Az embert a szokásai tartják egyben. Meg a szenvedélyei. Hihetnénk, ellentétes fogalmak ezek. A szokás mintha a hétköznapi rutin része volna, következésképp gépies, szinte unalmas. Míg a szenvedély kiszakít a mókuskerékből, tiszta erővel löki az embert a hév ismeretlen tájak felé. Valóban. De a megszokás is lehet heves.
Szemügyre vett férfi például tizenhat éves korában kapott rá az újságolvasásra. Társaságában idősebb srácok mutattak példát. Érdekes, akkoriban és az ő köreiben a tanulás – a tudás – volt a divat. Hangadónak azok a fiúk és lányok számítottak, akik a bölcsészkaron nemcsak két szakra jártak, hanem külön engedéllyel háromra. A tájékozottság az ország, a világ napi ügyeiben az alaperények közé sorolódott. Aki nem olvasott újságot, azt közömbös hülyének tartották a többiek.
Említett férfi tehát gimnazista kora óta előfizető. Megszokta, hogy a nap kezdetén a reggelinél elolvassa, mi történt Magyarországon és a nagyvilágban. A sajtó számára kávéízű. Voltak kilengések, egy időszakban a lapot csak a délelőtt közepén kézbesítették. Adódott néhány olyan év is, amelyeket külföldön töltött, akkor a New York Timest is járatta, az sokkal vastagabb volt az itthoni újságoknál, de mindig hajnalban érkezett.
Mostanában megint időben találja a lapot bejárati ajtajánál. Január 23-án például azt olvashatta a második oldalon, vastag betűs címként: Külön bérlet kell a HÉVre? Még ez is…
HÉV-állomás közelében lakott, jó érzéssel töltötte el, hogy ha kedve tartja, a helyi érdekű vasútra szállva húsz perc alatt a Margit híd budai hídfőjéhez juthat. Pedig szinte soha nem tömegközlekedett, autóval hajózott be a bűnös városba (itt nem részletezendő okból). Mégis, megnyugtatta a tudat, hogy használhatja Budapest általa legmegbízhatóbbnak ítélt társas járművét. Használhatná. Látogatói jó része azon érkezett, némelyiküknek megtette azt a szívességet, hogy kiugrott értük az állomásra, kocsival három perc, gyalog tíz, ha az ember tudja az utat.
Régebben vett bérletet, most már csak gyűjtőjegye van. Ez tízből álló kis tömb, a használtakat sem szabad eldobni, rejtélyes okból. Annak birtokában fölkészültnek érzi magát arra az esetre, ha… Milyen esetre, az isten szerelmére?! – mordul önmagára, miért készülsz folyton arra, hogy történik valami rossz, amit meg kell oldanod? – nincs válasz.
Végigrágta magát a cikken. A fővárosi önkormányzat a BKV finanszírozhatatlansága miatt a HÉV-ek (el is felejtette, hogy más vonal is van) átkerülnek az államhoz, a továbbiakban a MÁV üzemelteti. A főpolgármester szerint szűkíteni kell a díjmentességet. Elképzelhető, hogy külön bérletet kell majd venni a HÉV-re.
Hm. Talán érdemes volna beszereznie, és többet használnia. Átgondolta, miféle célpontokra kell beutaznia, s már nem értette, miért nem teszi túl magát a föntebb nem részletezett okon, s veszi igénybe a HÉV adta biztonságot – az áll szemben az autó kényelmével. Ha kocsiban ül, rádiót vagy CD-t hallgat, s nem préselődik idegen testekhez. Ellentétel: egyre kiszámíthatatlanabb a menetidő. Házától a Margit hídig húsztól negyvenöt percig terjed – valamit mindig föltúrnak, a kisebb-nagyobb karambolok is rendszeresek.
Lehet, hogy a gyűjtőjegynek is van lejárati ideje, mint az élelmiszereknek? Nem volna ésszerűtlen, örökké emelik az árakat. Föláll, bemegy dolgozószobájába, ott a táskája. Úgy emlékszik, az igazolványok műanyag tartójába dugta a gyűjtőjegyet. Nincs ott. Talán a két vászonrekesz egyikében? Ott sincs. Elhasználta volna? Á, tisztán látja a jelenetet, amint a HÉV-állomás peronján megvásárolta az újat, amikor elfogyott a régi. Izgatott lett, mint mindig, ha mulasztáson kapta önmagát. Hová tehettem?
Negyedórát töltött kereséssel, mire rálelt a pici tömbre a ballonja belső zsebében. Ideje áttenni a télikabátjába. Összegyűrődött. Már csak egyetlen lyukasztatlan jegy maradt benne, venni kell.
Visszatért az újsághoz. A cikk szerint a főpolgármester a hat éven aluliak és a fogyatékkal élők ingyenes utazásához nem szívesen nyúlna hozzá, de a hatvanöt év felettiek díjmentességét fölül lehetne bírálni.
Várjunk csak… Te barom. Hiszen már tavaly óta ingyenesen utazhatnál buszon, villamoson, vasúton – HÉV-en is. Mi a francnak vettél gyűjtőjegyet? Döfést érzett a szíve táján. Hevesen lüktetett. Vagy inkább hévesen.
Ezzel azért még szembe kell néznie.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
