Április 15-én, szerdán újrakezdődött a romagyilkosságok pere, ezúttal másodfokon. Május 8-ra ígérnek ítéletet.
Az Igazságügyi Palota a Markó utca 16-ban grandiózus palazzo, készenléti rendőrök engednek be, felírják az adatokat, Stróbl Alajos míves Iustitia-szobra fogad az előtérben, a díszterem belseje olyan, mint a 2002-ben átadott Nemzeti Színház. Az egész egy Széchenyi-terv-sárga wellnesshotelre hajaz valami pompőz dunántúli termálvíz tőszomszédságában.
Számomra a magyarországi romagyilkosságok perének pandanja a német NSU-per. 1999–2011 között egy keletnémet halálkommandó, a Nationalsozialistischer Untergrund, két férfi, egy nő támadásokat intézett vendégmunkás-bevándorlók ellen, elsősorban Bajorországban. Tizenegy áldozatuk közül kilencen török származásúak voltak, valamint egy görög férfi és egy német rendőrnő.
Abban a szerencsében volt részem, hogy egy éve két tárgyalási napot követhettem a müncheni bíróságon, ahol különleges biztonsági intézkedések mellett zajlott a tárgyalás az egy életben maradt kommandótag (a másik kettő az elfogáskor „öngyilkos lett”) és segítőik, perbe fogott szimpatizánsaik, köztük tartományi NPD-képviselő (az ottani Jobbik) ügyében. Ott a sajtógaléria a századik tárgyalási nap környékén is tömve, a pert szinkrontolmácsolták törökre és görögre. Hogy nem hegyomlás méretű kommandósok őrizték a vádlottakat lábbilincsben, hanem azok szabadon csacsoghattak az ügyvédeikkel – és én a titkosszolgálati vezetők tanúmeghallgatását is figyelhettem, egyáltalán nem volt zárt tárgyalás –, a helyzet sokat elmond arról, amit az igazságszolgáltatás feladatának gondolnak. Pedig a magyar és a német büntetőjog nincs is túl messze egymástól.
A honi perkezdet ítéletismertetés, a dr. Máziné Szepesi Erzsébet vezette tanács felteszi a kérdést, hogy az ítélet indoklására szükség van-e, de a vádlottak és a védők erről lemondanak. Ami gáláns döntés részükről, hiszen az írásba foglalt ítélet több mint 850 oldal.
A kifogásoké lesz a szó, és Kiss Árpád, az elsőrendű első fokon elítélt összesen 250 oldalban foglalta össze eljárásjogi kifogásait. Becslésem szerint nagyjából a kétharmada a kifogásolt kérdéseknek a nyomozati, a fennmaradók a bírói eljáráshoz kötődnek. A nyomozásról bőven elmondhatjuk, hogy nagyon sokszor a szolgáló-védők igen slampos munkát végeztek, és a dr. Miszori László vezette elsőfokú tanács némely döntésébe is könnyű belekötni. Tempós monotóniában zajlik Magócsi bíró felolvasása, Helmeczy ügyvéd, sértetti képviselő el is bólint. Az érdeklődés tart a minimálishoz, az őrző BV-kommandósokat sűrűn váltják. Az első fokon elítéltek célja az új elsőfokú eljárás kiíratása, a bíróságé a jogerős ítélet, a ún. politikai elité pedig az egész ügy szőnyeg alá söprése, elfelejtése és elfelejtetése.
Na, ez a fő különbség a német üggyel összevetve, nem a látvány!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
