Gomolyog a forró víz párafellege a medence fölött. Kénes forrásra bukkantak itt vagy húsz éve, noha olajat keresve fúrtak le a föld mélyébe. A település szebb jövőjét így nem alapozhatták a folyékony fekete aranyra, így hát gyógyfürdőt építettek, majd szállodákat, panziókat. A forrást Szent Kelemenről nevezték el, a kőfaragók, kalaposok és tengerészek védőszentjéről, nem tudni, miért. A víz hatóanyaga elsősorban nátrium, kálium, kalcium és magnézium, a kationok összege 4678,36 milligramm/liter. A mozgásszervi betegségek zömének kezelésére javallott: meszesedés, porckopás, csontritkulás, lumbágó, Bechterew-kór, krónikus ízületi gyulladás, köszvény stb. Ugyancsak hatékony az ortopédiai és idegsebészeti műtétek utáni rehabilitációban, baleseti utókezelésben, krónikus nőgyógyászati és urológiai gyulladások, valamint gyomorhurut, fekélybetegség, emésztési zavarok esetén.
Minderről magyar apa a tájékoztató füzetben olvasott, melyet a szállodai szobák piciny íróasztalára készítettek gondos kezek, a többi hasznos információval szolgáló nyomtatvánnyal együtt. Magyar apa lekísérte magyar gyermekeit (most kezdték a fölső tagozatot) a látványmedencékhez, s örömmel vette tudomásul, hogy szoros felügyeletre többé semmi szükség, a fiúk elfutottak a gyerekmedencék új üvegépülete felé.
Magyar apa utálta a nyaralás valamennyi változatát, legfőképp az olyat, amikor víz partján kell heverni nyugágyban vagy gyékényen, sülni a napon, sok idegen közt, a szél sodorta porban és szagrengetegben, amihez a hangszórókból ömlő szögelős popzene a hangkulissza. Ő tehát nem szokott nyaralni, csak nyaraltatni, ezeket a drága kis emberkéket, szemlélésükben igazi öröme tellett. Most erre nem nyílott mód, kitűntek a képből. Itt szerencsére álmos csönd volt. Legszívesebben visszament volna a szobába a hatodik emeletre, de úgy vélte, ha már ennyit fizet a wellnessért, próbáljon jól lenni. Beleereszkedett a félkör alakú gyógymedencébe, bőrét megannyi tűszúrásként vette körül a forró víz. Érdekes, gondolta, erős kénszag van itt, noha a föntebb sorolt összetételben nincs említve a kén. Csak lassacskán, tette hozzá, mert az ájulás szélére taszította a forróság.
Megszokod. Azt nehezebben, hogy a nagyjából teli medencéből senki nem távozott, viszont egyre jöttek befelé az emberek. Magyar apa közepes tömegiszonyra tett szert múló évei során, s amint elhagyta a hatvanadikat, már inkább tömegundor lett az. Filozofikus hangulatba került. Ha már nem vagy képes keleti módra a középpontodban élni, keresd meg a félkör alakú víztest mértani középpontját s lebegj a semmiben – ülni csak a medencét szegélyező csempézett padlatokon nyílna mód. Hamar kiderült, hogy lebegéshez kevés a hely, térdelj le szépen. Így a víz csak akkor nem folyt be a szájába, ha kissé hátradöntötte a fejét.
Na jó. Szemét lehunyta. Harminc percnél tovább nem ajánlott a Szent Kelemen-forrás istenáldotta vizében maradni, amelyet nyolcvanfokosról hűtenek le negyven és ötven közöttire, különben megfőnének a gyógyulni vágyók. Bécsi főtt emberhús, tormával és mustárral, gondolta a magyar apa. Bár a hatvan fölöttieket igazán sokáig kéne főzni, hogy megpuhuljanak, gondolta. Rágósak vagyunk mi már. Vagy inkább rágódósak. Hagyd ezt, gondolj valami szépre. Hamarjában nem jutott eszébe semmi, amire ez a jelző illene.
Érzékelte, hogy a német, ukrán, szlovák, s kisebb részt magyar társalgásból összeálló zsolozsma több fokozattal halkabb lett. Kinyitotta a szemét. Két nő ereszkedett le a kőlépcső fokain a fémkorlátba kapaszkodva. Fiatalok, ami annyit tesz: negyven alattiak. Egyforma fekete- fehér keresztcsíkos bikinit viseltek, mely láttatni engedte jól szabott mellüket, majd fordultukban a tangánál alig valamivel szélesebb bugyiból szabadulni igyekvő feneküket. Valamennyi hím tekintete a fejenként négy darab félgömbre tapadt, még azoké is, akik hölgytársaságban aszalódtak a gyógyvízben.
Magyar apa csodálkozott, hogy ő sem képes máshová nézni. Pedig ez a két asszony nem volt sem különlegesen szép, sem túlságosan formás, arcuk átlagos, hajuk szóra se méltó. Semmiféle izgalmat nem keltenének, ha volna a medencében vagy a parton néhány bombázó. Vagy legalább egy. Ám a wellness vendégsereget középkorúak és idősebbek alkották, fölpuhult testek, széteső fejek, fáradt tekintetek. Ráadásul a férfiak – öregemberek – vannak többen. Lehet, hogy csak a gyógymedencében? – nézte az úszókat, és a többi medencében lubickolókat, de azokban is hasonló a nemek aránya. A középkorú és idősebb asszonyokhoz képest ez a két – az ideszűrődő szófoszlányokból következtethetően – szlovák nő azért… nőnek számít. Szemmel láthatóan élvezik sikerüket, mindketten szünet nélkül igazgatják középrövid, halványszőke (seszínű?) fürtjeiket.
Szánalmas, hogy az általános bágyulat helyét átveszi a fölvillany, ha érzéki célpont bukkan föl lőtávolban, gondolja a magyar apa. Csalódottan figyeli, hogy a szlovák nők máris indulnak kifelé, gesztusaikból a hülye is érti, túlságosan forrónak találják a gyógyvizet. Pedig nem annyira meleg, gondolja (ő már megszokta), noha már nehezen veszi a levegőt. A félbemaradt beszélgetések folytatódnak, a csöndesültek hangosodnak. Így megy ez.
Ismét szót kap agyában a fűzfafilozófus: Ott kezdődik a hit Jézusban, Mohamedben, Buddhában, Zeuszban, Krisnában, mindközönségesen a transzcendentáliában, ahol a vágy elhal. A másik ember iránti vágy. Tehát nincs is más teendő, mint belevetni magunkat bárminő vallásba, hitbe, rögeszmébe, s többé nem leszünk a meztelen nők elméleti foglyai.
Látomása támad: a víz ugye az érzelmek szimbóluma, elképzeli a félkör alakú folyékony tűzben gyógyulást kereső valamennyi élőlény végleges elöregedését és halálát. Érdekes, egyik vallás sem főzi meg a holtakat, inkább csak elégetik őket. Az érzelmek ölnek? Igen… Az élet célja kettős: szeretni és szerethetővé válni. Ezekbe halunk bele végül. Utóbbi a keményebb dió.
Amikor képzelgésében az érzelmek áldozatait elszállítják a vegyvédelmi egyenruhás osztagok, új középkorúak – esetleg fiatalok ülnek be gyógyulni. Élni, végigélni, holtra főni.
Rég letelt a félóra, a magyar apa voltaképp már eléggé rosszul volt, mégsem bírt kiszállni az érzelmek forró, mesterséges tavából. Várta, mi minden jut még eszébe. Gondolkodom, tehát élek.
Ah… nem így kéne meghalni, állapította meg, mielőtt eszméletét vesztette, inkább úgy, hogy olyasvalaki nézzen rád, aki nem szán, hanem feltétel nélkül szeret, függetlenül a fontos ténykörülménytől: élsz-e még. Hallotta a fiai csatakiáltását, és a nedves kövezeten a gyerektalpak dobogását. Reménykedett. Csak rám találnak. Csak kihúznak. Csak megmentenek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
