Szinte mindent tudok már, amit a közvélemény-kutatók tudni engednek, de alig valami személyeset. Jó ez így, hiszen a választás az intim szféra része – kinek-kinek a maga titka. De azért elképzelhetem különleges helyzetben lévő emberek súlyos dilemmáit.

 

 Vajon kire szavaz vasárnap például Medgyessy Péter? Az MSZP és a néhai SZDSZ miniszterelnökének lemond(at)ása óta sincs egy jó szava egykori csapattársairól, de nehéz elképzelni a Soros-üldözők között is. Akkor? Momentum? Mit csinál a szavazófülkében majd Szili Katalin, hajdani szocialista államfőjelölt és házelnök? Áll bent egy kicsit, majd kijön, mondván, hogy a Fideszre azért mégsem, a régiekre meg pláne… Attól tartok, nem így lesz, nem távozik majd dolgavégezetlenül.
És vajon kit választana ma Csurka István, ha még tehetné? Egykori választási szövetségesét, Vona Gábort, vagy a hozzá mára egyre közelebb kerülő Orbán Viktort? Szerintem utóbbit. Egyikük úgy látta, hogy Izrael akarja felvásárolni Magyarországot, a másik ENSZ és uniós felbujtással, iszlám betelepítéssel kampányol. Ez csak látszólag nagy különbség. Ugyanazzal a valóságmentesített eszközrendszerrel játszanak.
Mit tenne most Göncz Árpád? Közvetlen környezetéhez tartozó emberektől tudom, mennyit vívódott elnöksége legvégén, amikor kibontakozott az, amit ő veszélynek látott, vagyis, hogy Orbán a hatalom megszerzése érdekében bevonja a kisgazdákat a kormányzásba. Úgy érezte, szólnia kell ez ellen a második forduló előtt, de államfőként vajon megteheti-e ezt? Emésztette magát, de megállta némán.
Áder János vívódik-e bármilyen okból is? Antall József mit tenne? Erre a Fideszre szavazna, amelyet állítólag politikai öröksége letéteményesének tartott? Aligha. De akkor kire?
És Bajnai Gordon? Üzenetéből tudjuk, kire nem szavaz a volt miniszterelnök. De vajon saját – azóta magára hagyott – szülöttére, az Együttre voksol vagy valamely politikai szempontból hasznosabb megoldást választ? Azt sem tudom elképzelni, hogy például a tanárellenállás egykori vezetője, Pukli István hova áll. Egy dolgot nem szeretnék, mondta nem oly rég, hogy ebben az országban baloldali fordulat legyen. Majd harcba bocsátkozott a Fidesszel, és konzervatív pártot ígért. Kire szavazhat?
És kire Sándor Mária, a politikában – és mindenkiben – mélyen csalódott fekete ruhás nővér? Jó lenne hinni benne, hogy valakit azért választ.
Kire voksol Márki-Zay Péter, akit a Jobbik talált meg Hódmezővásárhelynek, és intenzív baloldali kampánytámogatást is élvezve lett a város polgármestere? Azt tudjuk, hogy ellenzéki győzelmet, szakértői kormányt remél, annak élén Bod Péter Ákossal. Utóbbi vajon ki mellé áll? A konzervatív MDF-kormány minisztere volt, Orbán Viktor egy különleges helyzetben felkérte miniszterelnökjelöltnek, most viszont professzorosan alapos és szigorú kritikával ad elégtelent a kormányzó pártnak. Képes lehet balra tenni az x-et?
És Soros György, aki kettős állampolgárként külföldről akár szavazhat is? Nehéz lehetne szegénynek, ha valóban minden ellenzéki az ő jelöltje volna. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök számára viszont nem lehet nehéz a választás, mert csak a tisztelet hangján szól a Fideszről, és épp ellenkezőleg a magyarországi ellenzék nagy részéről. Ezzel szemben nagy tekintélyű elődje, Markó Béla már nem ért egyet „azzal az autoriter rendszerrel, amit Orbán Viktor épít”, másfelől azt tartja, hogy a teljes magyar politikai osztállyal jó kapcsolatokra van szükség. Aligha szavaz.
Azt is nehezen tudom elképzelni, mit tesznek a fülkében azok az evangélikus püspökök, akik a minap a Fidesz jobboldaláról (Bayer Zsolt) érkezett durva támadás ellen védték meg rádiós igehirdetése után paptársukat.
Nem tudom azt sem, a szomszédaim hogyan szavaznak, ez viszont nem baj. Csak válasszanak valahogy! Az egzisztencialisták „választhatok, tehát vagyok” tétele szerint. Ez az irányzat úgy tartja, hogy nem hiteles, ha valaki menekül a választás, a felelősség elől. Másfelől csak az a valódi választás, amelyben az embert múltja, körülményei nem determinálják. Ha szabad. Bármilyen nehéz is legyen, meg kell próbálni.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!