéséről szó sem esik. Igaz, sok jel nem mutat rá, hogy ha kiderülne a titka, a mi szfinxünk is a mélybe vetné magát, mint a thébai. Annál (és ennél) bátrabban lehetne azt keresni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
