Egyre több a vadbarom. Magyar fajta, afféle hungarikum, Európában máshol nem honos. Sokat kibír, tűr, ameddig teheti, pedig nyomják őt a hétköznapok a magyar ugaron, egyre lejjebb nyomják. Évről évre nő a számuk. És minél többen vannak, úgy fogy belőlük a türelem.
A vadbarom az új társadalmi kategória. A társadalmi rétegződés pillanatnyilag ekképpen írható le: felül ülnek az oligarchák, akikről Orbán Viktor is megmondta, hogy nincsenek; aztán jön a sokat hivatkozott középosztály, bár szabad szemmel már alig látható, mégis ez az ország a nevükben kormányoztatik; és végül vannak a vadbarmok. Íme, Magyarország. Ez utóbbi, tudományosan is megalapozott kategóriát a névtelenség homályában maradt fideszes képviselő alkotta meg, aki az előzetes választási regisztráció mellett úgy érvelt, hogy a tudatos szavazókat kell támogatni, nem pedig a kampányszövegekkel befolyásolható vadbarmokat.
A vadbarom tehát fajtajellegéből fakadóan bizonytalan. Véleményét képes választásról választásra megváltoztatni, politikusok, mi több, bizonyos ígéretek által pártpreferenciája befolyásolható. Ennek alapján könnyen megtaláljuk a vadbarmok élőhelyeit is. Ott vannak, ahol a szegénység. Az elmúlt választások alkalmával mindannyiszor kiderült, hogy a hátrányos helyzetben és térségekben élők körében vannak a legtöbben azok, akik pártválasztásukban, egyáltalán a választási részvételükben is a leginkább bizonytalanok. Mert bezárja őket saját világuk, amelyben már nem a boldogulásért, csak a túlélésért folyik a mindennapos küzdelem.
A vadbarmok, vagy legalábbis a potenciális vadbarmok számára vonatkozóan új adatok láttak napvilágot.
Társadalomtudósok mára négymillióra(!) teszik azok számát, akik a létminimum alatt élnek Magyarországon. Többen vannak már, mint az aktív dolgozók. Közülük hatszázezren havi húszezer forintnál is kevesebből élnek. A létminimum alattiak az elmúlt években olyanokkal gyarapodtak, akik korábban még abba a bizonyos középosztályba voltak sorolhatók.
Az adójóváírás megszüntetése és a reálbérek csökkenése miatt ma már pedagógusok, ápolónők, más közalkalmazottak is részei ennek az egyre szegényedő négymilliónak.
Biztos, hogy közülük sokan ma abba az 54 százalékba tartoznak, akik nem tudják, kire szavaznának, vagy kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy választásukon gondolkozzanak. Illik hát rájuk ennek a fideszes képviselőnek gyalázatos meghatározása. Jelentős részüket éppen az ő kormánya taszította mai sorába, hát most megkapták hozzá a nevet is tőle.
Oka van persze a Fidesznek arra, hogy tartson, féljen, rettegjen ezektől a vadbarmoktól. Jobban teszi mégis, ha nem zárja el őket a lehetőségtől, hogy véleményt a szavazóurnáknál nyilvánítsanak. Mert ha az odajutást, a szavazást meg is nehezítik számukra, utat törnek maguknak úgyis. A vadbarom nem szelíd jószág.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
