Lázár (Orbán) életveszélyes fenyegetéseinek baltája a Fidesz gyökereire sújt-e? A Szovjetunió Kommunista (Bolsevik) Pártja történetének ismerete mennyiben segíti a mában tájékozódást? Rövid tanfolyam (kratkij kursz).
Az én korosztályomból („veterán”) sokan jártunk a néhai Szabó Miklós illegál szemináriumaira a nyolcvanas években. A „repülőegyetem rektorának” egyik kedvenc előadás-sorozata szovjetológiai volt, mely egy tágabb diszciplína (a történettudomány, közgazdaságtan, szociológia és cultural studies elemeinek felhasználásával), míg a Szabónál is megjelenő kremlinológia „tudománya” a pőre hatalmi viszonyok, intrikák és pletykák elemzése a bizánci udvar alulvilágított kreclijeiből. Ki ölte meg Kirovot, s miért? Mi történt Krupszkájával? 1941-ben miért számított még mindig a mexikói Trockij? Buharin tényleg jobbos elhajló volt? És Kamenyev, Zinovjev? Tényleg hozzájuk csatlakozott Sepilov? Az üzbég dinnyemaffia karmai közé keveredett Galina Brezsnyeva? Ligacsov vagy Jakovlev a Gorbacsov-ellenes front főembere? Megannyi nehéz kérdés, megválaszolásuk közelebb vihet a „Föld egyhatoda”, az „ország, mely fölött sosem nyugszik le a Nap” megértéséhez. De nem kizárólagosan!
Tweedzakós angolszász liberálértelmiségiek persze már a Nagy Terror kezdetén, az eredeti kérdésfeltevéskor is csak legyintettek a portóis pohár mellől szivarszóban: murderers murdering murderers (gyilkosok gyilkosokat gyilkolnak), és részben igazuk volt, mint ahogy igazuk van ma is. De a párton belül az erőviszonyok ismerete is fontos tudás, az életben maradás biztosítéka, a kamarillapolitikának nevezett tömegmészárlások átvészelésének esélye. Nem véletlen, hogy már a negyedszázaddal ezelőtti posztmodern korban ironikusan foglalkoztunk a Magyar Narancs hasábjain az ifjúsági szervezetből éppen pártocskává emelkedett szerveződéssel. Fodor Gábor volt például a Fidesz- Trockij, jobban vagy kevésbé távolságot tartó hívei (Ungár Klára, Hegedüs István, Szelényi Zsuzsa, Molnár Péter) a Fidesz-trockisták, akik közül néhányan (Kósa Lajos, Wachsler Tamás) később verejtékezve visszasompolyogtak az akolba. Pokorni Zoltán, bármennyire „veterán” is, nem ős-fideszes. Pedagógus-szakszervezeti politikusként és a szabad demokrata Horn Gábor kebelbarátjaként 1993 után a pártban a pót-Fodor szerepét játszotta, a csendesszavú szőke herceget belvárosi-budai értelmiségi felhanggal, aki nem csak pattogni tud, de érvelni is. Szakpolitikában (oktatás) otthon van, no-nonsense personality, ahogy a Fidesz korábban a tengerentúlon is meglévő barátai mondták. Ellentéte volt például Rogán Antal. Már Rogán korai életszakaszát is monoton kopogó kioktató stíl jellemezte, stílusa picit még finomult is mára,képzelhető, milyen volt akkoriban. Kövér Lászlóról sok minden elmondható – és ezek közül mennyi nem tűrné a nyomdafestéket! –, de az biztos nem, hogy a baltaképű bajszinger ne lenne puritán alkat. Nehezen képzeljük őt Michelin-csillagos étterembe francia fajborok mellé talpig Gucciban. A Hungarosavanarola kattanása máshol van. Épp ezért a párt bizonyos köreiben népszerű is, és Sztálin et. ezt láthatóan megelégelte, amennyiben szétbeszéd van. Repedés nem lehet a betonfalban, akkor inkább temessük a repesztőt hat láb mély betonba. Ki lesz Kirov? (A jóképű és fiatal leningrádi pártvezető, akinek a háttérből a legfőbb vezető által orkesztrált meggyilkoltatása adott jelet a párton belüli Nagy Terror megkezdésére.) Lázár minden nyilvános forrás szerint Orbán által jóváhagyott kivégzéses bemondása („Jól gondolja meg egy politikai veterán, akár személyes sértődöttségből, akár politikai megfontolásból, hogy bennünket milyen mértékben gyöngít meg, mert azzal saját magát gyöngíti vagy végzi ki”), olyan, amit Gletkin is mondhatott volna Rubasovnak (Arthur Koestler Sötétség délben c. regényére hivatkozással): a fiatal keménykedő kihallgatótiszt a magánzárkán a végítéletet váró pártörténeti oltárképalaknak.
A kremlinológia nem a big picture. Jól kezelve elmondja, mit sutyorognak a bizánci lépcsőfordulókban, merre mozog az őfelsége személye körüli dinamika, szimpátia-antipátia szociogramtérképeket lehet rajzolni alapjain, de nem világítja meg a társadalom és politika mélyebb problémáit. Pedig úgy tűnik, a magyar társadalom egyre szélesebb rétegei várják már, mikor húznak Gletkinék, Rubasovval a hónuk alatt, valami szép azeri üdülőhelyre, a Káspi-tó partján. For good!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
