Az első világháború óta bizonyosan létezik egy örök magyar panasz: ezek a románok milyen jól adják el magukat külföldön, milyen jó a diplomáciájuk, mennyire állva hagyják a magyar külügyet a nemzetközi arénában, mennyire maguk felé tudják hajlítani a mérvadó kezeket.
Bizonyos, hogy számított ez, mikor 1918–20-ban Erdélyben Románia túlnyerte magát, majd 1944-ben, mikor nekik sikerült augusztus 23-án kiugrani a náci szövetségből, átdobni a váltót, a tökkelütött kormányzónak pedig még október 15-én sem. Ami számított a végelszámolásnál, a bécsi döntés eredményeit nem sikerült megtartani, bár a Vörös Hadsereg adminisztrálta 1945 nyaráig Észak-Erdélyt, ezzel is lebegtetve, zsarolva a román és a magyar felet. De a szovjet hadsereg Romániát már 1958-ban elhagyta, tíz év sem telt el, s a szovjet iga teljesen lehullott, Romániában már nem volt kötelező az iskolában az orosz, 1967-ben nem szakították meg a kapcsolatot Izraellel, sőt tovább emberkereskedtek, adták el a romániai zsidókat, darabját ötezer dollárért; nem vonultak be Csehszlovákiába és még olyan szovjet nünükéket is felszámoltak, mint a (Maros) Magyar Autonóm Tartomány.
Aztán 1989-ben Románia volt az utolsó, a decemberi romániai változás vad volt, véres és vészterhes. Még évekkel később is az árvaházak állapota, külföldre telepített koldusmaffiák, baksisváró balkáni korrupció, bányászjárás és az etnikai konfliktus lehetősége jutott a nemzetközi közvélemény eszébe az országról. Aztán 2000 után mindez szép lassan megváltozott, legyen most annyi elég, hogy a magyarországi közvélemény nagy része régóta súlyos téveszmék között él Romániával kapcsolatban. Vegyük a legújabb fejleményeket: egyes hírek szerint az Egyesült Államok múlt héten bejelentette, hogy az Erdogan elleni puccs, majd ellenpuccs, a nagy tisztogatás, az erősödő orosz–török drúzsba stb. miatt a Közel-Kelet legnagyobb amerikai támaszpontja, Incirlik, biztonsági kockázattá vált, ezért a kényes nukleáris tölteteket elviszik az országból. Romániába.
Nézzünk a térképre: nemcsak a Közel- és Közép-Kelet van relatíve közel, de persze Oroszország és az ukrajnai konfliktus is, a Krímben ma is mozgó „kis zöld emberek” alig több mint száz tengeri mérföldre vannak a román partoktól. Nem is csoda, mikor az amerikaiak a Duna- delta közelében elektronikus hírszerzési bázist nyitottak, akkor orosz barátaink sikoltozni kezdtek, és magam láttam a minap a dobrudzsai Babadag mellett egy amerikai tengerészgyalogsági gyakorlóteret. A dél-romániai Deveselun kialakított légvédelmi bázis, mely a hivatalos NATO-formula szerint az iráni középhatósugarú rakétáktól védi Európát, egyes vélemények szerint alkalmas lehet Oroszország elleni műveletre is. Úgy volt, hogy ide viszik azokat a nukleáris tölteteket, amiket a törökországi Incirlikben leszerelnek. Most, úgy tűnik, mégsem viszik.
Nukleáris eszközöket állomásoztatni nem kis veszély, ugyanakkor partneri viszony esetén a felelősség mellett érdem is, már csak az erről való beszéd is bizalomerősítő. Victor Ponta bukott szocialista miniszterelnököt néztem nemrég a televízióban, térkép előtt magyarázott Románia bekerítettségéről: Bulgária NATO-partner, de hagyományosan oroszbarát. Szerbia nem partner és oroszbarát, Magyarország partner, de oroszbarát, és Putyin sem akar mást, mint Ukrajnából egy olyan kiflit kihasítani, mely Donyeckből délen egészen Odesszán túl, Románia határáig nyúlik. Hogy Ponta milyen, korrupt és csőlátásos, az momentán mindegy, viszont ezt az üzenetet a román diplomácia nyilván jól kommunikálja Washingtonban. Amit majd a jelenleginél feltehetően jóval külpolitikusabb új Clinton-adminisztráció meghall. Ezenközben a magyar főkülügyér Ankarában tapsol húszezer ember letartóztatásához és némelyek feltételezhető megkínzásához, nyolcvanezer megbízhatatlan elbocsátásához. És akkor megint ugyanabba a folyóba léptünk, megint a magyar diplomácia a gyengébb, mely félreértelmez nagyvilági erőközpontokat, nem érti meg, hogy mi van, ábrándozik és bohóságokat beszél, hűdött hülyék lovagolnak be Kézdivásárhelyre, mert kilencven évvel el vannak tévedve.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!