A múlt pénteki GeciGate sok mindent a felszínre hozott, úgy kereszténynemzetileg, mint maffiaállam-háttérikusan; a nyelvhelyesség, az illem és az angolban public decencynek nevezett fogalom értékei alapján is. A jelenlegi magyar állam sokáig második számú emberében megpattant egy húr, teli lett a retikülje bodzafavirággal, ahogy az angol mondja: he got loaded.
Simicska Lajos megöntözte spermával a közéletet, nagy erejű, csípős tájfunt hozott erre az éjjeliedényre, mi Magyarország, majd összecsomagolt, s külföldre távozott: szánkózni. (Ekkora kalibertől az ember azért legalább egy helikopteres-szűzhavas porhósízést várna a Canadian Rockies-ban, vagy egy kite-surfös kalandot ilyenkor, valahol a déltengeren.) Nem is ezért vagyok megszólalandó, hanem mert a cink.hu oldalon egykori kollégám, Szily László előszedte az ügyhöz kapcsolódóan éppen sweet little sixteen-korban lévő dolgozatomat, mely „Februári üzenet” címen jelent meg a havi Beszélő hasábjain 1999-ben. (Viharos dolgozat volt, nem jókedvemben írtam. Következményeiben is: egy erősen túlsúlyos jobber újságírót an?- nyira felháborított a cikk, hogy az ÚjMaoba ellenem írt válaszcikk megfogalmazása közben szívrohamban elhalálozott. Nyugosztalja az ő istene. Az akkor Jankovics Marcell által vezetett Nemzeti Kulturális Alap folyóirat-kuratóriuma vezetői ukázra többmilliós támogatást vont meg a Beszélőtől a cikk felségsértő tartalmára hivatkozva. És a Beszélő sem kért többet cikket tőlem. Hát így.)
Emlékezzünk a korszakra picinyt! Már jó fél éve hatalmon az ország második legfiatalabb miniszterelnöke – a legfiatalabb Hegedűs András volt, aki bevitte az országot a Varsói Szerződésbe, csak találgathatjuk, hogy a mára megvénült második legfiatalabb ennek reprízével bajlódik-e –, aki „több, mint kormányváltás, kevesebb, mint rendszerváltás” jelszóval vágott neki annak, aminek nekivágott. „Le kell cserélni a régi telefonkönyveket”, ez is harsant akkor. Nem tudom megfigyelték- e, baller kormányok idején van egy kínos, hogy ne mondjam stréber odafigyelés, hogy a jobber értelmiség, gazdasági körök, bármilyen érdekeltségek is valamilyen mód megtalálják a számításukat, leben und leben lassen, ahogy az ősrégi „Kabaré” c. giccsfilmben mondták a története idején aktuálisan emelkedő politikai trend (nácizmus) gyenge ellenlábasai. De a totális politika nem tűri az ilyesmit sem, ugyanis nem váltógazdaságban gondolkodik. Munka- vagy más tábor helyett egyelőre elég az, „vándorolj ki a picsába [simicskizmus], úgysem vagy elég jó magyar”, vagy „kussolj, mert az alsóneműt is leperlem rólad!” Erről írtam 16 éve, itt vezettem be a „gecizmus” fogalmát. Ezt idézte a minap Szily, úgy, hogy „a mai helyzetet nézve egyenesen látnoki, abszolúte érdemes újraolvasni. Tényleg nem céltalan piszkosszájúskodásról van szó. Pont úgy, mint epigonja, mármint Simicska, Vágvölgyi is bizonyos értelemben pozitív jelzőként használja a gecit: értelmezésen szerint jelentése: célratörő, becsvágyó, törekvő, skrupulusok nélküli sikerember. Néhány évvel később, a piacgazdasági átmenet és a privatizáció nagy csatáiban aztán elterjedt Magyarországon a pozitív geci mint emberfajta. (…) Orbán lett a magyarországi cinikus keménykedés viselkedés- és politikai kultúrájának szimbóluma, tehát a fenti hasonlat alapján a (politikai) gecizmus oltárképén a főalak.”
Lett a cikkre sírás-rívás, fogaknak csikorgatása, nemzeti érzetű magyar anyák velem riogatták kisded gyermekeiket, egy időre eposzi jelzőmmé vált a „geciző Vágvölgyi”. Ám ma sem tudnék jobbat írni végkonzekvenciailag, mint anno (csak átteszem jelen időbe): A gecizmus kocsmai műfaj. A rohamcsapat behatol az egységbe, megmarkol egy piros szkájborítású vasszéket, azt átdobja a bárpulton, az üvegek közé. Lesz nagy csörömpölés, szó bennszakad, néma csönd, a vásárlóközönség néz a szájával, most mi vaaaaan? Fenyegetőn elhangzik még egy dátum, hogy ha addig nem, akkor még fognak repkedni piros szkájborítású vasszékek, lesz csörömpölés, visongás. Két lehetőség van: vagy marad a néma csönd, vagy megkezdődik a tömegverekedés. Az a baj a politikai gecizmussal, hogy egyik lehetséges kimenetele sem jó.
Február reloaded.
----------------------
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
