Ha éppen egy klinikai pszichopata agyában megképződött alternatív valóság részesei, sőt akaratlan szereplői vagyunk, akkor alternatív történelmi literatúrát íratni veszélyes üzem. Márpedig a kiváló folyóirat, a Hévíz szerkesztői, Cserna-Szabó András és Szálinger Balázs pont ezt tették: novella-antológiát adtak ki a Cser Kiadóval A másik forradalom címen, ahol a kérdés az volt, „mi lett volna, ha”. Történészi közhely ennek elutasítása, nincs ilyen, a kérdés értelmetlen, tudománytalan, oktalan és eszméletlen. Ám az irodalom is történetet mesél, s ha nem is éppen tárgyfüggően teszi, hanem konfabulál, színez és továbbgondol, keresi a történetírók által figyelmen kívül hagyott megfejtéseket, legyen csak szabad a fantasztikus irodalomra utalnunk Borgestől Philip K. Dickig vagy Tarantinóra, aki Hitler moziban égetése óta kizárólag az alternatív történelemben kereng.
Egy fejszámoló másodpercek alatt kiszámolja a születési dátum alapján, hogy ki hány napot élt addig. Aztán kérés jön, a hátralevőket is számolná ki. Sanyi négy napot kap, 1956 októbere van. Ám a haláleset elmarad, mert az október 23-i tüntetést elmossa az eső és nem lesz az, hogy „Hruscsovot felpofozzák” (Berg Judit). Gerlóczy Mártonnál az időgéppel Stájerországból idetévedt Schwarzeneggert viszont Andy Vajna parancsára pofozzák az ÁVO-n, Horváth Viktor novellájában Pálinkás (Pallavicini) Antal, a rétsági páncélosok tisztje Mindszenty kiszabadításán fáradozik, miként a valóságban is, ám az országban svábul beszélő „négerek” kóricálnak, a rabszolgaság tényvaló.
Kiss Tibor Noé cukros mennyországában vizsgálja, mennyi csokoládéja lehet a magyarnak, mert „ha néhány nappal korábban Hruscsov gépe nem zuhan le Kazahsztán fölött, akkor minden másképp alakult volna”. Dragomán a kárpáti antikommunista partizánok rádióján hallgatott foxtrotton mereng,
Cserna-Szabó vajdasági komcsivadászok táplálkozástudományának ízösszetételén. Márton László (1959) annak rébuszán, hogy akkortájt Magyarország húsz méterrel megemelkedett szomszédaihoz képest, és ez nem csak a csehszlovák–magyar határon a folyó hosszában megtörtént Niagarájához járult hozzá, de elkezdett az ország billegni is. Totth Benedek atomháborút vizionál, csepeli munkások „slagból locsolják benzinnel az oroszokat és meggyújtják őket forrasztópákával”,
Maros Andrásnál Amerika 51. állama lesz Magyar-Oklahoma. Babiczky Tibornál spanyol önkéntesek jönnek menteni a hazát. Kemény István J. K. Rowlingja 1986-ban elírja a szerző elől, hogy majdnem Clevelandbe született. Bereményi újrázza a történetet, amit már a Megáll az időben megírt. Háy János is az Amerika-nosztalgia tengelyén fut, Szécsi Noémi a nőnek öltözötten hazalátogató Rákosi (nem a punkzenekar, hanem a rosszemlékű politikus) akcióprózáján matat, Vámos Miklós pedig megírja apja meg (nem) ölésének színét és visszáját.
A végére hagytam a legzseniálisabbat, Bödöcs Tibor Márai-napló-átiratát: a rendszerváltás után kanonizált és nemzetközileg elismertté vált szerző manírjai megint csak az Amerikába tévedt Magyarország frontján kolbászol, sírunk-nevetünk, őrület. Az 1956. november 3-án a Körúton Willis-jeepen rágógumit kérődző amerikai GI-ok vágyképe, akik gyermekfogkrém ízű koktélokat hoztak, fröccs helyett kólát, szorgalom helyett amfetamint. Kádár János (megúszta) a Charles Mansonról elnevezett utcán Warhol Factoryja felé araszol, ahol szerigráfiákon „meztelen csendőrök rúzsozzák egymást Szent Koronával a fejükön”, viszont az illegális munkásőrség mazsorettcsoportként jegyezteti be magát, miközben Burger King nyílik a bazilikában, de átadták a Ku-Klux-Klan új művházát Várpalotán. A terézvárosi Little Italyben délolasz maffiózókat szemlélve eszébe jut Márainak, hogy nagy húzás volt Bibó kormányzótól legálissá tenni a szervezett bűnözést.
A kötet utószavában Rainer M. János történész eloszlatja a homályt a „mi lett volna, ha” ügyében: Ausztria nem lehetett volna, esetleg Jugoszlávia.
Ha alternatív valóság részesei, sőt akaratlan szereplői vagyunk éppen, akkor alternatív történelmi literatúrát íratni veszélyes üzem. Valószínűleg ezt nem ismerte fel az emlékév felelőse, a halszagú terror háziasszonya, az ész cselét, hogy az alternatív történelem irodalmi leképezésének támogatása újabb olvasóknak teszi hiteltelenné azt az imaginárius világot, amelyben élni van szerencsétlenségünk.
Csak meg ne üsse a bokáját emiatt!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
