Utóbb ezeken a hasábokon új anarchofilmekről cikkeztem, melyeket átitat a nyolcvanas évek fílingje, úgy az ellenzéki attitűd – most színházakban jártam.
Vajdai Vilmos TÁP Színházának Korrup Schőn c. előadása a Transparency International és a 444.hu közös „Lobbizz velünk!” pályázatára beküldött anyagokból állt össze, és a beküldeményekből frappáns kis Rokonok-történet állt össze, ilyen meg olyan polgármesterek ilyen-olyan projektjei, fehérjefeldolgozónak hazudott messzebűzlő dögkút és ellopott tanösvény, óvodából lett kaszinó, hamisság, hazugság, árulás, etcetera. Márton András játssza az aktuális polgármestert, remekül. A Jurányi Inkubátorházban a szcenika formabontó, a színpad vetítővászon, kamerák pásztázzák a nézőteret, ahol a szereplők is ülnek, mikor náluk a szó, kivetülnek nagyban a vászonra.
A végén Vajdai a vezérlőpultból elmond egy monológot, olyat, ami megjelent korábban az orulunkvincent.blog.hu-n, erős szöveg, úgy kezdődik, hogy ebben a képzelt faluban „minden benne van, Bartók hajójegye, Petri utolsó felese, Latinovits József Attilaparafrázisa a balatonszemesi vasútállomáson. Minden benne van, ami eltaszít, ami nem enged vissza, a fullasztó ezeréves szarszag. (…) A szoba-konyhás, tulajdonképpen szépen felújított Mohácsunk, csendes, lichthofra néző Világosunk, a megkímélt állapotban, igényesnek eladó Don-kanyarunk, a majdnemjeink, a lényegébenvévék, a bizonyosszögbőlvégülis. Ebben minden benne van. Ahogy egymás arcába üvöltünk, egymás karjába, szívébe, lelkébe marunk. ...ahelyett, hogy...” Itt a vége. Kár, hogy nem népszerűek a színházi közvetítések és nem adja az RTL Klub.
Pintér Bélától megszokta már az ember, hogy közéleti kérdésekkel foglalkozik, A bajnok című előadására a Katonában júniusig nemigen lehet jegyet kapni, sajtóvihar és magyarázkodás övezi, ezzel most nem foglalkozom. Opera szerelmi háromszögről és egy vidéki kampányvég. A polgármester (Nagy Ervin) felesége (Rezes Judit) szerelmi viszonyba kerül egy olimpikon kickboxernővel (Jordán Adél), sekélyes párhuzam itt vonható pletykalapok híreivel, de Pintér szerint nem ez a lényeg. Nem is, a lényeg a kokainba és whiskybe áztatott romlottság, az áramvonalasított urambátyám világ, valamint a Bezerédi Zoltán által megjelenített kampányfőnök működésmódja: a dörgölődzők és nyaloncok, a fenyegetés, zsarolás és árulás. Horzsolások és szúrt sebek. A recitítívók és áriák megemelik a mindennapi közönségességet, posztmodern idézőjelbe teszik az egészet. Kár, hogy a posztmodern már passzé, hogy kiröhögni ma nem elég. (Noha a kiröhögés jogáért érdemes küzdeni.)
A címben megidézett Marat/Sade, pontosabban Peter Weiss „Jean-Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják De Sade úr betanításában” című darabjának legendás kaposvári előadása a nyolcvanas évek elején szintén egy elfáradt elnyomó rendszer végóráit jelző gong volt. Ács János rendezésének végén a dramaturg Eörsi István vízióját megjelenítve a Corvin köz fényképe vetült a színpad falára, 1956 megidézése, forradalomszomj. Mely forradalmiságnak az 1990–2010 közötti időszak nagyon is megszívta a hiányát. A bajnok nem lett az illiberális időszak Marat/Sade-ja, mert leíró és nem vizionárius. Talán lehetett volna, de akkor Jordán Adél karakterének, a kick-box bajnoknak egy jól irányzott, szépívű fordulásból kellett volna lerúgnia a Nagy Ervin- karakter polgármester fejét a darab végén!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
